Egy lovas táborral kezdődött minden

17.fejezet

- Azt kérdeztem nem-e akarod enni a levest csak mert már rég kihűlt.-nézett rám ártatlanul de láttam hogy belül nagyon jól szórakozik rajtam. Nagyon kellemetlenül éreztem magam és dühös is voltam. Mit érdekli őt hogy eszek-e vagy nem?  Foglalkozzon a maga dolgával.                                          

  - De épp hozzá akartam látni- mosolyogtam de nem az az őszinte szívből jövő volt hanem az amelyik nem titkoltan elküldene melegebb éghajlatra. Ezt ő is észre vette és az előbbi vigyorgásból értetlen arckifejezés alakult ki. Tudom hogy viccnek szánta és nem megbántani akart de én nem voltam épp poénkodós kedvembe. Úgy döntöttem hogy ez által lezártnak tekintem a beszélgetést és elkezdtem enni. Tényleg kihűlt. 

E öt perc elteltével Máté is befáradt az ebédlőbe. Ráérős megette a kajáját majd egy kis figyelmet kért.                                                                                                                                                    

- Mint tudjátok ez a tábor edzéseken kívül más programokat is kínál. Úgy döntöttünk hogy mivel jó idő van nincs se túl meleg, se túl hideg ezért ma megyünk fagyiz....-fejezte volna be a mondatot de nem tudta mert elnyomta az üdvrivalgás a hangját. Mindenki egyszerre pattant fel és kezdett ünnepelni.- Gyerekek! 3-ra legyen mindenki kész lóval együtt. Ja! És hozzátok a költő pénzt is.- mondta de már a fele csoport ott se volt.                                                                                      Hannáék is fel álltak az asztaltól majd kérdőn vissza fordultak.

-Te nem jössz?-nézett rám

- De egy pillanat, menjetek nyugodtan előre.- Ott maradtam hogy elpakoljam a tányéromat. Amikor kész volt kimentem.                                                                                                                            

- Kami!-szólt Bence miközben oda jött  

- Igen?- néztem rá kérdőn                        

- Mi a baj?                                                      

- Semmi-majd pont vele fogom megbeszélni.                                                 

- Ugyan már. Egy egyszerű vicc miatt majdnem leharaptad a fejem az asztalnál. Na mond mi a baj?-jó lehet kicsi goromba voltam de akkor is.           

- Semmi csak Casperrel nem úgy haladunk ahogy akartam. Ennyi. Nem nagy dolog.-mondtam ki az igazságot egy szempillantás alatt. Ez láthatólag meglepte. Azt hitte kérlelnie kell majd hogy elmondjam. Miután újra rendezte a gondolatait válaszolt.            

- Csak idő kell neki. Légy türelmes- mosolygott biztatóan.                                

- De.....-nem tudtam elmondani amit akartam mert elmenet. Néztem ahogy elsétál. Na mindegy. Vissza indultam a faházba ahol Bogiék már vártak.                                                                  

-Láttuk.-jelentette ki Bogi olyan határozottsággal hogy kicsit megijedtem.                         

- Mit is?-kérdeztem                                   

- Hogy beszéltetek.                                     

- Tök jó. És?-néztem rájuk. Tényleg nem értettem mit akarnak ezzel. Aztán le esett.-Ja azt akarod hogy mondjam el.- mosolyogtam.                    

 - Igen.-és itt elmeséltem nekik az egészet. Néhol dühös,néha boldog, néha pedig értetlenül néztek. Amikor végeztem csak ennyit mondtak: Mi van?                                                                 

-Mindegy semmi.-legyintettem és ültem volna le ha nem jut eszembe valami.- Basszus a telók!-majd rögtön szaladtam is a büfében értük. Miután megvoltak vissza sétáltam a faházunkhoz és kiosztottam őket. Ezután jött a kötelező. Körbe telefonáltam minden közeli családtagot hogy élek. Mikor végeztem már fél 3 volt. El is indultam a Casperért.                                                                     

 Fent bementem a karámba de nem láttam sehol. Elkezdtem hívni a nevén mire kirobogott egy fa mögül. Épp hogy megállt előttem. Hogy őszinte legyek egy kicsit megijedtem de a miután észre vettem hogy még élek megsimogattam és ráraktam a kötőféket. Ahogy meghúztam a szárat elindult ő is. Nem kellett erőltetni. Úgy jött mintha szívesen tenné. Reméltem.                                      

 Amint leértünk kikötöttem és egy alapos csutakolásba részesítettem.