Egy lovas táborral kezdődött minden

15.fejezet

Mikor úgy döntöttem hogy elég a tisztogatásból vissza raktam az eszközöket a dobozába és elkezdetem felszerelni. Észre vettem hogy nagyon nem szereti a nyergelésnél a heveder húzást. Biztos volt valami rossz emléket-gondoltam magamba. De aztán végül sikerül és még csak meg sem ölt érte. Ezután a kezembe vettem a kantárt. Ahogy elkezdtem felrakni a lovam fejére ő kinyitotta a száját hogy egyszerűbb legyen bele raknom a zablát. Annyira meghatott hogy körbe puszilgattam az orrát. Annyira édes ez a ló! Ezt a gyönyörű pillanatot az szakította félbe hogy Alexa szólt hogy induljunk a pályára.

-Srácok lányok indulás!-tapsolt kettőt hogy nyomatékosítsa a mondandóját. Ezért leoldottam a vezető szárat és kivezettem a pályára a lovam. Ott tartottam egy gyors heveder ellenőrzést és felszálltam a nyeregbe. A kis ló alattam rögtön megérezte hogy rajta vagyok. Ráneheztelt az épp pihenő lábára is, felvette a fejét, és füleit előre fordította. Ebből láttam hogy figyel.

5 perc telt el és már a többiek is lovon voltak. Kezdődhetett az edzés. Féltem hogy megint nem fog menni a vágta és ezzel a többiek munkáját is felborítom. Ezért elhatároztam hogy össze szedem magam és megcsinálom valahogy. Hát inkább a valahogy része sikerült. Amikor Alexa elkiáltotta magát hogy akkor most jön a vágta akaratlanul is összerándult a gyomrom. De rászóltam magam még mielőtt átragasztottam volna ezt az érzést a Casperre is. Megpróbáltam megnyugodni. Amikor íven voltam a heveder mögé raktam a lábam és megsarkaltam.

Vágtatunk. Ezt már amúgy is sikernek könyveltem el de többet akartam. A cél egy teljes kör.
Mikor egy ívet már bevettünk jött az ahol mindig ki szokott menni. Már az egyenesben rázártam a lábamat és húztam a belső szárat. A külső lábamat még jobban rázártam az oldalára hogy eszébe se jusson kifelé menni. Vette az adást és nem ment ki. De elkezdett befele menni a pálya közepébe. Ekkor a másik csizmámat zártam rá. Ez is hatott vissza ment ívre. A következő kanyart már egyszerűen vettük. Az utolsó kanyarnál már izgultam hátha sikerül egy teljes kör. De ezt megérezte a Casper és újra befelé húzott. Kapcsoltam és kitessékeltem körre. Sikerült mennünk egy teljes kört vágtába. Gyorsan le is fékeztem és beirányítottam a pálya közepére és nagyon-nagyon meg dicsértem. Szerettem volna ha tudja hogy mérhetetlenül büszke vagyok rá hogy jól csinálta.

 Láttam hogy a többiek pont most váltottak vissza ügetésre. Rá néztem Alexára aki pont engem nézett majd biccentett. Tudtam hogy helyesnek gondolja hogy nem erőltettem második kört. Féltem hogy azt elrontjuk és akkor nem, jó élménnyel távozunk erről az edzésről. De így most azzal a tudattal távozunk hogy ügyesek voltunk és elértünk valamit. Ez az érzés hihetetlenül jó volt. Fejlődtünk! Amikor ezt realizáltam el sem akartam hinni.

Körbe néztem és láttam hogy a többiek engem néznek. Hirtelen nem tudtam mit kéne csinálnom ezért csak vissza álltam a sorba az ügetéshez. Ezután már simán ment minden.