Gloomy |Pietro

8

/Pietro szemszöge/

Kopp Kopp

Két koppanás hallatszik az ajtón, majd az recsegve ki is nyílik. Belépek rajta és egyenesen az ágy szélére ülök. A selyemtakarón végigsimítok és egyenesen a húgom szemeibe nézek. Karba tett kézzel áll előttem,a tekintetével kis híján lyukat éget a testembe.

"Kérlek ne nézz így rám. Tudom teljesen jogos, de-"

"Nincs semmiféle de! Vétkeztél tudod jól vagy ha nem is emlékszel rá akkor sejtened kéne."

Emeli fel a hangját és idegességében felborítja az ablak mellé állított székét. Oldalra nézek és felsóhajtok.

"Hidd el, próbálok emlékezni arra, hogy pontosan mit követtem el."

"Segítek feleveleníteni az emlékeidet. Elmondom mit tettél."

Mélyet szippant a feszült légkörű levegőből ès nekitámaszkodik a fésülködő asztalának.

"Köszönöm."

"Ne köszönd. Hozzád se kéne szólnom."

"Mindegy, na mond,mit tettem."

"Az egyik nap jött egy lány, senki sem sejtette,hogy később ő és te okozzátok a vesztünket. A lány ide szokott a toronyba,mindenki kedvelte hiszen olyan ártatlannak tűnt. Aztán egy este eltűntél te is és a lány is. Nehezen rátok leltünk egy elhagyatott raktárban, csak találgatni tudunk, hogy mi is történhetett ott. Lori természetesen nagyon ki volt bukva, hogy mégis hogy tehettétek ezt vele. Összevesztetek a lány miatt,Lori párbajra hívta ki, természetesen Lori nyert de te csak ráüvöltöttél,hogy szívtelen és mentél megvígasztalni a lányt. Eközben Lorival olyan hevesen kaptatok össze,hogy kidobott a közös szobátokból. A többiek, köztük én is utálattal néztünk már rád és a lányra is. Ezek után eltűnt a lány és ránk engedte a borzalmak sorozatát."

A levegő bent reked a tüdőmben,a szívem hevesebben kezd el verni. A szavak elmosódva jutnak el a tudatomig. El sem hiszem, hogy az állítólagos életem szerelmét megcsaltam.

"Nem lehet. Nem hiszem el, én soha nem ártanék senki olyannak,aki nem érdemli meg. Mégis milyen erősségű bűnt követtem el?"

"Pietro, a fejünkre hoztátok a világ végét. A fél csapatot lezúzták,sokan meghaltak, van akiket elragadtak és magukkal hurcolták őket."

"Lorival mi a helyzet? Él még vagy-"

"Elhurcolták csak ennyit tudunk."

Az arcomat a tenyereimbe temetem és érzem ahogyan a könnyek végigszántják az arcomat. Nem halhatott meg,nem! Neki élnie kell. Wanda gyengéden megsimítja a vállamat.

"Ne itasd az egereket Pietro. Minden rendbe jön, de hidd el, ha Lori visszatér mérget veszek rá, hogy szét fogja rúgni a seggedet."

A tekintetemet Wandára szegezem,aki mosolyogva lök egyet a fejemen. Halvány mosoly kúszik az ajkaimra,majd a velem szemben lévő falra vezetem a tekintetem. Halkan kúsznak ki a szavak az ajkaim közül.

"Minden bizonnyal."