Egy lovas táborral kezdődött minden

13.fejezet

Vissza értem a házunkhoz. Lassan lenyomtam a kilincset nehogy zajt csapjak. Felesleges volt. Már mindketten fent voltak.

Te is a bogárra keltél?-kérdezte Bogi kómásan.

-Igen-bólintottam mosolyogva.

Megvártam ameddig elkészülnek aztán együtt elindultunk a büfé felé.
Ahogy közeledtünk a kis épület felé izgalom kerített hatalmába. Nem tudom hogy pontosan miért de volt róla sejtésem.

-Jó reggelt-köszöntem hangosan ahogy beléptem az ajtón. A lányok mögöttem csak egy-egy morgást hallattak.

-Nektek is-intett vidáman Máté. Egy pillanatra meg álltam és elgondolkodtam. Vajon miért ilyen boldog? Tudatmódosítószer vagy csak szimplán adottság? Na mindegy egyszer majd kiderítem.
Gyorsan lefoglaltuk a szokásos középső asztalt és kényelembe helyeztük magunkat. Röviden: Mindenki próbált a legkulturáltabb módon unatkozni. Közbe beszélgettünk de az nem kötötte le teljesen a figyelmünket. De ekkor nyílt az ajtó...

Igen drága Bencénk lépett be rajta egy széles mosoly kíséretében. Abban a pillanatba zavarba jöttem és mivel nem tudtam mit csináljak ezért az asztalt néztem. Igen. Nagyon furán nézhettem ki ahogy ülök lehajtott fejjel és nézek egy asztalt. Nem csináltam már magamból nagyobb hülyét is.

Oda fáradt az asztalunkhoz majd leült. A lányok rögtön beszéltetni kezdték hogy: hogy aludt meg ilyenek. Na de én elkalandoztam és ezért lemaradtam a beszélgetésben.

-És te Kami?-a saját nevemre felkaptam a fejem és zavartan körbe néztem. Négy pár kiváncsían csillogó szem nézett rám. Pislogtam egy párat mire megértettem miért vannak eggyel többen a kelleténél. Timi is megjött idő közben. Szerintem már egy ideje néztem rájuk mire kitudtam nyögni annyit hogy:

-Mi?-kérdeztem nagyokat pislogva. Erre mindenki elnevette magát. Tök jó. Most én vagyok a szerencsétlen akin mindenki röhög. Hát jó. Mikor abba hagyták Bence aranyosan rám mosolygott.

-Csak annyit kérdeztem az előbb hogy álmodtál-e valamit?-mondta végig tartva a szemkontaktust. Először még a nevemet is elfelejtettem annyira elmerültem a pillanatba de aztán eszembe jutott hogy válaszolnom kéne.

-Hát ööö.... azt hiszem nem álmodtam semmit- ráztam meg a fejem. Pedig álmodtam. Nagyon is jól tudtam. De nem emlékeztem rá pontosan, csak az maradt meg hogy élénk volt nagyon.

-Hiszed vagy tudod?-kérdezte szemtelen mosollyal

-Tudom-viszonoztam a magabiztos mosolygását amivel összezavartam. Tudtam hogy azért mondta hogy elbizonytalanítson de nem hagytam magam. Anya büszke lenne rám!

-Ennek örülök.-szedte össze magát egy pillanat alatt majd vissza fordult a többiekhez. De most miért fordult el? Megijesztettem? Ahh mindig mindent elszúrok! Bár ezen már nem volt sok időm gondolkodni mert hozták a kaját.

Gyorsan megkajáltunk majd észbe kaptunk hogy nem etettük meg az állatokat ezért roham tempóban azt is megcsináltuk. Utána rögtön indultunk a lovakért. Felkaptam a Casper kötőfékét majd elindultam a dombon.

Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Hirtelen ért ezért megijedtem és egész testemben összerezzentem. Óvatosan megfordultam. Majd megpillantottam Bencét aki a hasát fogta úgy nevetett.

-Neked is szia-néztem rá

-Bocsi nem akartalak megijeszteni-mondta mosolyogva

-Pedig sikerült-ezt a mondatomat meg küldtem egy olyan hangsúllyal amiből remélem megértette hogy ha még egyszer ilyet csinál kinyírom.

Hirtelen nem tudtam mit kéne mondanom ezért kimondtam a magamban megfogalmazott eddigi kérdést.

-Te mit álmodtál?-indultam el felfelé. Ő értette és jött velem.

-Hát... ami azt illeti én se álmodtam semmit.- rázta a fejét de mivel a mondat közepén elbizonytalanodott ezért gyanítottam hogy kamuzik.

-És tényleg nem álmodtál semmit vagy csak nem akarod elmondani?

-A második-kicsit szíven ütött a válasza. Nem esett jól hogy nem akarja elmondani.