Szétosztottam az etetőikbe majd kimentem. Hannáék is akkor végeztek ezért együtt mentünk vissza a klub helységbe.
Leültünk az asztalhoz. Bence is megjött oda ült hozzánk de annyira feltűnően kerülte a tekintetem hogy már nekem volt kínos. Ami nem jó azt nem kell erőltetni alapon én se szóltam hozzá. A többiek is érezték a feszültséget a levegőben ezért egyszer vagy nekem vagy Bencének dumáltak. Egyetlen egyszer akadt össze a tekintetünk. De ahogy ránéztem elfordult más felé. Hát én itt már tényleg nem tudtam mit kezdeni a helyzettel ezért csak ültem és néztem ki a fejemből.
Mikor végeztünk elsőkét mentem ki az ajtón vissza a házunkba. Ott összeszedtem a lovas védőfelszerelést és elindultam a nyergesbe. Út közben lepakoltam a cuccom. Lusta voltam cipelni. Ahogy oda értem a nyergesbe láttam hogy Bence is bent van. De nem érdekelt. Lementem Casper nyergéért és jöttem volna vissza. Csak hogy rájöttem hogy át kéne törölni. Na hát ahol a törlő kendők vannak ott állt Bence. Úgyhogy szóltam neki.
- Légy szíves ide adsz egy törlő kendőt?-kérdeztem. Nem volt épp a legkedvesebb a hangsúlyom
- Egyet? Miért nem inkább kettőt vagy hármat? Tudtommal nem szokásod megállni egynél.- vetette oda durván. Egy pillanatig fel se fogtam mit mondott. Úgy mellbe vágott a hangsúlya hogy én is dühbe gurultam. Rosszul esett amit mondott. De nem hagyhattam magam.
- Vicces hogy ez épp te mondod.-néztem rá gúnyosan. Erre már nem szólt semmit csak kiviharzott és bevágta maga után az ajtót. Nagyon féltem hogy megbicsaklik a hangom miközben mondom és elárulja az igazi érzéseimet de kibírtam. Vissza fordultam de hallottam hogy valami csilingelve leesik.
Könnyes szemmel oda néztem és a padlón a szalma között láttam hogy valami csillog. Közelebb mentem hogy megnézzem mi az. Lehajoltam érte és megláttam hogy a kilincs az. Leesett. Felemeltem megpróbáltam vissza rakni a zárba de nem ment. Elkezdtem dörömbölni az ajtón de rájöttem hogy mindenki a lovaknál van. Elő vettem a telefonom hátha ott van valakinél.
Tudtam hogy Bogi és Hanna házban hagyták ezért az első akit megpróbáltam az Timi volt. Benyomtam a hívást ami kicsöngött de nem vette fel. Itt kezdtem pánikba esni. Nem tudtam kit hívhatnék. Eltemettem minden önbecsülésem és felhívtam Bencét. Ő se vette fel. Lerogytam a földre elfogadva a csapdába esést és sírtam. Átkaroltam a lábamat és próbáltam magamat sikertelenül nyugtatgatni. Miért mondta ezt? A szavai csak úgy vízhangoztak a fejembe. Elgondolkodtam.
Vajon ez a karma? Azért kerültem ilyen helyzetbe mert gonosz voltam? Őszintén? Simán lehet. De ennyire a világ egyetem se kegyetlen hogy egy poros pince szerűségbe zárjon. Az a kevés fény is ami bejutott az ajtón lévő ablakon szűrődött át. Végig néztem a sok különböző nyergen ami bent volt. Mindegyik mellett ott szerepelt az adott ló neve és gazdája. Csak az iskola lovak nevei mellett nem volt birtokos név. Hiszen azokat mindenki tudta. Casper neve mellett se volt semmi.
Már vagy negyed órája ültem a földön. Máté! Ő mindig magánál tartja a telóját. Pár csengés után fel is vette.
-Szia Kami! Hol vagy? Már jó ideje keresünk de nem találtunk.-mondta a telefonba.
-Beragadtam a nyergesbe. Leesett a kilincs és nem tudok kimenni.- válaszoltam kétségbe esetten.
-Jó nincs semmi baj. Megyek kinyitom.-majd letette. Itt viszonylag megnyugodtam.Megtöröltem a szememet és a zsebemben lévő zsepibe kifújtam az orrom. Két perc múlva lépéseket hallottam az ajtó túloldaláról. Majd zárcsörgést és az ajtó kitárult. Szabad vagyok! Úgy rohantam ki a fényre mintha sose láttam volna még.
- Köszönöm! Köszönöm! El sem tudod képzelni hogy mennyire hálás vagyok!-mondtam neki teljesen őszintén
- Szerintem az arckifejezésedből ítélve nagyon - nevetett fel.- de gyere siess a többiek lovai már mind lent vannak.- Gyorsan vissza szaladtam a kötőfékért majd felmentem a Casperért. Megint nem volt elől ezért elkiáltottam magam:
- CASPER!- üvöltöttem. A kis ló nyihogva kirobogott a fák közül. Felraktam rá a kötőféket és levezettem. Ott megkötöttem majd gyorsan lecsutakoltam. Felnyergeltem és kantároztam. Kész voltunk. Rekord idő alatt. Mikor a többiek kantároztak már fent voltam a lovon. Úgy mentem a pályára. Ott még ellenőriztem a hevedert és megsimogattam a Caspert. Ezután csak hagytam legelni.
أنت تقرأ
Egy lovas táborral kezdődött minden
أدب المراهقينEgy valós történet ami itt-ott ki lett színezve. Egy szóval a fele se igaz de azért jó szórakozást. Részlet a könyvből: El is indultam a legelők és a karámok felé de ekkor kibe másba botlottam mint.... Tippelj! Igen!!! Hát persze hogy a Bencébe botl...
