Gloomy |Pietro

11

/Lori szemszöge/

Sikítva ijedek fel az álmomból. A testem őrült módon le van izzadva, levegőhöz is alig jutok. Gyorsan oldalra pillantok, hátha felkeltettem-e a hangos zajommal Johnnyt. Mély, halk sóhajt engedek ki az ajkaim közül, amikor látom, hogy mélyen alszik. Óvatosan kibújok a karjai közül, utam a fürdőszoba felé veszem, hogy megmossam egy adag hideg vízzel az arcom. Talpam nyomán aprót reccsen a parketta, ezért gyorsabbra fogom a tempóm. A kezemet a kapcsolóra helyezem és felkapcsolom a lámpát. A lehető leghalkabban nyitom ki a fürdőszoba ajtót. Belepi a fény a szobát én pedig a tükörrel ellátott kézmosó fölé hajolok. Kinyitom a csapot, a tenyereimet tölcsérszerűen a víz alá teszem. Bele hajolok a tenyereimbe. A hideg víz kellemesen hat rám, hiába birtoklom a tűz ősi elemet. Hagyom, hogy az arcomról lefolyjon a víz, végigszánkázzon az arccsontom vonalán, hosszú pilláimon zongorázzon, majd lágy csókot lehelve ajkaimra legördüljön az állam alá. Íriszeimmel a tükörbe pillantok aminek a tükröződése láttán erősen bele kell kapaszkodnom a kézmosó peremébe. Arcom tökéletes képmása teljesen eltérően tükröződik, mint amennyire én nézek ki. A hajam fehér színbe borult be, szemeim sárgán fénylenek, ajkaim feketék, akár a hamu. Megrázom a fejemet ennek a lidércnyomásnak a láttán. Ez nem lehetek én, kizárt dolog, hogy így nézzek ki. Kezemet felemelem, hogy megérintsem a tükörképem, de a kezem remeg. Amikor ujjaim találkoznak a hideg tükörrel egy hirtelen jött fájdalom hasít belém. Elsikítom magam és a földre zuhanok. A fülem sípolni kezd, aszívem gyorsabb tempóban fut, zakatol, mint egy versenyló. A szívdobogásom a torkomban érzem, a látásom elhomályosul. A pulzusom egyre jobban nő és nő. Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mi a csuda történik velem. A következő pillanatban egy kezet érzek a hátamon.

"Úristen Lori, minden rendben? "

Egyszerűen képtelen vagyok a válaszadásra, ugyanis a fejem majd' szét szakad. A szemeimről eltűnik az imént rájuk telepedett fekete fátyol és újra látok. Viszont nem a fürdőszoba látványa fogad, hanem egy leharcolt, elpusztult városé. Tekintetemet körbe vezetem a tájon, hátha feltűnik egy ismerős arc. A hátam mögött egy hangos roppanást hallok ezért megfordulok. A szemem előtt a saját képmásom áll tetőtől talpig vérben és tűzbe borulva. A kezén még friss a vér és lecsöpög a földre. Ajkain ijesztő mosoly virít, fekete haja és tűz vörös szemei szinte lyukat égetnek belém.

"Mit akarsz tőlem és ki vagy te? " Förmedek rá erre az imperszonátorra.

"Ugyan, hát nem egyértelmű? Tippelj. " Húzza félmosolyra a száját és összedörzsöli a tenyereit.

"Honnan a csudából kéne tudnom, hogy ki vagy? " Förmedek rá és hátrálni kezdek.

"A nevem Ivory, de hívj nyugodtan Éj Főnixnek. Az alternatív Te vagyok ebből az univerzumból származok amiben most te vagy. Amit most látsz magad körül az minden valódi, ezek az emberek az Ő szolgái voltak. Kapcsolatba léptem veled, hogy tudd a világodat óriási veszély fenyegeti. Személyesen nem találkozhatok egyenlőre veled,mert túl korai lenne, később majd megérted,hogy miért. Jól figyelj most rám,legfőképpen az az ember van veszélyben akitől a világod fennmaradása függ. Csak ő az egyedüli kulcs,ami nyitja és zárja a világod pusztulásának ketyegő óráját. Térj vissza hozzá, mert közeledik Ő és mindent elsöpör a haragjával."
Szemeivel mélyen a szemembe néz és megmarkolja a kezem.

"Kicsoda az az Ő? "
Kérdezem szemöldök vonva, de Ivory nem felel, csak a fülemhez hajol.

"Térj vissza a Földre és találd meg Pietro Maximoffot. Ő a kulcs. "

A számomra túl ismerős név hallatán elkap egy különös érzés, olyan, mintha falhoz vágna Hulk. Forog velem a világ, a gyomrom remeg. Rápillantok Ivoryra, aki csak bólint egyet, majd minden sötétbe borul. A fejemben csak egyetlen mondat ismétlődik folyamatosan.

Meg kell találnom Pietrot.