Gloomy |Pietro

4

/Pietro szemszöge/

A szemeimet nem tudom levenni az alattunk elterülő kopár sziklákról, amiket a víz hullámnyelvei nyaldosnak. A hatalmas ház, amibe a köpenyes férfi hurcolt tele van számomra ismeretlen emberekkel.

"Utoljára kérdezem Pietro Maximoff! Mégis miért kell neked folyton hősködnöd?!" ordibál velem egy hosszú fekete hajú lány.

"Wanda, nyugalom ne zaklasd fel." nyugtatja egy furcsa lény, akinek egy kristály van a homlokán.

"Mégis hogy tudnék megnyugodni Vízió? Hisz kis híján ott hagyta a fogát, ráadásul meg amnéziát is tettet!" szidja le a férfit a lány.

"Kérlek, nyugodj meg. Biztosan van ész szerű magyarázata." fonja karba a kezeit egy szemüveges, göndör hajú férfi.

"Az az indok engem is érdekelne!" emeli fel a hangját egy széken ülő, vastag vállú, szőke férfi.

"Mégis mit akartok pontosabban kiszedni belőlem?" veszek egy 30˙-os fordulatot és a szobában tartózkodó embereket végigmérem.

"Hogy mi történt te semmirekellő." forgatja meg a szemeit egy másik férfi, aki úgy néz ki, mintha egy playboy magazinból lépett volna ki.

"Először is nem ismerlek titeket, másodszor nem bízok olyanokban akiket nem ismerek, harmadszor gőzöm sincs, hogy miről dumáltok." fonom össze a kezeimet a mellkasom előtt.

"Ne hazudj nekem! Nem hiszek neked!" pattan fel a helyéről a szőke férfi.

"Pietro, ez nem vicces. Kérlek hagyd abba." suttogja egy másik, rövid hajú nő.

"Odinra hagyjátok már abba. Mi van, hogyha igazat mond ez a mihaszna?" forgatja meg a pörölyét a piros köpenyes.

"Miért állsz az ő oldalára Thor?"kérdezi egy nyilaival játszó férfi.

"Miért Clint? Elvégre Thor nem véd meg akárkit." böki oldalba a rövid hajú nő a férfit, aki kis híján elejti a kezében tartott nyilat.

"Natashának igaza van, Asgardi barátunk tényleg nem véd meg akárkit, főleg nem egy olyat, mint ő." helyesel a szemüveges férfi.

"Oh Bruce, pofa be! Honnan tudod ezt te olyan biztosan te kis hős szerelmes?" Csap rá egy asztalra a playboy.

" Hogy beszélsz?" Förmed rá a szőke széktámasz.

"Ne kezdjétek." fogja meg az orrnyergét egy félig fém kézzel rendelkező férfi.

"Egyikőtöket sem ismerem, de azt tudom, hogy mind normálatlanok vagytok. Vegyünk téged széktámasz. Te beszélsz itt a helyes beszédről, holott te sem beszélsz valami normálisan. Aztán vegyünk téged playboy. Inkább a helyes öltözködéssel törődj és ne köss bele másba jogtalanul. Te ott, kétbalkezes! Inkább ne játssz fegyverrel, mert az gyerek kezébe nem való. A fürtöske pedig inkább bújjon vissza a könyvek közé és ne játssza a Huan Miguelt, elvégre ez nem egy szappanopera. A lázadó lánynak inkább szájpórázt ajánlok, mert még megsüketülök a károgásától." mutatok végig az említetteken, akik idegesen pattannak fel a helyükről vagy éppen az ujjaikat ropogtatják.

"Tényleg nem emlékszel semmire te mihaszna?!" ordít rám a széktámasz és megropogtatja a nyakát. Megrázom a fejemet és felnevetek. A széktámasz majd felrobban a dühtől.

"Fuss kölyök." kiáltja az összetákolt kőfej, alias Vízió.

Az ideges tömeg idegesen fújtat egyet és futni kezd felém. A fémkarút kis híján fellököm miközben kirohanok a szobából.

"Maximoff!" Ordítja a fémkarú és ő is utánam ered.

A ház állatkertté változik és a mögöttem futó tömeg különféle tárgyakkal dobál. Az ereimben egy különös pezsgést érzek, ami bejárja az egész testemet. Olyan érzésem támad, hogy fussak gyorsabban, így hát azt teszem. A körülöttem lévő minden tárgy, élőlény lelassul. Pillanatok alatt a szabadban találom magamat. A látvány miatt megszédülök, így felbukok a saját lábamban és elesek. Nagyon gyorsan kezdek el gurulni a földön. Amikor megállok a föld apró pereménél találom magam. Alattam az óceán zajosan csapódik a sziklaszirthez. Enyhe hányingerrel küzdve felállok és körbe nézek. Velem szemben felsorakoztak a bosszús kedélyek.

"Add fel, nincs hová futnod te kengyelfutó gyalogkakukk!" ordít rám a Széktámasz.

"Mégis melyik évszázadban élsz te őskövület?" förmed rá a Playboy.

"Kit hívsz te őskövületnek te Fecske modell?!" ordít rá a Playboyra a Széktámasz.

"Jól hallottad!" ordít vissza Playboy.

"Nem akarom megzavarni ezt a mesés egymásra találást, de nem épp engem akartok kinyírni?" vonom fel a szemöldökömet játékosan.

"Igaz is Pietro, miért is kell nekem befognom a számat?" mordul fel a Lázadó lány.

"Mert most nincs igazam abban, hogy kiállhatatlan vagy?" nevetek fel, mire felém dob egy pirosan pulzáló energianyalábot.

"Ne játszatok már Wanda! Megnehezíted a dolgomat!" morogja a Kétbalkezes.

"Úgysem tudtok elkapni élve." vonom meg a vállamat.

"Nem-e?!" kiáltja a Fémkar.

"Nem!" ordítom, majd hátra nézek és a lábam megcsúszik. Zuhanni kezdek egyenesen a lent lévő hegyes sziklák felé.

"Pietro!" üvölti a Lázadó.

"Gyalogkakukk! Szerencsétlen! Sokoviai Vandál! Lótifuti!" kiáltja a Széktámasz, a Kétbalkezes, a Playboy és a Fémkar.

"Fuss Pietro!" Sikítja a Lázadó.

Egyre közelednek a sziklák, így hát gyors tervet kell készítenem. A perem oldalán futni kezdek és érzem ahogyan az idő lelassul körülöttem. Pár utamba eső sziklára felfutok rajtuk és megkerülve és azokat visszafelé kezdek el futni a felszín felé. A lábaimon lévő cipők kezdenek lángolni, így ahogy felérek a felszínre lerúgom a cipőimet, amik épp orron találják a Széktámaszt.

"Most komolyan, Lótifuti?" nevetek fel Fémkar nekem adott beceneve miatt.

"Most miért? Ezt a jelzőt még használjátok nem? Ugye?" pillant rá a társaira akik csak kinevetik.

"Mellesleg Széktámasz, nyugi az arcodon nem változtat semmit sem. Ugyanolyan ronda maradsz." veregetem meg a dühös férfi vállait.

"Esküszöm, hogy megölöm és erről Lorinak nem muszáj tudnia." néz rá a többiekre, akik mérgesen, mégis szomorúan pillantanak rá.

"A francba!" morogja a Playboy, remélve, hogy nem hallottam a lány nevét.

"Ki az a Lori?" Fagyok le egy pillanatra és a szívemhez kapok. Olyan, mintha a mellkasomból hiányozna egy részem. Egy nagyon fontos részem.

"Ne szórakozz Pietro!" ráncolja össze a homlokát a Lázadó.

"Komolyan nem tudom ki Ő. Hol van most?" rázom meg a fejemet.

A Lázadó a szája elé teszi a kezeit és látom, hogy a szemeiből könnyek kezdenek el hullani.

"Tényleg amnéziája van ezek szerint, ha nem emlékszik a saját-"kezdi a Kétbalkezes de a mondat végére elcsuklik a hangja és térdre rogy.

"Ki volt ő nekem?" nézek rá a Széktámaszra, aki összenéz a Playboyyal, aki bólint egyet. A Széktámasz rám néz és mélyen, fájdalmasan felsóhajt.

"A szerelmed."