Egy lovas táborral kezdődött minden

12.fejezet

Gyors meg vacsoráztunk. Egész idő alatt gondolkoztam. Mi történt az előbb? Azt hiszem majdnem meg csókolt. De mi van ha csak húzni akarta csak az agyamat? Valószínűleg. Egy ilyen srácot miért én érdekelnék? Ott van Rami meg még biztos sok gyönyörű lány.

Kaja után vissza mentünk a házakba. A lányok már vacsi közben is kérdezték hogy mi bajom. Elakartam mondani de nem tettem. Nem voltam benne biztos hogy jó dolog lenne őket ezzekel traktálni.

Az ágyamon telóztam mikor Bogi újra megkérdezte hogy mi bajom és megfenyegetett hogyha nem mondom el akkor megsértődik.(csak poén nem kell komolyan venni) Úgyhogy elmeséltem nekik hogy mi történt.

-Nem már! Ez komoly?-csattant fel Bogi.

-Igen.

-Ajj de most miért csinálta?-nézett rám szomorúan Hanna.

-Őszintén? Fogalmam sincs.- tártam szét a karom tehetetlenül.

Ezután már csak beszélgettünk majd szépen lassan el is aludtunk.

Reggel valami búgó hangra keltem. Mint kiderült egy rohadt nagy bogár jött be este a szobánkba és az repdes néha-néha a plafonnak ütközve. Felültem és körül néztem. A nap épphogy felkelt ezért félig sötét félig világos van. A lányok még aludtak úgyhogy gondoltam ki surranok csöndbe. Gyors, halkan felöltöztem és felkaptam a táskám amibe benne van a neszeszerem és kimentem. A fürdő felé vettem az irányt. Megcsináltam a hajam meg a sminkem és vissza mentem. De aztán rá jöttem hogy nem kéne bemennem nehogy felkeltsem őket. Ezért csak leraktam a cuccomat az ajtó elé. Gondoltam felhívom Marcit.(teljes nyugodtsággal zavarom ilyenkor is mert tudom hogy mindig nagyon korán kell hogy tudjon sorizni.) Be is nyomtam a hívást. Kicsengett.

-Szia kenyér!-köszöntem boldogan a telefonba.

-Szia te bolond! Miért vagy fent ilyen korán?-kérdezte teljesen jogosan. Mindig későn kelek.

-Nem tudtam aludni egy bogár végig zörgött.-meséltem el neki a problémámat.

-Miért nem ütötted le?

-Mert a Hannáék még alszanak.-ezután még fél órát beszéltünk majd hirtelen eszembe jutott.

-Ó. Fel kéne mennem a Casperhez.

-Az ki?

-A ló akin lovagolok.

-Ja így máris több értelme van. Nincs még egy ember aki ilyenkor fent van.-nevetett fel.- Na jó kalács megyek sorit nézni.

-Oki én meg... akkor felmegyek vagy valamit.-mondtam bizonytalanul. 

-Meg leszel egyedül?-kérdezte kedvesen.

-Persze menj csak.-nem akartam feltartani.- Szia papucs!

-Szia kalács!-majd leraktam a telefont. Gondoltam akkor fel megyek a kis lovamhoz.

Benyúltam hozzá hogy megszagoljon és kinyitottam a kaput. Elkezdtem neki mesélni hogy mi történt velem. Esküszöm ép elméjű vagyok nem tudom miért meséltem el egy állatnak a bajomat de minden esetre nem ellenkezett és nyugodtan meghallgatta. Tökre megkönnyebbültem hogy őszintén elmesélhetek neki mindent. Ő pedig nem csinált semmit csak élvezte hogy simogatom és hallgatott. Egyre jobban szeretem ezt a lovat.

Mikor végeztem már javában világos volt. Vissza indultam és szembe jött velem Rami. Tudtam hogy ezt most nem úszom meg. Egymás mellé értünk rám néz és ezt mondja:

-Soha sem lesz esélyed.-jentette kihatározottan. Igaza van de attól még nem hagytam annyiban.

-Majd meglátod.-mosolyogtam rá lesajnálóan.

-Mit vagy úgy eltelve magadtól? Csak mert közlöm nincs mire!-mutatott végig a testemen a kezével.

-De igen, csak te a diónyi agyaddal nem tudod fel fogni hogy nem csak a külső számít!-vágtam oda neki majd elindultam még hallottam hogy motyog valamit de nem érdekelt. Hogy lehet valaki ennyire eltelve magától? És mi az hogy nekem nincs mire? Hát elárulom hogy sokkal jobb vagyok mint egy ilyen hazug liba!-gondoltam magamban. Igen saját magamat győzködtem.