Egy lovas táborral kezdődött minden

20. fejezet

-Biztosíthatlak róla hogy csak jót mondtam-válaszoltam megjátszott sértődöttséggel.- Várj van még valaki akinek bemutatlak!-Majd ezzel magam után húztam. Oda sétáltunk a lovamhoz.- Ő itt Casper- simogattam meg a kis lovat- rajta lovagolok a táborba.- Ahogy mondtam félre pillantottam Akenre akinek a túl oldalán Bence állt. Láttam hogy lehajol valamiért amikor oda hajolt hozzám Marci és hátulról a fülembe súgta:

- Szóval ő a híres Bence!- hallottam a szórakozottságot a hangjában. Egyszer meséltem neki róla. Ahogy suttogásra váltottunk láttam hogy Bence megdermedt. Így most már nem hallotta amit mondtunk. Hallgatózott. Ezt amúgy igen viccesnek találtam

-Igen-mondtam ki de nem tudtam meg állni elmosolyodtam.

-Aranyos- mondta most már hangosan. Nem tudtam hogy a lóra vagy a srácra érti de úgy voltam vele jobb ha nem tudom.- és milyen?- kérdezte mosolyogva.

- Kedves és bátor-válaszoltam. A lóra illett a leírás. A srácra annál kevésbé. Amikor újra rá néztem Bencére láttam hogy már felegyenesedett és épp Aken háta felett néz el. Marcit nézte. Ha emberek meghalhatnának nézésektől az unokatestvérem halott lenne. De tényleg. Én még embert ilyen gyűlölettel nézni nem láttam Aztán láttam hogy Marci is őt nézi. Az ő tekintete inkább szórakozott volt mint dühös. Majd oda fordult hozzám.

-Figyu. Fejezd be a lovat én addig megvárlak jó?-kérdezte kedvesen.

-Oké- mosolyogtam rá. Ő egy olyan ember akinek ragadós a jó kedve. Egyszerűen ha csak meglátom nem tudok szomorú lenni. Ő az én napom. Be aranyozza mindennapjaimat. Gyorsan lenyergeltem a Caspert és vissza vittem a felszerelését. Közbe adtam neki egy kis zabot jutalom ként. Megérdemli. Mikor vissza mentem Marci épp a lovam simogatta.

- Nem úgy volt hogy nem csíped a lovakat?- kérdeztem tőle mosolyogva

- De. De a kedvedért megbarátkoztam eggyel- mutatott Casperre- őt bírom. Jó fej.- mondta teljes meggyőződéssel.

- És ezt abból az öt percből szűrted le amíg el voltam?

- Pontosan.- röhögött fel.- Na de szívesen meglátogatnám azt a büfét.

- Bent van a klub házba- forgattam a szemem- hogy neked mindig csak a kaján jár az eszed. Erre csak vigyorogva megrántotta a vállát majd elindult. Amint elment Bence erőteljesen bele vágta Aken pucoló dobozába a pata kaparót. A hirtelen csattanástól összerezzentem, oda néztem de már szinte ott se volt gyors lépésben hagyta el a helyszínt. Még akkor is arra bámultam mikor már rég eltűnt az egyik kanyarban. Most ez mi a fene volt? Miért csapkodja azt a szerencsétlen cuccot? Mit ártott neki? Ajjjj! Én ezt az egészet annyira nem értem.

Mikor visszamentünk a karámhoz kinyitottam a kaput hogy beengedjem a Caspert. Bement rajta majd én is utána. Levettem róla a kötőféket. A helyett hogy elment volna ott maradt. Mivel nem tettem semmit elkezdte bökdösni az orrával a kezemet. Azt akarta hogy megsimogassam. Meg is tettem. Végig vakargattam a nyakát. Tetszett neki. De vissza kellett mennem. Kinyitottam a kaput és kimentem rajta. Ahogy csuktam be áthajolt felette. Még egyszer megsimogattam majd elindultam. Megtettem pár lépést de nyerítést hallottam azonnal vissza néztem hogy nem-e baj van. De nem volt baj. Casper a fülét hegyezve nézett rám. Ő nyerített.

Köszönöm szépen a 200 megtekintést. Őszintén soha de tényleg SOHA nem gondoltam volna hogy ennyi megnézik pont az én storymat. Lehet hogy kis számnak tűnik de nekem sokat jelent. Eleinte csak azért írtam hogy nyáron elüssem az időt. Nagyon sokáig privát volt mindegyik de aztán nővérem és húgom elolvasták és azt mondták hogy rakjam ki mert biztos érdekelni fogja az embereket. Nem hittem nekik de kiraktam. És láss csodát mégis érdekelt pár embert. Nagyon sok motivációt adott hogy ennyien megnéztétek úgyhogy most megint gőzerővel elkezdem írni a részeket. Még egyszer nagyon köszönöm. Hihetetlen.