Egy lovas táborral kezdődött minden

7.fejezet

Megint görcsbe rándult a gyomrom de most ellen álltam. Nem hajtottam le a fejem csak néztünk egymás szemébe. -Nem fogom hagyni hogy ilyen befolyása legyen rám valakinek akit még csak nem is ismerek. Ez nem normális hogy ilyen heves reakciókat vált ki belőlem.-gondoltam magamba. Ekkor egy apró mosolyra húztam a számat. Erre ő is elmosolyodott. De ez a csodálatos pillanat nem tartott tovább 1 másodpercnél mivel Hanna oda fordult hozzám és kérdezett valamit. Nem értettem mit kérdezett de még egy utolsó pillanatig ránéztem Bencére majd oda fordultam Hannához.

Elkezdett valamit mondani de nem figyeltem rá csak azon járt az agyam hogy mi történt az előbb. Én nyertem. Elértem hogy figyeljen rám. Ekkor vettem észre hogy Rami olyan áhítattal nézi a srácot hogy azért már én érzem magam kellemetlenül. De ezt a gondolatmenetemet az szakította félbe hogy mozgásra lettem figyelmes.

Bence az asztalunk felé jött. Gyanítom azzal a szándékkal hogy reggelizzen. Na én gyorsan lepörgettem egy tervrajzot. Mivel Hanna, Bogi, és én egy sorba ülünk ezért a Timi mellé fog ülni (Timi másik oldalán kicsi Hanna ül) az az velem átlósan fog helyet foglalni. Legalább így meg lesz az a lehetőségem hogy elnézzek más felé hogyha nagyon zavarba leszek.

Ameddig az ezen gondolkodtam Bence oda ért az asztalunkhoz.
-Sziasztok! Leülhetek ide?-az egész asztalunk azt válaszolta hogy igen kivéve én. Mert én épp nem tudtam megszólalni annyira izgultam hogy nehogy hülyeséget mondjak. Mindenkinek megkérdezte a nevét kivéve az enyémet. Igen csak az enyémet nem kérdezte. Mert gondolom nem is érdekli. Na mindegy ha őt nem érdeklem akkor engem se érdekel ő.

Kaja közben néha beszéltem a lányokkal de Bence rám se hederintett azon kívül hogy sokszor rám nézett. Néha úgy éreztem mintha várná a véleményem de nem voltam benne biztos ezért inkább nem beszéltem. De amíg a többieket kérdezgette hogy mi a véleményük erről-arról hozzám még hozzám se szólt. : (

Mikor végeztünk és léptem ki az ajtón Bence oda jött. Először megijedtem de aztán elhatároztam ha ő nem foglalkozik velem akkor én se vele.

-Szia.-kezdte

-Szia.-válaszoltam neki kedvetlenül.

-Te miért nem beszélgettél a többiekkel?-kérdezte

-Mert nem kérdeztek-adtam meg a számomra magától értetődő választ.

-Pedig engem érdekelt volna a véleményed.-mondta ki bennem pedig megállt az ütő

-Miért?-néztem rá. Tényleg kíváncsi voltam mert ezt nem értettem.

-Csak úgy.-aha persze csakúgy gondoltam magamba-De amúgy hogy hívnak?

-Kamilla.

-Szép neved van.

-Köszi. De ha érdekelt miért nem kérdezted meg kaja közben?-ez a kérdés már rég megfogalmazódott bennem.

-Mert veled négy szemközt akartam beszélni.-mondta mosolyogva. Alólam pedig ekkor húzták teljesen a talajt. Nem tudtam mit mondjak. Ezért csak ismételtem magam.

-Miért-nyögtem ki a rövid válaszom.

-Mert érdekel hogy milyen vagy.-mondta olyan mosolygás kíséretében hogy azt hittem menten el ájulok. De hála istennek ekkor Dóri megmentett azzal hogy arrébb rángatott miközben valamit kérdezett.

-Fú köszi-néztem rá hálásan.

-Semmi csak kicsit már aggódtam hogy ott fogsz helyben összeesni ha még egy kicsit beszélgettek.-mondta ki az igazságot szemrebbenés nélkül. Én csak pislogás nélkül meredtem rá és nem tudtam hogy féljek tőle amiért ennyit tud vagy kérdezzem ki tőle hogy mit tud még. A másodiknál maradtam.

-Te ezt honnan tudod?-kérdeztem mert hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.

-Látszik rajtad-mosolygott rám.