A menekülő tömeg rendkívül gyors volt. Aoitori és Asuka megpróbálták követni a többieket, de igyekeztek együtt maradni, és egyikük sem ismerte az utat, merre is tartanának ebben a romlabirintusban. Szinte minden előjel nélkül, ahogyan a különböző elágazásokon és sikátorokban el-eltűntek az emberek, a pár azon kapta magát, hogy már csak ketten menekülnek a semmi felé. A helyismeret nélkül a fiatalok úgy érzeték, hogy nincs értelme tovább menni, így megálltak.
-Most merre? –kérdezte Aoi, kissé kimerült hangon.
-Fogalmam sincs... -látta be Asuka. –És szerintem már visszatalálni se tudnánk, hogy segítsünk... ha még tudunk valakinek.
-Talán vissza kellene térnünk Sakaki-sanhoz? Nincs merre mennünk és nem tudtuk megvédeni ezt a tábort se...
-Nem. –vágta rá a lány. –Keressük meg a menekülőket. Váljunk szét!
-Váljunk szét? –ijedt meg Matsuki. –De hát hogy találjuk meg akkor egymást?
-Nézd csak? –Asuka pötyögött néhányat a párbajpadján. –Bár a helyet nem ismeri a rendszerünk, de egymás koordinátáit láthatjuk bárhonnan. –Aoi szintén elővette a padját.
-Jól van. ez még működhet is. –A pár egy gyors csókot váltott, majd ellentétes irányba futottak.Aoitori már jó néhány perce elvált barátnőjétől, de senkibe se futott bele. A fiú aggodalmában megnyitotta a párbajpadja térképét. Bár csak kettő pont volt egy üres térben, de látszódott, hogy Asuka gyakorlatilag egy fallal arrébb van, hiszen mindketten eltévedtek az épületek útvesztőiben.
-Asuka! –kiáltott kedvesének a fiú.
-Aoi? –jött a válasz a romok másik oldaláról. –Azt hiszem ez nem fog működni... teljesen eltévedtünk.
-Azt hiszem, tényleg vissza kellene térnünk... nem voltunk erre felkészülve.
-Rendben van... -A lány készítette a párbajpadját, de kinyílt a lemeze: „Kényszerpárbaj indul!" –írta ki az üzenetet.
-Aoi! –ijedt meg Tenjoin. –Társaságunk van! –Eközben Aoitori előtt egy ismeretlen fiú tűnt fel.
-Azt hiszem nekem is... -válaszolt a falon keresztül. –Ki vagy te?! –kérdezte Aoi az idegentől, lemezét kiengedve.
-Hódolatom! –köszönt a fiú. –Alan vagyok. Benned kit tisztelhetek? –szándékát jelezve az akadémiás szintén kieresztette párbajlemezét.
-Aoitori vagyok... látom, nem beszélgetni akarsz, úgyhogy ne is húzzuk... várnak rám.
Asukát három Obelsik katona közelítette meg. Így nem menekülhetett a két diák és nem is számíthatott egymás segítségére. Párhuzamosan elkezdték a párbajokat.PÁRBAJ!
Alan Crowley 4000
Matsuki Aoitori 4000Alan Crowley
Aoitori ugye? Nem tudom hány Obeliskessel harcoltál eddig, de látom a tapasztalatlanságot a szemedben.Matsuki Aoitori
Akkor nem sokban különbözök az átlagos ellenfeleitektől...Alan
Na ne már... még én fogom magam a rosszfiúnak érezni... Kezdek!Aoi
Kezdjél csak... meglátjuk milyen mezőt vagy képes felépíteni.Alan
Egyből fenyegetőzöl? Nem szép tőled. Aktiválom a Mágikus Összeomlás mező varázst. A képességével a kezembe juttatom Aleister a Szellemidézőt. És talán már kitaláltad, meg is idézem! Aleister képességével a paklimból kikeresem a Szellemidézést. Asuka-channal vagy ugye?Aoi
Mi van?Alan
A ti dimenziótokban valami szertartás idézést vagy mifélét használtok. Had mutassam meg, milyen egy valódi Szeánsz! Aktiválom a Szellemidézést, melynek segítségével fúziósan idézhetek egy szörnyet, és mivel egy „Szellemidézett"-hez használom fel, Aleistert kivonom a játékból hozzá, a kezemből pedig temetőbe küldöm T/V Váltót! Rejtélyes gyermek, eggyé válik a fény hatalmával és létrehoz egy új erőt! Fúziós idézés! Vágtass! Szellemidézett Mechaba!
YOU ARE READING
Yu-Gi-Oh Arc-V - Az ötödik Dimenzió
FanfictionSziasztok! Ez a mű azért íródott, mert eléggé nagy sérelmem volt a Yu-Gi-Oh ARC-V kapcsán többek között, hogy a kedvenc metódusomat ignorálták a történet szempontjából. Tehát ebben a történetben az ARC-V történéseivel párhuzamosan ismerhetjük meg a...