Gloomy |Pietro

Prológus

"Hell is other people"

Jean-Paul Santre

Klikk klakk

Hangos kattogások sorozata visszhangzik. Pár lánc meg-megcsörren. A csarnokban harapni lehet a feszültséget. Felemelem piszkos arcomat és a széken ülő férfira nézek. Mosolyogva kattogtatja a kezében tartott fegyvert. A fegyver kattog, a tár ürül. Egy hangos koppanás,majd egy élettelen test zuhan a földre. A férfinak már nagy a tapasztalata az ölés terén. Újabb kattanás,majd kicseréli a tárat. Az üres, kieresztett tárat a földre löki. Ismét egy kattanás, majd egy hangos sóhaj. Egy ijedt sikítás,majd egy újabb adagnyi töltény kerül egy új áldozatba. Hatalmasat csattanva terül el a földön,köré vértócsa gyűlik. A férfi feláll a székről,majd leguggol a holttest mellé. Kezén megigazítja fehér kesztűjét,majd belenyúl a vérbe. Felemeli két ujját, amin neonzölden virító vér folyik. Nagyot koppanva cseppen le az ujja hegyéről a vér. Fejét megcsóválja,majd a nadrágjába törli a vért. Felém pillant, majd elmosolyodik. Feláll és közeledni kezd felém. Már reflexből hátrálok. A cellám ajtajához sétál,majd bedugja a kezét a kicsi résen. Remegve hátrálok addig, ameddig a hátam a piszkos csempéhez nem ütődik. Arcán pajkos mosoly virít. Köhint egyet, majd elkomorul. Megkönnyebülve nyelek egyet. Halkan motyogni kezd valamit,majd felemeli a hangját és ordítani kezd.

"Ne menekülj el előlem!!"

Szólni akarok, de nem találom a hangomat. Helyette inkább lenézek a földre. Idegesen dobbant egyet,mire megrezzenek. A csarnokot újra belengi a félelem bűze. Félve oldalra sandítok, hátha segít nekem a mellettem raboskodó. A várva várt hang most sem jön, hisz általában, ő is hallgat. A férfi hörögve fordít nekem hátat,majd a sötétben elrejtett asztalához sétál. Léptei alatt meg-megnyikordulnak a régi deszkák. Remegve fújom ki az eddig bent tartott levegőmet. Hangos csörömpölés zaja visszhangzik, torkomban gombóc keletkezik. Tudom,hogy mi jön. Egy félelmetes kacagást hallat a férfi,majd megrázza a kezében csillogó kulcscsomót. Szemeimbe könnyek szöknek. Nem akarom,hogy újra megsüssön. A múltkori még mindig túlságosan feltűnő. Ciccegve felém sétál,majd nyelvét kiöltve keresi a cellám kulcsát. Diadal ittasan felkiált,majd a zárba helyezi a kulcsot. Nyöszörögni kezdek.

"Kérem ne.."

Arcára pszichopata vigyor kúszik,majd benyit a cellámba. Szemeimbe könnyek szöknek és kaparni kezdem a falat. Minden egyes lépésének a zaja hatalmas visszhangként verődik vissza a falakról. Egy lépés, öt könnycsepp. Ujjaimból előbuggyan a vér, ezzel piros tónusúra festve a piszkos-fehér falat. Kesztűs keze a hajam után kap,majd belemarkol. Felsikítok a fájdalom hatására és kapálózni kezdek. Megmordul,majd megpofoz. Ütése nyoma lila foltként ég bele a fehér bőrömbe. Hangosan sírni kezdek, de nem hatja meg. A hajamnál fogva kivonszol a cella ajtón,majd a csarnok közepére dob. Könnyeim elapadni készülnek, ezért rongyos ruhámmal letörlöm azokat. Szipogva felnézek a plafonra. A vastag láncon lógó izzó ide-oda himbálózik. Hat másodpercenként villog,ami megzavarja a látásom. Oldalra kapom a fejem és jól megfigyelem a férfit. Fekete lakkcipője talpára neonzöld vér száradt. Piros-kékes haja kesze-kuszán áll fején. Nyakán fekete kobra tetoválás díszeleg. Fehér, könyékig feltűrt ingjén pár neonzöld pötty van. Fekete-piros kockás nadrágja összezavarja a szememet. Bal kezében ott forgatja koponyával díszített botját. Feje tetején oldalra döntve foglal helyet fekete-piros kockás kalapja. Kezén fehér vászon kesztyű. Másik kezével a vállára dobja piros zakóját. Citromsárga szemei megvillannak az árnyékban. Szája bal sarkában piercing van,míg fülét fekete-piros kártyalap alakú fülbevaló díszíti. Arcán kaján vigyor ül. Élvezi a helyzetet. Hirtelen eldobja a botját.

Bumm

Ez után leteszi a zakóját, majd elhajítja a kalapját. A kalapja pontosan egy fogas tetejére repül. Kutatni kezd az asztala fiókjában, majd előveszi a pecsétjét. Félve pillantok a velem szemben lévő cellára. A cellában egy férfi ül. Egyenesen a szemembe néz. Felkapja a tekintetét,mire hátra pillantok. Felém sétál a magát Magnusnak nevező férfi. Kezében forgatja árammal futtatott pecsétjét. Elvigyorodik,ahogy mellém ér. Megszeppenve nézek a szemeibe. Felkuncog,majd megszólal.

"Hova szeretnéd?"

Félve a jobb vállamra mutatok. Bólint egyet,majd ismét megszólal.

"Akkor a balra kapod, aranyom."

Leszegem a fejem és bólintok egyet. Bekattintja a pecsétet,ami izzani kezd. Testemen végigfut egy hideg fuvallat. Bőröm libabőrös lesz a forró gőz hatására. Tekintetemet a lábamon villódzó bilincsre vezetem. Azért nem tudok rá támadni,mert erőblokkoló a bilincs. A férfi nevet egyet,majd a bőrömre nyomja az izzó pecsétet. Felsikítok a kínzó fájdalom hatására.
A velem szemben lévő cellára pillantok. A férfi idegesen felugrik és ütni kezdi a rácsot.

"Engedje már el!"

Magnus idegesen nyomja mélyebbre az izzó pecsétet a bőrömbe. Felüvöltök,mire kuncogni kezd és játékos hangon megszólal.

"Jaj Quill, csak nem sajnálod ezt a pici lányt?"

A férfi felordít és beint Magnusnak. A férfi nagyot fújtatva húzza ki a pecsétet a szénné égett bőrömből,majd visszasétál az asztalához. Idegesen feltépi az egyik fiókot,majd beledobja a pecsétet. A levegőt égett hús szag lepi be. Félve a karomra pillantok. Egy piros kör, benne kártyák, mellettük pár rózsa. Felszisszenek,ahogy hozzá érek. Az égetett felület a piros színből feketévé változik. Ránézek a cellára. A férfi sajnálkozóan rám néz,majd újra felordít.

"Nem teheted ezt! Szörnyeteg!"

Magnus az asztalra csap,majd a cellához sétál. Mutató ujját fenyegetően a férfi felé nyújtja. Hevesen kiabálni kezd,majd felém sandít. Elordítja magát.

"Indulj vissza a celládba, vagy a kis barátod is kapni fog."

Nyögök egy nagyot,majd feltápászkodok a földről. Nem akarom,hogy a férfi szenvedjen miattam. Magnus újra a férfira néz, aki elkiálltja magát.

"Ne tedd!"

Magnus mordul egyet,majd előrántja a kulcscsomóját a zsebéből és rámzárja a cella ajtót. Szomorúan leszegem a fejem és visszakuporodok a sarokba. Magnus felkacag.

"Jó kislány."

A másik férfi idegesen ordít egyet,mire Magnus kinyitja a celláját és kirángatja. A csarnok közepére löki. A férfi lábán ugyan úgy ott villog a bilincs. Igaz, eltér a szokásos bilincstől. Csak az egyik bokádra szorul rá. Lehetetlen levenni.
Magnus idegesen fújja ki-be a levegőt. A lehetőnél is idegesebb lett. Előránt egy árammal futtatott ostort,majd ütni kezdi fele a férfit. A férfi ordít,Magnus nevet.

"Máskor legyen több eszed Peter. Anyád nem hiszem,hogy erre tanított."

A férfi megmordul, anyja nevének hallatán,majd meg akarja ütni Magnust. Magnus elkerüli az ütést,majd bordán rugja Petert. Hangosan felkiáltok.

"Kérlek, elég!"

Magnus felém sandít,majd megdörzsöli az orrnyergét. Cicceg egyet,majd a pólója nyakánál fogva felrángatja Petert a földről. Visszavonszolja a cellájába,majd rá zárja az ajtót. Idegesen felrug egy széket,majd elhagyja a csarnokot. Szemeimbe könnyek gyűlnek, mikor meghallom Peter szaggatott légzését. Fejemet a falnak döntöm. Hogy történhetett ez meg..

Sziasztok! Nos, meg is hoztam a Speedy második évadját. Remélem tetszeni fog 🙈❤