6

252 27 1
                                    

/Pietro szemszöge/

A kezeit az arcomra teszi, majd ajkaival közeledik felém. Hajának bódító cseresznye illata belekúszik az orromba. Vékony csípője ide-oda billeg, barna haja pedig jobbra-balra mozdul, követve a testének a vonalát. Ajkai szétválnak, majd lágy hangja csendül fel.

"Hiányoztál Pi. El sem tudod hinni, hogy mennyire."

Mintha egy rossz álomból ijedtem volna fel, úgy pattantam ki az ágyamból. A hajam izzadtan tapad a homlokomhoz, amiről pár izzadtság csepp gyorsan gördülve folyik végig az állkapcsom vonalán. Ruhám szorosan tapad rám, dörzsölve a bőrömet. Az álmomban látott lány kísértetiesen hasonlított valakire, aki talán a múltam egyik kiesett rész darabja. Úgy érzem, hogy futnom kell, keresnem kell egy helyet ahol meg tudok nyugodni. A szobám egyik sötét sarkába pillantok, majd másodpercek alatt ott termek és felkapok egy pulóvert a gurulós székemről. A nyitott ablakomon át befújó hideg szél miatt összehúzom magamon a pulóvert. Egy pár tiszta zoknit, mackó nadrágot és a hőn imádott edző cipőmet magamra aggatva sietek az ajtómhoz. Halkan nyitom nagyobbra az ablakomat, majd gyorsan ki is suhanok rajta. Ügyesen rohanok végig a fal mentén, majd kecsesen érek földet. Az égbolt még fekete, pár sötét felhő tarkítja az eget. A horizonton még közel sem tűnt fel a Nap. A sötét fellegek búsan ontják magukból a hideg esőcseppeket. Ezzel feláztatják a füvet, a járdát, az utat, egész New Yorkot. Néhol meg-megdörren az ég, mintha egy óriás lépdelne épp a közvetlen közelben. Villámok szelik át az eget, süvítő szél fúj. Felhúzom a pulcsim kapucniját a fejemre és futni kezdek. Cipőm talpa minden huszadik lépésemnél megnyikkan. Nagyot fékezve állok meg egy nagy domb tetején. Egy bús fűzva figyeli komoran a város egyik körzetét. Olyannak fest a kép, mintha ő lenne a védelmező. A fa törzsére dőlök, majd lecsúszok annak mentén. Felpillantok a fára, melynek hatalmas, hosszra nyúlj ágai olyanok, mint egy kéz, ami mindentől megvéd. A fa törzsét végigkémlelem, majd megakad a szemem egy dolgon. Feltápászkodom a kényelmes pozíciómból, majd jobban szemügyre veszem az előbb látott dolgot. Egy hatalmas szív van a fába vésve, a közepén két névvel.

"Pi+Lo"

A homlokomra teszem a kezem és válaszra várva megvakarom a homlokom egy részét. A név első része nyilván rám vonatkozik, de ki lehet az a Lo? Talán a lány neve Loretta?, vagy Lorell?, esetleg Lotti?, vagy talán Loriella?, és ha Lotte?, vagy inkább Lorella? A választ a fejemben kell keresnem, jó mélyre ásva. Viszont jelenleg a mostani állapotomban nem leszek képes bármilyen információt előhozni. Segítségre van szükségem. Szerencsére tudom,hogy ki segíthet.

Gloomy |PietroWhere stories live. Discover now