Egy lovas táborral kezdődött minden

43.fejezet

-Na jó holnap lefordulunk a lóról.-nevetett fel kínosan.

-Az biztos. Na tényleg aludjunk.-mondtam kedvetlenül. Nem voltam fáradt. Láttam hogy ő is eléggé húzza a száját de tényleg pihennünk kellett. 

Meglepően gyorsan aludtam el. Biztonságban éreztem magam a fiú mellett, ami nagyon ritka. Általában órákig forgolódok ébren és csak aztán, nagy nehezen tudok elaludni. Ahhoz képest hogy későn feküdtünk le, én rohadt jót pihentem. De tényleg. Szerintem hónapok óta nem aludtam ilyen jól.

Reggel arra keltem hogy bökdösik az oldalam. Hogy pontosabb legyek csikiztek. Amit volt annyi lélek jelenlétem hogy megérezzem hogy ez nem esik jól, kipattantak a szemeim és megpróbáltam minél távolabb jutni attól az embertől aki ezt teszi velem. Gyanús volt az irány amerről a támadás jött. 

Kinyitottam a szemem és rögtön megláttam Bencét aki szinte a könnyeit törölgette úgy nevetett.

-Végre felkelt a csipkerózsika.-mosolygott rám

-Nagyon vicces vagy.-grimaszoltam

-Na valld be hogy nem volt olyan rossz ez.- vigyorodott el

- Hát mondjuk valahol a lábtörés és a magamra öntöm a forró kávét közé sorolnám.-mosolyogtam én is vissza "kedvesen". A reakciója csak egy rosszalló fej rázás volt.

-Na lányok! És persze fiú.-intett a fejével Bence felé-pakoljatok mert lassan indulunk le.- mondta Máté.

A legtöbben engedelmesen pakolni kezdtek. Na de én. Én nem. Én nemes egyszerűséggel visszadőltem. Elterültem a kényelmes hálózsákommal. A szemem nem lehetett csukva 10 másodperce de egy újabb bökést éreztem.

Felkészült voltam. Reflexből elkaptam a támadom csuklóját. Felültem és egy nyertes mosolyt villantottam a fiúnak. Aki egy pillanatra értetlenül nézett majd egy egyszerű mozdulattal kirántotta a kezét a szorításomból. Majd jól képen röhögött. Hát kössz.

-Jaj....ne haragudj....de...olyan aranyos hogy...azt hitted ezzel... megállítasz.-próbált beszélni a nevetéstől. Megállítani? Mi?

Aha a kérdésemre megkaptam hamar a válaszom mikor újabb hirtelen támadás ért. Tehetetlen voltam ezért csak összevissza vergődtem a kezei között miközben csikizett. Bár nem is tudom, ha lett volna választásom is hagytam volna.

-Jó....jó....oké.... elég márr...-nyögtem ki két nevetés között.

-Akkor nem alszol vissza?-kérdezte ártatlanul mosolyogva. Ördög fióka.

-Nem... csak hagyj...-nevettem

-Oké-emelte fel a kezeit. Végre kaptam levegőt, felültem és amekkorát csak tudtam bele bokszoltam a vállába mikor nem figyelt.

-Áuuu.- vonyított fel.

-Hupsz!-játszottam a hülyét.

-Erőszakos nő személy-sziszegte a fogai közt de a szeme közben mosolygott.

Na ez után tényleg összeraktuk a cuccunkat. Bencének is vissza adtam a takaróját de előtte titokban még megszagolgattam. Szépen megköszöntem neki és ő azt mondta hogy: -Szívesen máskor is.- Akkor ez azt jelenti hogy máskor is elkérhetem? Csak mert rajtam ne múljon, én elkérem többször is. : )

Visszaindultunk a tábor helyre csapatostul. Hát mit ne mondjak. Semmi kedvem nem volt menni de aztán rájöttem hogyha lejutok élve akkor mehetek a Casperhez ami némi reményt adott.

Amint leértünk és kijutottunk a nagy legelőről mindenki a saját házába ment hogy lepakolja a cuccát. Mi is így tettünk a lányokkal.

Egyszerre értünk az ajtóhoz ezért kinyitottam és beléptünk a fa illatú helységbe. Leraktuk a holminkat majd a nyulak felé vettük az irányt. Már egészen megszoktuk ezt a falusi életet.

Sziasztokkk! Hoztam a következő részt! De lenne egy kérdésem hozzátok. Nektek ki a kedvenc karakteretek a könyvemből, és miért? Tényleg érdekel úgyhogy halmozzatok el a válaszaitokkal. <3