Gloomy |Pietro

13

/Lori szemszöge/

"Quill, azonnal beszélnem kell veled!" Futok oda a férfihoz, aki éppen a megsérült űrhajóját bütyköli.

 Kérdő pillantással fordul felém, miközben egy gyors mozdulattal letörli az arcáról az izzadtság cseppeket. Elmosolyodom amikor látom, hogy az olajos kezével végig simít az arcán, aminek hatására egy hosszú fekete vonal jelenik meg az arcán. 

"Mond Főnix, figyelek. Baj van?" Kel fel a földről és leporolja magát. 

"Nem is tudom, hogy hogy kezdjem.." Harapok bele alsó ajkamba, mire az eddig csak szótlan Johnny felsóhajt.

"Vissza kell térnetek a Földre Quill." Mondja ki helyettem is Johnny. Ajkaim közül kiengedek egy hangos, de megkönnyebbült sóhajt.

"Kizárt. Én oda vissza nem megyek." Dobja el Peter az eddig kezében szorongatott csavarkulcsot. "Hagyjatok ki ebből, oké?" Fordít nekünk hátat és ismét az űrhajóra szenteli minden figyelmét.

"Tudom, hogy még mindig fáj Peter, ne tagadd. Nagyon jól tudom, hogy miért voltál Magnus cellájában. Azt hiszed, hogy meghalt, de mi van, ha mégse?"

Utolsó mondatomnál ismét rám néz, de ezúttal könnybe lábadt szemekkel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a remény jelei csillantak meg egy pillanatban a szemében, de sajnos nem. Az űrhajót maga mögött hagyva sétál felém és ölel magához. Érzem ahogyan a vállai remegni kezdenek, ami egyértelműen annak a jele, hogy most szakadt el nála az utolsó cérna, ami visszafogta őt az emlékektől. Lassan végig simítok a hátán ezzel érzékeltetve, hogy nyugodjon meg, nincs semmi baj. Johnny is szomorúan megütögeti Peter vállát, majd karba teszi a kezeit. Peter lassan megnyugszik, az ölelése gyengül ezért elhúzódok tőle. Látszólag már nincs semmi baja, de érzem, hogy még mindig nem önmaga. Csend telepedik ránk pár percig, amit a már türelmetlenkedő Johnny tör meg. 

"Örülök, hogy megnyugodtál Quill, de elmondanád, hogy mégis mi a csudáról van szó? Mi tart itt és akadályozza meg, hogy hazatérj?"

"Johnny szerintem nem ké--"

"Semmi baj, nyugi Lori. Régen volt egy lány Releya, akivel együtt voltunk. A történetünk ott vette a kezdetét, amikor én még Yondu barátommal utazgattam az űrben és az egyik bolygón voltunk. Be kell valljam akkoriban eléggé nagy nőcsábász voltam, szerettem a különböző fajokkal nos, hát hálni. Az egy éjszakás kalandok királya voltam, de minden megváltozott, amikor megpillantottam Releya-t. 

Éppen egy begyűjtő rángatta maga után láncon. A tekintetünk találkozott és már akkor eldöntöttem, hogy nekem ő kell. Ezért megszöktettem, egymásba szerettünk, tökéletes volt minden egészen addig, amig jött Magnus és a b gyűjtő csapata. A Föld felett haladtunk a hajómmal, amikor eltaláltak minket. Releya így is meg volt sérülve, mert egy bandita kihívta egy élet-halál harcra, természetesen ő nyert, de épphogy. 

Na szóval ott tartottam, hogy ránk lőttek és eltaláltak. Annyira óvni akartam, hogy egy mentőkabinba ültettem és a Föld felé zuhant, addig én eltereltem a figyelmet, hogy ne vegyék észre. Sajnos túl naiv voltam, ugyanis egy óvatlan pillanatban mégis észre vették, akkor ért be a Föld atmoszférájába.

 A következő pillanatban már csak egy robbanást láttam és a kabin örökre eltűnt a szemem elől. Magnus a leggyengébb pillanatomban vette át az uralmat a hajóm felett és tett a rabjává. Innentől kezdve meg már Lorival találkoztam, megszöktünk és találkoztunk veled Johnny. "

Peter a múltba való visszaemlékezésének és a történetének az elmesélése után csak egy mély levegőt vesz és az űrhajóhoz megy, hogy tovább szerelje. Johnny lesokkolva áll mellettem, szinte szóhoz sem jut. Én is csak szomorúan lehajtom a fejem egy pillanatra, de szinte azonnal fel is pillantok utána, amikor hallom, hogy az űrhajó kiad egy hangot. Peterre pillantok, aki immár csak egy mosollyal az arcán néz rám. 

"Akkor ez azt jelenti, hogy benne vagy?" Kérdezem tőle csillogó szemekkel, mire csak bólint. Sikítva ugrok a nyakába és ölelem magamhoz. 

"Ha nem baj én is veletek tartok." Szólal meg végre Johnny, aminek hallatán még nagyobb lesz a mosolyom. 

" Felőlem gyere, de a hátsó ülésen fogsz ülni." Feleli nevetve Peter, Johnny pedig csak egy "Ch" hangot adva ki csapja vállon. Felnevetek a gyerekes viselkedésük láttán és felsétálok a hajóra. Peter és Johnny is elfoglalják a helyüket, az űrhajó motorja felbőg, majd felemelkedik a földről. Johnny látja rajtam, hogy nagyon ideges vagyok, ezért bátorítóan a vállamra teszi a kezét.

"Minden rendben lesz."

"Remélem Johnny, remélem. "