Gloomy |Pietro

7

"Steve?!"

A férfi meglepődve pislog hol rám, hol a hugára. Feszülten megvakarja a tarkóját éd beharapja az alsó ajkát.

"Ki az a Steve?"

Kérdezi végül egy mélyről jövő sóhaj kíséretében. Peter hanyag módon nekitámaszkodik egy lámpaoszlopnak és felveszi a fejére a fülhallgatóját.

"Elnézést. Biztosan összekevertelek valakivel. Nagyon hasonlítasz egy ismerősömre akit Steve Rogersnak hívnak. Tökéletesen hasonlítotok egymásra."

Mosolyodok el kínosan és gyilkos tekintettel a csípőjét ingató Quillre nézek. Hihetetlen, hogy nem segít ki ebből a kínos helyzetből.

"Semmi baj, egyébként Johnny vagyok."

Kacsint rám, majd sármos mosolyra húzza az ajkait. Közelebb sétál hozzám, de Susan elkapja a csuklóját.

"Elég volt mára belőled Casanova!"

Mordul fel Susan és szorít egyet bátyja csuklóján, aki játékosan feljajdul.

"Nyugi Hugica."

Paskolja meg bal kezével Susan haját Johnny. Elmosolyodom a két testvér láttán. Mintha csak Pietrot és Wandát látnám. Mi a csuda lehet velük?

"Lorellaa?!"

Lengeti meg a kezét a szemeim előtt Peter. Mély levegőt véve pilkantok rá, és előveszem a leggyilkosabb nézésemet. Peter halkan nyel egyet és sajnálkozóan pillant rám.

"Mondjad Quillius mi a helyzet?"

Pillantok rá cinikusan, mire kitör belőle a nevetés.

"Jobb ötleted nem volt Loreal Paris?"

"Pont te kérded, te guberáló?"

"Az Mordály! Én nem vagyok oposszum! Ember vagyok."

Feleli hisztis hangon és csípőre teszi a kezeit. Ha hosszú haja lenne, tuti hátradobta volna, olyan flegma ribancosan.

"Én meg Groot, na haladjunk. Mellesleg Mordály mosómedve, látom tisztában vagy az állatokkal, de mindegy. Mesélj mi bántja picike lelkecskédet, hogy az én oly' becses nevemet meg merted gyalázni, te patkusz."

"Patkusz?"

Néz rám értetlenül, mire mélyet sóhajtva, ajak harapva próbálok nem nevetni.

"Akkor Potykán."

"Attól nem félek."

"De engem csikart már meg, de már nincs itt a nyoma."

Hangos nevetésben törünk ki Peterrel, majd elpirulva konstalláljuk, hogy a két testvér minket figyel.

"Most mi van?"

Emeli maga mellé a karjait Peter. Csak legyintek egyet és Susan mellé sétálok.

"Nem lenne kedvetek eljönni velünk a bázisunkra? Megmutatnánk a különleges képességeinket, majd ti is a tiéteket."

Csapja össze lelkesen a tenyereit Susan. Ajak harapva Peterre nézek, aki csak egy "Meg se szólalj Loreal Paris" nézést küld felém.

"Örülnénk neki."

Bólintok elismerően, majd Peter karjába kapaszkodom és megpaskolom a hátát.

"Alig várom, hogy lássátok a Potykán képességeit."

Gúnyos mosolyra húzott ajkaim közül kiszökik a nevetés. Peter fújtat egyet és nagyot kiabálni kergetni kezd.

"Majd adok én neked Potykánt teee huu!"

"Úgyse kapsz el!"

Öltöm ki a rá a nyelvemet és futni kezdek. Egyenesen utánam ered, majd egy majmot megirigylő ugrással rajtam terem és egy marok füvet felmarkolva a pólómba, majd az arcomba dobva ölti ki ő is a nyelvét. Összehúzom a szemeimet és felforrósítom az egyik ujjamat és Peter egyik farzsebéhez érek.

"A SZENTSÉGIT!"

Üvölt fel lányos sikítás kíséretében Peter és kezdi el csapkodni a hátsófelét. Sziszegve húzza végig az ülepét a füvön, míg én a ruhámból szedem ki a fűszálakat.

"Ez csúnya volt Főnix madárkám!"

Sziszegi a fogai között Peter. Susan köhint egyet, majd fejbe csapja a mellkasomat figyelő Johnnyt.

"Akkor mehetünk?"

Kérdezi Susan kissé türelmetlenül. Bólintunk egyet, majd követjük Susant és Johnnyt. Hamarosan megérkezünk egy hatalmas épületbe, ahol először egy köpenyes férfival találkozunk.

"Jónapot, Mr. Fantastic vagyok."

Mutatkozik be illedelmesen a férfi, mire Peter le akar pacsizni vele.

"Csá haver. Peter Quill alias Űrlord."

Vigyorog elégedetten, de a férfi inkább felé biccent. Felém fordul, mire én is bemutatkozok.

"Üdv, a nevem Lori Joyce. Örvendek a találkozásnak."

"Legalább valaki illedelmes kettejük közül."

Sóhajtja halkan Mr. Fantastic.

"Hallottam Mr Mr., aki azt hiszi valaki."

Mordul fel Peter és leül egy fotelbe,majd felteszi az asztal sarkára a lábait.

"Eléggé Primitív egy lénnyel jött kedvesem."

Mosolyog rám Mr. Fantastic. Peter fájdalmasan a szívéhez kap.

"Úr isteen primitívnek nevezett, jól hallottam ugye Loreal?"

"Legközelebb szólj Grootnak pucolja ki a füled.

"A vitát félre téve örülnék neki, hogyha megnéznénk a képesség aktivitás mérőt."

"Rendben van, menjünk."

Bólintok helyeslően, de Peter nem hajlandó velünk jönni. Egy ideig halkan sétálok Mr. Fantastic mellett, majd elérünk a géphez. A gépből hatalmas erősségű fény és meleg szivárog ki. Pár percig még tart ez az állapot, majd a gép sípolni kezd. Az ajtaja kinyílik és kilép belőle egy egyszál törölközőben lévő Johnny. Elkapom a tekintetemet, hiszen direkt nem akarom látni Steve, vagyis Johnny kidolgozott testét és erektől duzzadó V vonalát.

"Ne légy szégyenlős kislány, nem égetlek meg."

Kezd el csipkelődni velem Johnny, mire felé fordulok. Közelebb sétálok hozzá és az ajkaimat pimasz mosolyra húzom.

"Ne félj az érintéstől, nem olvadsz el, max a mosolyomtól."

Húzza ki magát és a kezem után kap. Szemöldök ráncolva pillantok rá.

"Nem jó ötlet Johnny. Meg fogsz sérülni."

"Csak én tudok benned kárt tenni, te nem tudsz, hisz képességed sincs."

Kacag fel egoistán, mire azonnal felforrósítom magamat és felemelkedek a földről. Körülöttem vibrálni kezd a tűz.

"Biztos vagy benne?"

"Rajta! Érints meg. Ha mersz!"

"Te akartad."

Vonom meg a vállamat,majd ráteszem a kezemet a bal felkarjára. Sisteregni kezd a bőre, mire ő először önelégülten mosolyog, majd arcán átfut a fájdalom. Elveszem a kezemet a felkarjáról, majd mély levegőt véve eloltom a tüzemet és visszaereszkedek a földre. Johnny idegesen pillant a karjára, majd rám. Még én magam sem gondoltam volna, hogy egy hozzám hasonlóra ilyen hatással tudok lenni. Johnny egy idő múlva rámkiált.

"Megégettél!"