Gloomy |Pietro

3

/Pietro szemszöge/

Ordító csend, semmi más. Fejem hasogat egy jól irányzott ütés miatt. Csontjaim hangosan roppannak,ahogy felkelek a földről. Ismeretlen terepen találom magam, ahol villódzanak az idők során elkopott lámpák. Hajam szinte már sötét szürke a piszoktól. Ruhám szétmarcangolva lóg rajtam. Minden bizonnyal nagy csata lehetett,amire sajnos nem nagyon emlékszem. Sőt,az igazat megvallva semmire sem emlékszem. Nehézkésen indulok meg egy ajtó felé. Ahogy belépek rajta mérhetetlen nagy rombolást vélek felfedezni. Régen talán egy gyűlésterem lehetett a sok asztalból ítélve,amik most vérben áznak, rajtuk, alattuk hullákkal borítva. Az összes üveg olyan állapotban van,mintha szétrobbantották volna őket. Mindent por, hamu, üvegszilánkok, na meg hullák borítanak.Orromat be kell fognom a bűz hatására,ami rothadó hús förtelmes bűzét érzékeli. Vajon mióta lehettem kiütve? Észreveszem,hogy egyik lábam nem úgy mozog ahogy kéne, így sántítok. Tovább bicegek egy másik ajtón át. Itt is ugyan az a látvány fogad,annyival megspékelve,hogy egy még légző férfit találok. Odasietek hozzá és megszólítom.

"Hahó! Uram! El tudná mondani,hogy mi történt?"

Az illető üveges tekintettel kapkodja jobbra-balra a fejét, mintha keresné a hang forrását. Egyik kezét(mivel a másik csonkán virít mellette) idétlenül kapkodja a levegőben. Rekedt,elhaló hangon nyöszörög, de nem értem egy szavát sem. Hirtelen egy durranás hallatszik, mire berepül (?!) valaki a szobába. Hosszú, szőke haja piszkosan tapad homlokára. Páncélt visel, piros köpennyel, kezében egy kalapáccsal. Felém sétál, majd eltöri annak a nyakát, akivel épp kommunikáltam. Dühösen felpattanok és neki akarok rontani.Kezét ráteszi a mellkasomra és nem engedi,hogy megüssem.

"Odinra! Neked meg mi bajod van? Társalogsz az ellenség katonájával? Hát megvesztél?"

Szemöldökömet felhúzom szidó mondata miatt.

"Te meg mégis ki a fene vagy és ki az az Odin?"

Arcára meglepődés ül ki, de rögtön el is tűnik. Hangosan felnevet,majd erősen hátba vág.

"Szép volt halandó, most pedig gyere. A többiek már várnak."

Megmordulok és a szemeibe nézek. Megrázom a fejemet,ezzel jelezve,hogy nem megyek vele sehova.
A férfi lengeti a kalapácsát,mintha bármelyik pillanatban el tudna vele repülni.

"Gyere már! Vagy van valami baj? Nem tudsz már gyorsan futni?"

"Maga meg mégis miről beszél?"

A férfi a homlokára csap és feldob a vállára. Meglóbálja a kalapácsát.

"Tegyél le te kalapácsos mihaszna!"

Mondatom hallatán megmordul.

"Milyen kalapács? Ez pöröj te agyatlan!"

"Ha te mondod."

"Na jó, menjünk mert még a végén megöllek idegességemben. Inkább Starkot egye az idegesség miattad, mint engem!"

Ezzel meglendíti a pöröjét és felrepülünk az égbe.Mégis mi folyik Itt? Ez most álom,vagy a valóság. Ha csak egy álom,akkor ideje lenne már felkelnem,mert kezdek nagyon összezavarodni.