Mi folyik a Roxfortban? Befejezett!

9

- Minerva kérem! Ezt nem gondolhatja komolyan! Hiszen a professzorral csak barátok vagyunk!- Sipította Hermione,amikor McGalagony azt kezdte el magyarázni neki,hogy Perselus egy jó ember,és hogy mennyire illenének egymáshoz.
- Nem lesz örökké a tanárod Hermione.-kacsintott rá az asszony.
- Hiddje el nekem asszonyom,hogy semmi sincs köztünk,barátságon kívül! Neki nehogy elmondja,hogy barátomnak hívtam!! Utálja ezt a jelzőt,egyszer hívtam havernak,és le ordította a fejemet! Azt mondja,hogy nem vagyunk barátok,csak engem egy picivel jobban kedvel a többi köcsögnél!- nevetett fel Hermione.- Bár mind a ketten tudjuk jól,hogy ez nem igaz,de hagyom hagy mondjon amit akar!
Beszélgettek még egy keveset,aztán Mione elköszönt az igazgatótól. Fájt neki,hogy hazudnia kellett az asszonynak,hiszen anyja hejett anyja,de nem mondhatja el,hogy már egyáltalán nem biztos abban,hogy nem e szerelmes a tanárjába.
Hónapok óta Perselussal tölti majdnem minden szabadidejét. A barátainak ezzel semmi gondja nem volt,Ginny elvolt foglalva a saját életével,Harry pedig gyakran csatlakozott hozzá,és Perselushoz.
Bár ő is gyakran eltűnt Dracoval...
Hermione tudja,hogy ők eggyütt vannak,ami nem is zavarja.Sőt! Örül neki,hogy barátja végre boldog,csak fáj neki,hogy nem meri elmondani,hogy meleg.
Gondolatainak tárgyai,épp egy beugróban voltak kettesben,egész intim helyzetben,ő pedig el is szégyelte magát,hogy meglátta őket.Bele gondolt abba,hogy most milyen képet vágnának,ha most szépen oda sétálna és rájuk köszönne.
Csendben odasétált két áldozatához,akik észre sem vették közeledését,és Draco mögé lopódzott.
Megköszörülte torkát,mire a gerlepár szétrebbent,édesen rámosolygott a fiúkra.
- Sziasztok!-köszönt csevegő hangon.
- Szia Hermione!- válaszolt Harry és le sütötte szemeit. Draco viszont vigyorogva köszöntötte.
- Mi újság fiúk?-folytatta a lány és megölelte őket.
- Hermione! Te nem is haragszol rám?- kerekedtek el a szemüveges fiú szemei.
- Dehogynem!-vágta rá Mione.- Ne érts félre,nem azért mert szerelmes vagy!- Szólt rá a lány,amikor látta,hogy Harry szabadkozna.- Örülök nektek.- mutatott a fiúkra.- Csak az bánt,hogy nem mondtátok el.-nézett szemrehányóan a rájuk.
- Sajnáljuk Hermione!- mondták egyszerre a fiúk,majd egymásra néztek. Hermionénak szerelmes pillantásukat látva,minden haragja elszált,s könnyeivel küszködve elköszönt a fiúktól.
Örült barátai boldogságának,de fájt neki,hogy ő még nem találta meg.

-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-

Perselus

Ülök a fotelemben és azon gondolkodom,hogy hogyan lehettem akkora barom,hogy ezt a kedves fiatal lányt ennyire közel engedtem magamhoz. Tudom. Érzem,hogy több ő nekem,egy jó barátnál,de ő nem mutatja jelét annak,hogy ez több lenne barátságnál.... Ha nem akarom elveszíteni,az egyetlen jót az életemben,be kell látnom,hogy nem is lehetne más köztünk barátságnál. Hiszen a tanárja vagyok! Így is feltűnő,hogy ilyen jól kijövünk egymással. Minerva hónapok óta azzal nyaggat,hogy milyen jól összeillünk. Nem tudom,hogy mikor szerethettem belé. Talán,amikor a kishuga sírjánál voltunk,és aztán vissza jöttünk a lakosztályomba,a meghittség és a nyugalom körbeölelt minket.....
Vagy mikor a múlthónapban hallottam egy beszélgetését Ronálddal, amiben megvédett,amikor az a barom megint engem ócsmárolt neki. Ő pedig,megpofozta,és elzavarta a fiút. Azóta,nem is láttam Weasleyt,még az én órámra sem jár be.....
Belekortyoltam a whiskymbe,és újra Hermiónén kezdtem el gondolkodni.
Annyira nem hasonlít Lilire. Teljesen másak,azon kívül persze,hogy mindketten tehetséges boszorkányok..
Akkor mégis,hogy tudtam bele szeretni,egy kotnyeles griffendélesbe?
Gondolataim tárgya ezt a percet választotta ki arra,hogy be invitálja magát. Én csak halványan elmosolyodtam,az első két alkalommal,amikor kopogás nélkül rámtört,még nagyon ideges voltam rá.
Ma viszont, tudom,hogy csak ő és Harry csinálja ezt.

-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-

Hermione mosolyogva közelített Perselus felé,aki halványan viszonozta a gesztust. Mikor a férfi elé ért,meglebegtetett előtte egy vörös levelet. A férfi kérdőn nézett rá,mire ő csak fújtatott eggyett,és az ölébe dobta a levelet,majd rá telepedett a fotel karfájára. Izgatottan figyelte Perselus arcát,de azon semmilyen érzelem nem látszott. Kérdő pillantással nézett rá,mire amaz végre elmosolyodott halványan. Perselus fogta a pálcáját,és elővarázsolt két darab pezsgőspoharat,és egy üveg behűtött pezsgőt,majd töltött maguknak és az egyiket a lány kezébe nyomta.
- Igyunk most arra,hogy nem kell többet hallgatnom a hisztidet,hogy mikor jön a felvételi leveled.- Hermione kuncogott,majd összekoccintották poharaikat.
- Szegény franciák...- sóhajtott Piton.- Nem tudják,hogy mit vállaltak. Nálad rémesebb,és egyben jobb tanítványom nem volt!
- Ugyan - legyintett a lány.- Nevillenél azért csak jobb vagyok!-vigyorgott.
- Egy fokkal.-somolygott a férfi.
Hermione hirtelen felpattant,és elindult az ajtó irányába.
- Azért nem kell megsértődni!-szólt utána a férfi.- Te mérted magad Longbotom mércéjéhez.
Hermione megállt a fogas mellett,és kérdőn nézett rá,majd mikor le esett neki a szituáció harsányan felkacagott.
- Te most komjan...hihi.. komojan azt hitted,hogy megsértődtem? Perselus,már megszoktalak! - nevetett mégjobban a lány.
A férfi csak fújtatott egyet,és mellésétált.
- Mit akarsz a kabátommal?-kérdezett rá meglepetten.
- Hogy felvedd. Hol van az a pulcsi,amit a múltkor itt hagytam? Ah igen megvan! Na! Vedd fel a kabátod! Megyünk sétálni.- utasította a férfit,és belebújt a pulcsijába.
- Hát persze,engem már megsem kell kérdezni,hogy akarok e menni.- zsörtölődött Piton miközben magára húzta könnyű kabátját.

-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+

Hermione és Perselus egy fa alatt pihentek le,míg Perselus leült a fa tövébe,a lány a lábára feküdt,s csukott szemmel hallgatta a bagjok huhogását,és a tücskök ciripelését. A férfi elgondolkodva csavargatta a lány haját,agya azon járt,hogy már teljesen felesleges lenne bevallani a lánynak érzelmeit.Hiszen pár hónap,és ő elmegy Franciaországba és talán soha többé nem fogja látni őt.
Egy pillanatra behunyta szemét,s mikor újra kinyitotta Hermione melegbarna tekintetével találta szembe magát.
- Perselus nagy hülyeséget csináltam.- szólalt meg zavarodottan Hermione.
- Mit csináltál boszorkány?-kérdezett rá aggódva a férfi,miközben a lány haját simogatta.
- Azthiszem beleszerettem egy tanáromba.- bökte ki.
Perselus keze megállt a levegőben,egyből az a jelenet jelent meg lelki szemei előtt,amikor a lány az új SVK-tanárral beszélgetett,olyan felszabadultan. Gellért,egy fiatal,jóképű,és okos férfi. Élesen beszívta a levegőt,és nemtörődöm módon rá kérdezett.
- Na és melyikbe?-kérdezte s közben átkozta magát,hogy hangjában hallani lehet a csalódottságot.
- A bájitaltan tanáromba!-vágta rá Mione.
Perselus megsem tudott szólalni,ezért csak bólintott egyet.Hermione ezt látva,felült az öléből,s kicsit hátrébb húzódott.
- Ezt nem kellett volna elmondanom.-szólalt meg félve a lány.
- Hát nem. Én épp ezért,ki sem mondom.- mondta mosolyogva a férfi.
Hermione elmosolyodott,és le feküdt a földre,majd intett Pitonnak,hogy kövesse példáját,most a férfi boldogan egy rossz szó nélkül megtette amit kért. A lány az eget nézte,a csillagokban gyönyörködött. A férfi pedig oldalra fordított fejjel a lányt nézte elméjülten. A lány kezébe fogta Perselus arcát,és az ég felé fordította azt.
-Nézz az égre, mondd, hogy látod.

Fejünk felett csillagzátony.
Feküdj hanyatt, egyszer élünk
Erről többet nem beszélünk- Hermione ráhajtotta a fejét a férfi melkhasára,és úgy beszélt tovább hozzá.-Körbe-körbe, egyre feljebb.

Veled menni vagy elengedni
Szép az arcod, szép a ráncod
Szép az élet, nézd, hogy táncol.- Perselus csókot nyomott a lány homlokára.- Nem kellene erről beszélnünk.Te nemsokára úgy is elmész,én pedig itt maradok a roxfortban.
Hermione egy percig szomorúan nézett rá majd elmosolyodott.

-Várlak, s ha majd húsz év múlva látlak. Lehet, hogy ugyanúgy megkívánlak,mint április elején.
- Április?-kérdezett rá a férfi.
- Akkor láttalak Harryvel félmesztelenül.- mosolygott rá a lány.
- De tényleg ne beszéljünk már erről,fáj kicsit.- szólalt meg újra borongósan.- Támadt egy ötletem! Menjünk el holnap moziba! Mit gondolsz? Voltál már moziba?
- Még gyerekkoromban.- ráncolta a homlokát a férfi. -
- Remek! - csapta össze tenyerét Hermione.- Akkor holnap megyünk moziba,a házunk közelében van is. Az tökéletes lessz!
- Jó.-hagyta rá a férfi,érezte,hogy elálmosodik,de Hermione következő mondatától,a szíve megállt egy pillanatig.
- Találkoznunk kellene másokkal is, randevúzzunk másokkal. Akkor talán elmúlik az aminek nem szabadott volna megtörténnie.
- Hermione....- akadt torkán a férfinak a szó.- Komolyan ezt akarod? - nézett rá kétségbe esetten.
- Nem! De legalább a látszatot tartsuk meg, Mcgala így is csak rólad tud beszélni velem....
- Ismerős.- fújtatott Piton.- Semmi másról nem tud beszélni,csak rólunk. Pletykás vénasszony...
Hermione elnevette magát,majd lassan felállt a földről,és segített a férfinak is felállni. - Menjünk vissza a kastélyba. Kezdek álmos lenni.
Piton bólintott,és hagyta,hogy a lány megfogja a kezét. Így sétáltak vissza a kastélyba,és mikor elváltak,megölelték egymást mind a ketten tudták,hogy már semmisem lessz olyan,mint régen.
Nem is tudták,hogy egy beugróból,egy jótakaró boszorkány figyeli őket mosolyogva.