Gloomy |Pietro

9

/Lori szemszöge/

-Megégettél!

Mordul fel Johnny és idegesen felém kap. Ahogyan a tenyerét rátapasztja a kezemre abban a század másodpercben csusszan le a derekáról a törölközője. Egyszerre pillantunk a törölközőre, majd Johnny hirtelen felpillant rám és felkiált.

-Perverz!

A kezeit az agyékára teszi és piros fejjel arrébb tipeg a szobája felé. Utána futok és az ajtója előtt jól tarkón csapom. Felszisszen és hátra fordul.

-Ne játszadozz velem!

-Nem vagyok perverz!

Mordulok rá, ő pedig felsóhajt. Nekidől az ajtónak és megvonja a vállait.

-Akkor mi vagy?

-Én..nézd az csak egy következmény.

Felelem fülig pirulva,de rá kell csapnom az arcomra, hogy kiverjem a fejemből a tényt,hogy nem Steve áll előttem. Rápillantok Johnnyra, aki az arcomat fürkészi immár egy szál boxerben előttem.

-Min gondolkoztál?

-Semmin.

Rántom meg a vállaimat pedig pontosan jól tudom,hogy mi ragadott magával pár percre. Johnny keze a vállamat érinti én pedig kötelességemnek érzem, hogy az igéző szempárjaiba nézzek.

-Rá gondoltál igaz? Stevere?

Helyeslően bólogatni kezdek. Johnny megfogja a csuklómat és behúz a szobájába. Leültet az ágyára és egy takaróval betakarja a hátam. A kezembe nyom egy bögre forró csokoládét. Rámosolygok amikor lehuppan mellém.

-Mesélj, meghallgatlak.

-Hiába küzdöttem az érzés ellen,hogy szeressem. Amikor az eszem azt mondta,hogy ő majd örökre mellettem lesz én ellene voltam. Csak Pietróra tudtam koncentrálni, vele minden más volt, olyan..gyors. Viszont Steve mellett minden pillanat lassan telt és ki tudtam élvezni a pillanatokat, euforikus érzés járt át amíg vele voltam. De hiába, imádtam a gyorsaságot, a pörgést, Őt.

-A tűzt a gyorsaság csak elöli, elszívja tőle az oxigént.

Feleli Johnny, majd letörli a könnyeimet. Kibont egy zacskó pillecukrot majd az erejét használva lángra kapatja a kezét.

-Felejtsd el a szomorúságot. Most távol vagytok egymástól, élj egy kicsit.

-Túl sokat éltem szabadon. Elpazaroltam vele a fiatalságom. Már nem maradt semmim sem.

-Az erőd még megvan. Használd ki azt.

-Már régen nem olyan az erőm, mint amilyen volt.

-Segíthetek visszaszerezni a tüzességet benned.

-Hogyan?

Kérdezem felsóhajtva majd bedobok a számba egy átsütött pillecukrot. Johnny magához ölel és megsimítja a vállam. Az arcomhoz hajol és nyom rá egy csókot. Látva a zavarodott arcomat felkacag és összeborzolja a hajamat. A szemeibe nézek és engedem az eszemnek,hogy azt tegye amit helyesnek gondol. Megragadom Johnnyt a tarkójánál fogva és magamhoz húzom. Az ajkaimat rátapasztom a szájára. Johnny nem lepődik meg egy cseppet sem, belemegy a játékba hiszen tudja, hogy most kell mellém valaki. Egy pillanatra elválnak az ajkaim tőle és a szemeibe pillantok.

-Nem akarlak kihasználni.

Felelem halkan, de Johnny csak megrázza a fejét és lihegve csókot nyom a homlokomra.

-Nézd, Steve meg én ugyanazok vagyunk csak egy másik univerzumban élünk. Szerinted miért vonzódtam hozzád már a kezdetektől? Azért mert éreztem köztünk egy láthatatlan kapcsot. Ismerd be,hogy szereted, adj neki esélyt.

Feleli mosolyogva, majd betakar. A fejemet a mellkasára döntöm és a plafont nézve elmerengek. Ezek szerint tényleg szeretett. Mikor Pietro a toronyba hozta a lányt ellenezte, hogy közénk kerüljön. Mintha megérezte volna a vesztünket. Mindig velem volt amikor Pietro magamra hagyott és elment kocsmázni. Vajon gondol e még rám? Hiányzok neki? Él még?

Ezeken gondolkozva hunytam be a szemeimet és aludtam el Johnnyn.