Asuka kinyitotta a szemét. Szerelme karjaiban volt, őt ölelve, teljesen meztelen.
-Felébredtél kedvesem? –kérdezte halkan Aoi, aki már néhány perce ébren figyelte alvó barátnőjét.
-Hmhm. –mocorgott a lány.
-Csinálok valami reggelit. –megpuszilta Asuka homlokát és felkelt az ágyból. Tenjoin még kicsit pihent, és mosolygott, hogy ilyen kellemes reggelt tudhat magának. Bármennyire is élvezte volna még feküdve, a diáklány néhány perc múlva felébredt és kikelt az ágyából. Sietve felöltözött, nem szeretett ruha nélkül lenni, bárhol is van, majd kiment a konyhába. Kellemes illatok szálltak a lakásban.
-Mit csinálsz? –kérdezde Asuka az ajtófélfának dőlve.
-Reggelit, de már végeztem, kakaó és pirítós mindenfélével. –válaszol Aoi és leült az asztalhoz, jelezve, szerelme is csatlakozhat az étkezéshez. Asuka helyet foglalt.
-És mire lehet ma számítani? –kérdezte a lány, miközben kenyeret kent.
-Hát, az előző versenyekből kiindulva, ugyanolyan battle royal lesz, mint eddig.
-Tehát többen is megtámadhatnak egyszerre?
-Igen.
-Akkor együtt maradunk, amíg lehet?
-Nem ajánlom. –nevetett Matsuki, miközben paradicsomait sózta.
-Miért? Nem ez lenne a legjobb stratégia, ha már egymással csak a legvégén akarunk találkozni?
-Sokan így gondolják, de nem így van. –mondta a fiú. –Ha csapatot alkotunk és úgy cserkészünk be mindenkit, az kis idő után feltűnik majd a többieknek és még többen támadnak majd ránk.
-Értem. Akkor mit kell tennünk?
-Az elején van négy perc, hogy elutasítsuk a kihívásokat. Az idő alatt, olyan messzire kell elmenekülni a központból, amennyire csak lehet, és mielőtt kihívunk valakit, meggyőződni arról, hogy senki nem tud beleszólni a harcba, mert védett vagy elhagyatott helyen van. Az ilyen helyekre a legjobbak az építkezési területek, elhagyatott házak, sikátorok, hídaljak.
-Logikus. Akkor, hogy csináljuk?
- Közel maradunk egymáshoz, de csak annyira, hogy segíteni tudjunk, ha baj van, és egyikőnk nem párbajozik.
-Rendben van. –mosolygott a lány, aztán egy jó nagyot harapott az elkészült szendvicsébe.A verseny kezdete egy templomban indult, méghozzá a legnagyobban, ami a város központjában elhelyezkedett. Asuka és Aoi már izgatottan várták a nyitást. Körülöttük a versenyzők, mind ugyanabban a fekete, hosszú, csuklyás köpenyben. Tenjoin alaposan végignézte a többieket. A tömegben ott volt Jounouchi is, meg a fura csillag hajú fiú is, beszélgettek. A résztvevők közül senki sem tűnt nagyon gyengének, de csak néhány ember tűnt igazán veszélyes személyiségnek. Matsukihoz egy fura arcú fiú közeledett. A diák haja hátranyalt és hosszú volt, szeme sárga és mély.
-Héj! Madárka, megint itt vagy? –kérdezte az ismeretlen fiú. Közel olyan magas volt, mint Asuka kedvese.
-És te? Még nem lett belőled sült hal? –vágott vissza Aoi.
-Ismered? –kérdezte Asuka.
-Igen. Mindig ő ejtett ki, ha nagyobb verseny volt, de a többi alkalommal én győztem. –mondta Aoitori. –Sakana Taro, a riválisom.
-Hát ő meg kicsoda? –kérdezte a fiú, Tenjoinra pillantva.
-Asuka Tenjoin, Aoitori barátnője. Örülök a találkozásnak. –mondta Asuka.
-Az szép Matsuki. Akkor találkozunk a versenyen. –azzal a fiú elment.
-Milyen paklija van? –kérdezte a leány.
-Gishki, egy nagyon erős rituálé archentípus, ami nagyon sok féle szertartás szörnyet használ, főleg a kézben aktivál képességeket és úgy tölti fel a kezét, így nehéz elkapni is...
-Óvatos és legtöbbször elég hatékony deck stratégia, de van egy hátránya.
-Igen... lap igényes, ha kifejlődik.
-...Szeretlek. –mondta Asuka.
-Én is szeretlek. -
Egy holografikus képernyő jelent meg a gyülekező terem kijárata előtt és elindult rajta egy élő közvetítés. Egy fiatal felnőtt állt háttal egy különös bolygót ábrázoló zöldháttér előtt. A férfi megfordult és lenyűgöző személyiségét kieresztve, megszólalt.
,,Mint sokan tudhatjátok, a nevem Kaiba Seto, a Kaiba Corp igazgatója. A verseny az én szervezésem alatt fut, szóval ne csaljatok. A mai versenyre az egész belvárost körbe kerítettük, úgyhogy ha valaki a battle royal alatt valaki ki akar menekülni, akkor annak le lesz tiltva a kivetítője és a további versenyekről is természetesen ki lesz tiltva. A szabályok egyszerűek: Csak versenyzőt hívhatsz ki, ha beavatkozol egy párbajba, vagy összefogva akartok harcolni, az életpontotokon fog múlni. A rejtőzködőket egy körön belül felfedjük mindenki számára. Ha mindenki párbajozik, maximum tíz embert kell legyűrnötök, hogy bejussatok a döntőkbe, aminek a menetét még nem áruljuk el. A megfelelő embermennyiség kiesése után, a pálya szűkülni fog, míg csak a templom és környéke marad a döntőre, pontosan négy embernek. Ezeket az információkat és a többit is megkapjátok hamarosan a párbajlemezekre, érdemes elolvasni, megmenthet titeket... Azt hiszem, ennyi lenne. Sok szerencsét, bár a stratégián most több fog múlni..." –a képernyő eltűnt és a templom kapuja, ahol várakoztak a versenyzők, kinyílt és egy harangszó kongása után mindenki szaladni kezdett és a város szélére szaladt, a többi résztvevő elkerülése végett.
YOU ARE READING
Yu-Gi-Oh Arc-V - Az ötödik Dimenzió
FanfictionSziasztok! Ez a mű azért íródott, mert eléggé nagy sérelmem volt a Yu-Gi-Oh ARC-V kapcsán többek között, hogy a kedvenc metódusomat ignorálták a történet szempontjából. Tehát ebben a történetben az ARC-V történéseivel párhuzamosan ismerhetjük meg a...