Reggel arra keltem hogy valaki irdatlanul dörömböl az ajtó üveg részén. Felültem az ágyamon.
-Ki a szar dörömböl reggel koránjában az a üvegen?-néztem az ajtónkat hunyorogva mert nem láttam hogy ki áll elötte.
-Neked is jó reggelt Kami!-hallottam Máté szórakozott hangját. Ekkor még jobban hunyorítottam hátha kitudom venni a drága edzőm alakját. De nem.
-Várunk titeket a reggeli tornán 10 percetek van elkészülni!-magyarázott tovább. De ekkor jutott eszembe hogy többen vagyunk a házban ezért szét néztem.
Hanna és Bogi is az ajtót bámulta kómás fejjel és kócos hajjal. Ebből következtettem ki hogy én se nézhetek ki jobban. De ekkor ők is körbe néztek és megállapították magukba hogy én is fent vagyok. Ekkor felmértük egymás kinézetét és mind háraman vihogni kezdtünk. Már egy jó ideje röhögtünk amikor eszembe jutott hogy készülődni kéne.
Így sikerült 5 perc alatt felöltöznöm, megfésülködnöm, fogat mosni és egy kis sminket feldobni.(szempilla spirál, szájfény) Éppen kész lettem amikor szóltak hogy etessük meg az állatokat. Mindenkinek kiosztottak egy-egy állat fajtát és már mehettünk is a dolgunkra. Mi hárman a nyulakat kaptuk. Kellet nekik vizet cserélni és lucernát adni. Nagyon aranyosat voltak de akárhányszor bementem hozzájuk mindig megrágták a cipőmet. Na de miután ezzel kész voltunk mehettünk reggelizni. Már mindenki a helyén volt de még akkor se kaptuk a kaját. Kezdetem mérges lenni.
De ekkor bejött Máté az ajtón és mögötte egy nagyon helyes srác jött. Az első amit észre vettem rajta az a sötét zöld szeme és barna haja volt. De nem nézhettem rá sokat mivel amikor megláttam görcsbe rándult a gyomrom és elkaptam a tekintetem róla. Leakartam csekkolni hogy biztos hogy jól nézek-e ki. Ezért rá néztem Hannára.
-Jól nézek ki? Úgy értem nincs rajtam semmi szembe tűnő?-kérdeztem gyorsan suttogva. Erre ő rám nézett és elmosolyodott.
-Nem. Nincs.-felelte de olyan sejtelmesen mosolygott hogy tudtam hogy tudja hogy miért kérdeztem. Ekkor Máté megszólalt:
-Jó reggelt mindenkinek! Lesz egy új felügyelő társatok. Bence létszi mutatkozz be és mondj el pár dolgot magadról.-nézett a mellette álló srácra. Ő csak elmosolyodott.
-Sziasztok! Bence vagyok! 16 éves Budapesti. Nem tudtam előző nap jönni mert az nap értünk vissza a nyaralásunkból.-itt tartott egy kis szünetet és ránézett Mátéra- Mit kell még elmondani?-kérdezte mosolyogva az edzőt.- Ja tényleg és osztály szinte lovagolok.-fejezte be egy szuszra. Valószínűleg eléggé elbambulhattam mert a kövi kérdést nem hallottam csak a választ.
-Igen van.- na mondom király. Egyszer akadok bele egy jó srácba erre van barátnője.
-A neve Aken egy 7 éves herélt.-nekem csak ekkor esett le hogy valószínűleg a lovától beszél. De addig ameddig beszélt szigorúan az asztalt néztem. Mintha olyan érdekes lenne. Ekkor viszont eszembe jutott hogy föl kéne néznem. Mert ugyan már. Nem is ismerem ezt a srácot miért nem nézhetnék rá? Ezért felemeltem a fejemet és felnéztem. Csak hogy azzal nem számoltam hogy ilyen közel lesz hozzám ott állt egy méterre és Mátéval beszélgetett. Mivel az edzőm állt nekem háttal ezért pont ráláttam Bencére. Egy ideje már néztem amikor észre vette hogy figyelem és elnézett Máté válla fölött pont a szemembe. Nekem azzal a lendülettel a nyakamba ugrott a szívem.
ESTÁS LEYENDO
Egy lovas táborral kezdődött minden
Novela JuvenilEgy valós történet ami itt-ott ki lett színezve. Egy szóval a fele se igaz de azért jó szórakozást. Részlet a könyvből: El is indultam a legelők és a karámok felé de ekkor kibe másba botlottam mint.... Tippelj! Igen!!! Hát persze hogy a Bencébe botl...