Gloomy |Pietro

2

Katt

Kattan egy hatalmasat a kabin ajtaja ahogy kinyitom. Fejemet kidugom rajta. Körbe nézek, hátha meglátom Petert. Megnyugodva sóhajtok fel, amikor hangos horkolás zaja kezd el visszhangozni a kihalt, csendes folyosón. Lábujjhegyre emelkedek, úgy surranok végig az űrhajó kaszárnyáin. Pillantásom megakad az árnyékomon. Tisztán látom, remegő testem, ami lelkem erős impulzusai miatt remeg,mint a nyárfa levél. Hajam úgy fest,mint a széna kazal. Morogva vezetem vissza tekintetemet a félhomályban úszó folyosóra. Csupasz talpam csattog a fehér márvány kövön, ami beteríti a padlót. Halkan felszisszenek, ahogy a hideg levegő a meleg testemhez áramol. Lábujjaim már fájnak, így megállok. Kezeimet összedörzsölöm, ezzel egy apró lángnyalábot élesztek fel megfagyott ujjaim közül. Felsóhajtok,ahogy a meleg láng lassanként felmelegíti megdermedt ujjaimat. Összedörzsölöm a kezeimet, amikben jobbra-balra kezd el táncolni a naracssárgás-piros lángnyaláb. Térdeimet összekoccintom, majd újra sétálni kezdek. Még hallom Peter megnyugtató horkolásának visszhang darabjait. Elérek a vezérlő teremhez. Lenézek az ajtóra,ami le van láncolva és lakatozva. Homlokom összeráncolom. Okos Peter, okos. Biztosan nála van a kulcs is. Halk morgást hallatok, majd kezeimet a fekete lakat felé teszem. Kezemből füst gomolyog elő, majd megjelenik egy tűzpiros lángcsóva. Elmosolyodom, majd egy gyors mozdulattal rámarkolok a lakatra. A lakat sisteregni kezd,majd higany módjára cseppfolyós halmazállapotúra vált. Halkan felkuncogok az olvadt fém illatára. Az ajtó melletti kis ujjlenyomat leolvasóra pillantok. Felmordulok, majd lehűtőm a kezeimet. Ujjamat a kis érzékelőre tapasztom,ami csipogni kezd. Hál' istennek Peter elmentette az ujjlenyomatomat. Már csak a szem leolvasó hiányzik és kinyílik az ajtó. Igen, dupla biztonsági rendszeres a vezérlő szoba. Hála Peter aggodalmának, mivel csak ő vezetheti a hajóját. Pluszba még csak az ő szemét fogadja el a biztonsági rendszer. Idegesen a hajamba túrok, majd ismét felhevítem a kezeimet. Hátrálok pár lépést, majd eltűröm a szemem elől a hajamat. Háromig elszámolok magamban, majd teljes erőmből nekirohanok a vas ajtónak. Hangos sistergés, majd durranás zaja hallatszik. A riasztó megszólal, én pedig berontok a helységbe. Beleugrok Peter fekete bőr székébe, majd beindítom a motort. Hangos koppanás hallatszik, majd sietős léptek zaja ver visszhangot. Kezeimet villámgyorsan szedem,majd bepötyögök egy koordinátát. Egy morgást hallok magam mögül,mire hátra fordulok.

"Te meg mégis mi a fenét csinálsz az én Milano űrhajómmal?"

Elmosolyodom,majd ráteszem a kezem az indító kulcsra. Köhintek egyet,majd megszólalok.

"Egy kis kitérőt kell tennünk."

A férfi felhúzza a szemöldökét. Lábával idegesen dobolni kezd a padlón. Felemelt hanggal megszólal.

"Mégis minek? Gamora meg a többiek így is nagy veszélyben vannak! Minden perc számít!"

Felhorkanok. Ez nem arról szól,hogy nem akarom őket megmenteni. Ez arról szól,hogy segítségre van szükségünk Nebula és Thanosz ellen.
Megforgatom a szemeim, majd gúnyos vigyorra húzom a számat.

"Segítség kell."

Peter a falba vág és felmordul. Nem tetszik neki ez a helyzet. Minél hamarabb meg akarja menteni a barátait, csakúgy, mint én.

"Minek? Hogy hátráltassanak? Egyébként is! Én vagyok a főnök."

Ujjaimat szorosan rákulcsolom az indítóra. Egy mozdulat és hipersebességgel száguldanánk az űrben. Peter letekint a kezemre. Arca elfehéredik, homlokán az izzadtság gyöngyözni kezd.

"Engedd azt el."

Nemlegesen megrázom a fejemet,majd hátra tolom az indítót. Az űrhajó megremeg, majd eszméletlen gyorsasággal kirepül a multiverzumba. Győztes mosollyal nézek Peterre.

"Csak egy kis rövid kitérő, ne izélj már."

Peter fujtat egyet,majd megadóan legyint. Leül mellém, majd rám néz. Arcáról kíváncsiságot vélek felfedezni.

"Hova megyünk?"

Elvigyorodom,majd hanyatt vágom magam a puha székben. Imádom, az ennyi felesleges kérdést. Előbb-utóbb úgy is megtudja. De hát legyen, elmondom neki.

"A Föld4-re."

Peter szemei kidüllednek. Felnevetek. Biztosan nem hallott még róla. Én csak régi mítoszokból ismerem.

"Miért akarsz oda menni?"

Mégis ismerné? Áh, az nem lehet.
Lehunyom egyik szememet. Fél szemmel rá sandítok,majd sóhajtok.

"Mond valamit egy olyan csapat név,hogy Fantasztikus négyes?