Egy lovas táborral kezdődött minden

10.fejezet

Elindultam Casperért. Ahogy ballagtam felfelé a dombon már messziről megláttam hogy Aken karámjában egy ember van. Igen Bence ott várt. : ) Mosolyogva mentem tovább.

-Szia-köszöntem előre mert ő nem vett észre. Mondjuk ezen nem lepődöm meg. Én is ellenék foglalva ha saját lovam lenne.

-Szia! Már azt hittem sose jössz.

-Bocsi... de várj nem is késtem.-jutott eszembe hirtelen.

-A többiek már szerelik fel a lovakat.-nézett rám

-Basszus! Akkor siessünk!- ezután gyors levittünk a Caspert és Akent. Mire végeztünk pont kezdődött az edzés.

Ez az lovaglás se sikerült sokkal jobban. De most legalább elértem hogy egy 10 métert vágtassunk. Lassan de biztosan haladunk. Péntekre talán tudunk menni egy teljes kört. (irónia)

Az edzés után Alexa félre hívott beszélni.

-Kami gyere ide egy picit!-szólított meg miközben a lányokkal mentünk vissza. Mondtam nekik hogy mindjárt jövök.

-Igen?-kérdeztem mosolyogva

-Casperről szeretnék veled beszélni.-kezdte-Ő csak most került ide. Azért osztottuk hozzád hogy kötődni tudjon valakihez és hogy legyen egy biztos pontja legalább egy hétig. Láttam hogy nem esett jól neked  hogy nem csinálta azt amit mondtál. Nem azért nem csinálta amit szerettél volna hanem nem értette a feladatot. Még nem volt így lovagolva és szeretném ha támaszt nyújtanál neki. Ez nem ilyen kötelező dolog csak tudom hogy meg van hozzá a tudásod és szeretném ha kihasználnád az alkalmat.-mondta de végig éreztem rajta hogy fél hogy megbánt. Nem éreztem bántónak viszont felnyitotta a szemem. Ettől a szegény lótól olyan dolgot vártam amit még nem is tud. Olyan volt mintha azt kérném egy óvodástól hogy olvasson fel nekem valamit pedig egy óvodás nem tud olvasni. Rájöttem hogy ez sokkal inkább vicces mint idegesítő ez a ló.

-Hogy érted hogy legyek biztos pont?- kérdeztem mert ez volt az egyetlen dolog a mondandójából ami nem volt világos.

-Úgy értem hogy tudja hogy barátok vagytok. Csak reggel és edzések után menj hozzá fel megsimogatni vagy vakargatni neki ez elég.-mondta én pedig megvilágosodtam. Azt szeretné hogy ez a ló kötődjön hozzám.Mikor végeztünk a beszélgetéssel vissza mentem a házunkba.

-Sziasztok!-köszöntem és közben csuktam be az ajtót majd rájuk néztem. Bogi olvasott Hanna pedig a csizmáját próbálta levenni. Szegény már szerintem egy jó ideje szenvedett vele. Elröhögtem magam és segítettem neki. Már vagy öt perce szenvedtünk amikor Bogi oda jött és egy egyszerű mozdulattal lerántotta a lábáról. Ezen még jobban nevetni kezdtünk. Mikor abba hagytuk már a könnyünk folyt.

Kiolvastam a könyvet amit hoztam ezért unatkoztam gondoltam fel megyek a Casperhez.

Ahogy közeledtem a karámhoz elfogott egy fura érzés. Izgultam. Hogy mi lesz ha a Caspert nem érdeklem és nem akar hozzám "kötődni". Próbáltam elnyomni magamban ezt az érzést. Mert elvileg az állatok megérzik az ilyen félelmeket.

Oda léptem a karámhoz és bedugtam a kezemet hogy megszagolhassa. Amikor meg bizonyosodott róla hogy ember vagyok és nem valami vadállat akkor elkezdett hátrálni hogy kitudjam nyitni a kaput. Bementem hozzá. Megsimogattam a nyakát és szedtem neki egy kis füvet. Szívesen elvette és még a vakarást is élvezte kezdtem azt hinni hogy minden rendben lesz. HÁT NEM. Mert ekkor láttam hogy Bence és Rami sétálnak fel (gondolom Akenhez) a karámokhoz és beszélgetnek közben pedig nevetgélnek .