Yu-Gi-Oh Arc-V - Az ötödik Dimenzió

2. Kör - A Párbaj Akadémia

Reggeli fény kúszott be az ablakon megvilágítva mindent a szobában, és ami az elmúlt éjjel történt ott. A napsugarak lassan kúsztak fel az ágyra, végül egy alvó lány szemét ingerelték. Asuka kinyitotta világosbarna szemét és fekvő helyzetében nagy nyújtózkodásba kezdett. Partnere még aludt, a Nap adott neki időt. Tenjoin lassan felkelt és betakargatta az alvó fiút. Ez után megkereste gyorsan a ruháit, hogy ne kelljen végig meztelenül mászkálnia egy idegen lakásban. Mikor már a lány csipkés, kék fehérneműje rajta volt, megkereste a kivetítőjét, milyen utasítás érkezhetett otthonról. Érkezett is egy üzenet: ,,Az üzenet bezárása után, kényszerített haza teleportálás." –Jajj. –mondta Asuka és azonnal felvette minden ruháját és egy vállalható frizurát csinált magának. Mikor elkészült felcsatolta a kivetítőt és már teleportált is volna vissza, de akkor eszébe jutott ki is alszik a túlsó szobában. Keresett gyorsan papírt és íróeszközt és a konyhaasztalon hagyott egy gyors üzenetet. Mikor már tényleg mindennel elkészült visszaosont a hálóba. Aoitori még békésen aludt, a fény sem érte el. Asuka rózsás arccal nézte egy darabig, majd lehajolt és egy csókot nyomott kedvese arcára és aktiválta a haza teleportálást. A nap rávilágított a fiú fejére, aki erre már kinyitotta a szemét. ,,Asuka-chan" –gondolta. Matsuki hirtelen felriadt. Ráeszmélt, hogy nincs mellette az, akivel még tegnap este együtt feküdt le. Az ágy mellett volt egy fiókos szekrénye, abból előkapott egy bokszert és kiszállt az ágyból. –Asuka-chan! –szólította szerelmét, de nem kapott választ a nappaliból se. Átvágva a lakáson Aoi rábukkant a lány üzenetére a konyhában. Kezébe vette, majd olvasni kezdett:
,,Aoi-san
Sajnálom, hogy szó nélkül kellett eltűnnöm, de sürgős dolgom akadt. Amint tudok, visszatérek a városba és felkereslek. Ne aggódj, nem miattad mentem el. Köszönöm ezt a gyönyörű estét, rég volt ilyen gyönyörű. Sietek vissza. Csókol kedvesed.
Asuka"
A fiú azonnal eldobta a papírt és abban reménykedve, hogy még nem rég ment el a vendége, azon nyomban a kijárathoz sietett. Megpróbálta lenyomni az ajtó kilincsét, de az zárva volt és a kulcs még tegnapról bennmaradt a zárban.

Tenjoin egy kisebb fényjelenséggel megjelent a laboratóriumban, ahonnan tegnap elindult. Néhány tanára és a professzor a tudósokkal együtt várták a lány érkezését. A teleportálás után a professzor odalépett a tanulóhoz.
-Gratulálok Tenjoin-kun, lenyűgözött. –mondta a professzor. –Értékes információkat sikerült gyűjtenie a Szertartás dimenzióból.
-Igazán köszönöm, professzor úr. –Asuka meghajolt. –Szertartás dimenzió? –Egy tudós elő lépett.
-Így neveztük el, az idézési metódus után, amit ott használnak, szertartási idézés. –mondta a szakember. –A mi otthonunk a fúziós dimenzió.
-Értem. –válaszolt a diák. A professzor újra megszólalt.
-Mit gondolsz Tenjoin-kun? Szeretnél visszatérni holnap, huzamosabb időre?
-Igen! –válaszolt kicsit izgatottan a tanuló, hiszen Aoitorira gondolt, akit ott kellett hagynia. –Lekötelez a nagylelkűsége professzor úr. –ekkor eszébe jutott, hol is van, szóval meghajolt. Egy tanár szólalt meg.
-Akkor fel vagy mentve az órák alól, amíg a küldetésednek vége nem lesz.
-Köszönöm szépen. –Asuka megint meghajolt, aztán eszébe jutott az este és a hasára tette a kezét. –Ha megengedik, most visszatérnék a napi teendőimhez.
-Csak nyugodtan... Asuka-chan takarodó után várlak ide vissza. Ne késs. –mondta a professzor és egy tőle szokatlan mosolyt ejtett meg, mintha tudta vagy legalább sejtette volna, miért kéredzkedik el ilyen hirtelen a lány.
-Senpai, Professzor úr. –hajolt meg Tenjoin, majd elhagyta a termet, miután kinyitották neki az ajtót. Asuka kimérten lépkedett a folyosókon, egyértelmű volt az útja. Mivel még kora reggel volt, olyan sok ismerőst nem látott az iskolában. Egy perc alatt oda is ért a céljához, orvosi szoba. Az akadémiai doktornő ilyenkor már rég bent van a tanítás végéig. Asuka kopogott, majd egy kedves hang behívta az ajtó mögül.
-Jó reggelt kívánok, Ayukawa-sensei. –köszönt illedelmesen és meghajolt.
-Tenjoin-san! –köszönt vissza széles mosollyal a doktornő. –Milyen rég láttalak, bár ez nem is baj, nemde?
-Hát igen... Nem is beteg vagyok sensei.
-Ó... Zárd be az ajtót! –komolyodott meg. –Az osztálytársaidat mondjuk, rendszeresen látom, nem nátha miatt. Azok a pénteki kiruccanások meg bulik a kollégiumban. Főleg lányok jönnek. Neked is... Ilyesmi gondod lenne.
-Ami azt illeti. Én nem buliztam, de szerintem érti a lényeget.
-Ne is mondj többet, mikor történt?
-Tegnap éjjel. –Ayukawa-sensei levett a polcról egy gyógyszeres dobozt és odaadta diáknak.
-Ebből most vegyél be egyet, egy pohár vízzel és mindig, ha ilyesmi van. –a dobozt betette Asuka kezébe és megfogta a markát.
-Köszönöm szépen sensei. –azzal Asuka kifelé igyekezett. Mikor az ajtót nyitott a doktornő még utána szólt.
-Ja igen, Asuka-chan. –Asuka megfordult az ajtóban. –Szólj a fiúnak legközelebb, hogy erről ő gondoskodjon. –mosolygott. –Na, szia!
-I.. Igenis... Viszontlátásra! –a lány pirultan csukta be az ajtót. A folyosó végén két fiú volt egy sárga ruhás a falhoz szorítva és egy kék kabátos, aki a másik végén volt a nézeteltérésnek. Asuka ismerte mindkettőt és fel is ismerte mi történik, ezért hozzájuk sietett.
-Mondtam már, hogy nem tudom! –ordított a falhoz szorított fiú. Alsóbb évesnek tűnt.
-Ha akarod, párbajozhatunk... Rá söpredék? –kérdezte a másik.
-Héj! Ti mit műveltek!? –kiáltott rájuk Asuka. –Alan, engedd el! –Erre a kék kabátos ellépett az áldozatától. Alan egy elég balhés figura volt, senki nem nézné ki belőle a kerek szemüvege miatt, ami még jól is passzolt a halványkék, hátáig érő hajához. Magas és izmos alkata volt és mindig egy könyvet hordozott magánál, amiben (az osztálytársai szerint) okkult jelképek voltak rajzolva, mindenféle írással. Egyesek szerint ezért volt ő az egyik legjobb párbajozó az akadémián, de ez már csak mendemonda.
-Mit csináltok itt? –kérdezte a lány.
-Ahhoz neked semmi közöd. –mondta Alan és indult is. –Remélem.
-Mi volt ez? –a sárga kabátos fiú csak most tudott megszólalni.
-Semmi, csak Alan könyvét ellopták és az egyik fiú WC-be rejtették, ő pedig azt hitte közöm van hozzá.
-És nincs?
-Nem akarok kockáztatni... párbajoztál már ellene?
-Nem, de láttam már milyen akkor... -Asuka összehúzta a szemeit.
-Jut eszembe... Merre voltál tegnap Asuka-kun?
-Nagyon jól tudod Josh-kun, az egész iskola tudja. –mosolygott.
-Hát persze, ne hidd, hogy most te lettél itt a nagymenő. –mondta Josh az éppen induló Asukának. –Még mindig csak ennek a katonaképző fészeknek vagy a bábja. Ha saját akaratod lesz, majd elhagynak. –azzal elment a másik irányba. A lány fújt egyet, majd elment a hálókörletbe, hogy még délelőtt be tudja venni a tablettát, amit kapott. Délelőtt már semmi dolga nem volt csak ebéd után kezdődött számára a tanítás.