Mi folyik a Roxfortban? Befejezett!

8

Július 7. Nyár közepe,a madarak lágyan csiripeltek,édes szellő simogatta a füvet, a fákat,és egy kócos barna hajú lány arcát. Gyönyörű nap volt. Igazi meleg nyári nap,a legtöbb diák a kastély melletti kis tóban hűtötte le testét-lelkét. Voltak, akik Weasleyféle hideg cukorkát szopogattak, mindegyiknek különleges íze volt. Egy hollóhátas kislány épp bekapott egy hányás ízűt. Elborzadva nézett barátjára,akitől kapta a cukorkát,aztán a két keze egy pár másodpercre jégbe borult. Nem volt kellemetlen,jól esett neki ez a kis hideg,ebben a nagy melegben.
Mindenki élvezte ezt a napot. mindenki, kivéve Hermione Grangert.
Aki ezt a napot utálta a legjobban egész évben. Egy fa alatt ült egyedül,nem akarta senkire sem ráerőltetni a hangulatát,és saját magát sem. Ezen a napon általában egész nap egyedül van,kerül mindenkit,és aki hozzá mer szólni,azt is figyelmen kívül hagyja.

Július 7. Nyár közepe,a madarak lágyan csiripeltek,édes szellő simogatta a füvet, a fákat,és egy kócos barna hajú lány arcát.
Tizen kettő.... Tizen két éves lenne ma,
Avril Granger. Már a második évét töltené itt a Roxfortban.
Talán ő neki is annyi kalandban lenne része,mint Hermionénak? Neki is lenne két olyan kedves barátja mint neki Harry és Ron? Jó... Talán olyan ne legyen,mint amilyen a mostani Ron.
Ahányszor kishugára gondolt,mindig nagyon megfájdult a szíve. A szülie emlékeiből könnyű volt kivenni őt,de saját magának nem tudja.
Egy nagy könycsepp fojt végig szép arcán,ő pedig idegesen törölte le onnan. Beszélnie kell McGalagonnyal,hogy engedje el ma, el akar menni a kishuga sírjához.
Feltápászkodott a földről és bement a kastélyba....

¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿

- Perselus sajnálom,de ma nem érek rá arra,hogy ezzel foglalkozzak. Csinálj velük amit akarsz,csak hagyd őket életben!.- Mondta McGalagony Pitonnak, aki arra panaszkodott,hogy ma egy csapat harmadéves griffendéles majdnem le égette az egész bájitaltan labort.
Piton elégedetten el vigyorodott és hátradőlt a karosszékben,oh ha rajtamúlik azoknak a diákoknak akiket megbűntet a halál már megkönnyebbülés lenne.
- Köszönöm Mineva!- biccentett felé. Épp fel akart álni,és elhagyni az igazgatói irodát,amikor kopogtattak az ajtón.
McGalagony ki kiabált,és kíváncsian várta hívatlan látogatóját.
- Elnézést a zavarásért igazgatónő-nyitott be Hermione,majd mikor meglátta Pitont mosolyogva köszönt neki is.
-Miben segíthetek Hermione?-kérdezte kedvesen az igazgató. S mikor belenézett Hermione könnyes szemébe aggódva folytatta. -Mi a baj lányom?
-Tudja asszonyom,hogy hanyadika van?
- Nem.- válaszolt Minerva,majd elővett egy naptárat amikor elolvasta a dátumot,el mormolt magában egy káromkodást,és a lányhoz fordult.-Júlis 7.
- Július 7.- suttogta Hemione és bólintott hozzá.
Piton aki eddig egy hang nélkül hallgatta a hölgyeket most Hermionéhoz fordult.
- Mi van ma?-kérdezte kissé aggódva ahogy a barna szempárba nézett.
- Avril szülinapja...-suttogta amaz.
- A hugod?- kérdezte és felkapta a fejét Minerva sípolására.
- Te honnan tudsz róla Perselus?- sipította.
- Tőlem asszonyom!-szólt közbe Mione.
- Hermione már annyiszor elmondtam,hogy hívj Minervának! 20-éves vagy. De hát hát.... Mégis,hogy és miért mondtad el neki?- Mutatott Pitonra,aki felháborodottan felhorkantott.
- Az most lényegtelen,hogy miért mondta. A lényeg,hogy tudok róla.
- De engem nagyon is érdekel!- csattant fel Minerva.
- Ne üsd bele Mindenbe az orrod boszorka.-sziszegte Piton.
- Nah jó!- sóhajtott fel Hermione.- Már egy ideje én is lemegyek Harryvel Piton professzorhoz beszélgetni. És elmondtam neki, ennyi. Száljunk le a témáról,ha kérhetem.- pirult el a lány.
Minerva pislogot párat,majd vett egy nagy levegőt és úgy kezdett el beszélni. - Rendben van. Mikor szeretnél menni?-kérdezte eggyüttérzőn.
- Elenged?-kérdezte félénken.
-Persze,hogy elmehetsz te lány!-csattant fel Minerva.-Szóval,mikor?
-Szerintem átöltözőm mugli ruhába,és indulok.-mosolygott a lány.
-Én pedig elkisérlek!-mondta Perselus ellentmondást nemtűrő hangon. Minerva szeme felcsillant a tegeződés hallatán. Piton csak felemlet a szemöldökét,de nem javította ki magát.
- Erre semmi szükség!- szólt Mione.
- Dehogynem! Nem szeretném,ha ott kapnál idegösszeroppanást! Megyek és kész!
- Rendben.... Akkor én megyek és átöltözöm.- ált fel Mione,elköszönt és már a kilincsen volt a keze,amikor Perselus utána szólt.- 10-perc múlva a nagykapunál!....

¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?¿?

Eggyütt ballagtak a hopponálási pont felé,mindketten mugli ruhában. Hermione máskor meg is jegyezte volna Perselusnak,hogy milyen jól áll rajta a farmer,és a kék póló,de most nem tudott ezzel foglalkozni.
Mikor el érték a hopponálási pontot Hermione megfogta Piton kezét,és már érezték is a köldökükben a kellemetlen tüneteket. Egy kicsi temetőbe érkeztek,és egy kicsike sír előtt áltak meg. Hermione elővette a pálcáját,és egy nagy csokor orgonát varázsolt rá,amit leszórt tartósító bűbájjal is,intett mégeggyet a pálcájával és egy kis pad is hejetfoglalt mellettük,amire ő rá is ült,majd intett Pitonnak,hogy foglaljon helyet.
Elővett zsebéből egy gyertyát és meggyújtotta,majd Piton nagy csodálkozására elkezdett beszélni.

- Meggyújtok egy gyertyát,ülök és merengek.Tudom,hogy nem vagy itt..... Tudom,hogy már elmentél. Próbálok visszaemlékezni,próbállak ide képzelni, de minden évben rá kell jönnöm,hogy fakult az arcod,és halkult a hangod.Szeretnék megnyugodni,de tudom,hogy sosem fogok.Te elmentél,én pedig itt maradtam,és ennél távolabb nem is kerülhettünk volna egymástól.Már nem vagy itt,hogy átöleljelek,hogy megfogjam a pici kezed,s hogy könnyeimet le töröld,ha épp szomorú vagyok. Sajnos a gyertya lángja érted ég,de hiába fújom el,tudom,hogy nem csak ilyenkor vagy velem.Hiszen a szívemben,és az emlékezeteimben mindig élsz,hiszen az életem része voltál. Bárcsak láthatnám még egyszer édes arcodat! Bárcsak itt lennél! Szeretlek kis húgom,nagyon szeretlek!- Mione elfújta a gyertyát,és le törölte arcáról a könnyeit.
Perselus egész testével át ölelte,és hallgatta a lány halk zokogását. Ne akarta megtörni ezt a szép csendet,nem is tudott volna mit mondani.
- Menyjünk!- szólalt meg a lány pár perc után, majd felállt,és elindult. Perselus még egyszer rá nézett a pici sírra,majd elővéve pálcáját egy kis angyal márvány figurát varázsolt rá,és követte Hermionét. Ott megint magához szorította a lányt,és vissza hopponált vele a kastélyba. Le vitte magával a lakosztályába,és le ültette a kanapéra,készített maguknak nyugtató teát,majd le ült a lány mellé.
Csendben fogyasztották a teát,és csak egymás halk levegővételeit hallgatták.