Bűnös lelkek /Hazbin Hotel fanfic/

7. Fejezet Múlt egy kis darabkája

Sziasztok! Megjöttem az újabb résszel. Lehet, hogy vontatottnak fogjátok ezt a részt érezni, amiért előre is bocsánatot kérek. De fontos, hogy legyen ilyen is a történetben. Jó olvasást kívánok nektek!

Luna szemszöge:

A bárpultra meredve, ülök csendben, egy kristálypohár száján húzom végig a mutatóujjamat, újra és újra. Emlékeim lassan felemésztenek, és újra depresszióba taszítanak, mint mikor Pokolra jutottam. Nem így akartam meghalni, bár az első tíz évemet se kívánom senkinek sem, amit éltem. Még, hogy a Pokolban bűnhődsz meg, inkább addig büntetnek, míg élsz. A Pokol sem egy habos torta, de itt még nem vertek félholtra, csak mert elrontottam egy szó leírását.

- Ch, köszi apa... - suttogom halkan magamnak. Közben a poharamat felemelem és kiiszom egy húzásra a tartalmát. A jégkockát neki ütögetem a pohár belsejének.

- Ha így folytatod Farkas lány, nagyobb alkoholista leszel, mint a cicusunk. – szólít meg Angel, amin már meg sem lepődők. Hiszen mióta elbántak vele olyan csúnyán sehová sem megy. Ennek örülök, hiszen így nem lesz baja Angyal srácnak. Charlie is örül, hogy Angel itt teng-leng azt remélve, hogy az ő programjai miatt vannak, amik a megváltásához kellenek. A többiek már kevésbé örülnek a szexvicc és perverzség koronázatlan királyának, de mindegy is. Angel mellém ül le és mivel Husk barátunk nincs itt, mert Alastor utasítása miatt valamit intéz, így egyszerűen benyúl a pult másik oldalához és kivesz egy borospoharat és vörös bort hozzá. Közben hallom, hogy az irodában éppen veszekednek. Charlie és Vaggie az. Al miatt, hogy társtulajdonosként van itt, de semmit se csinál, Vaggie szerint. Ez nem újdonság, hol engem szid, hol Angelt, hol pedig Alastort. Ha már vöröskét említem, reggel már nem volt a szobámban gondolom ő is ment Huskkal. Vagy teljesen máshol van. Mindegy is. Bár nem értem, miért volt mellettem. Talán a bizalmamat akarja elnyerni és alkut akar kötni velem. De minek kell neki a lelkem? Nem menne sokra velem. Egy kis kaliberű overlord vagyok, akinek a tenger parttól nem mesze van egy maroknyi területe az erdőhöz közel. Hiányzik, a kis nyaralom. Talán a megbeszélések idejére, amit Lucifer rendez, addig az időre lemegyek oda.

- Miről veszekszik a szerelmes pár? – Angie kíváncsi hangja zökkent ki. Kérdőn nézek rá, ő meg a boros pohárral az emelet felé bők.

- Ó! Éppen Vaggie szidja Alastort, hogy nem segít nekik. – mondom unottan, közben a whiskys üvegért nyúlok, hogy egy újabb adagot töltsek a poharamba.

- Gondolhattam volna, hogy erről megy a vita. Utána persze mi kerülünk terítékre Vaggienél. Téged miért utál? – néz rám érdeklődve. Halkan felsóhajtok, és az oldalának dőlök, miközben jobb kezemben a poharam van, amiből egy nagyot kortyolok. Az ital végig marja a nyelőcsövemet, de már régóta nem zavar az érzés.

- Azt gondolja, hogy el akarom tőle venni a Hercegnőt, és hogy engem Charlie jobban szerethet, mert sok időt töltöttünk együtt régen. Bár mostanában már sokkal kevesebbet vagyunk, pont Vaggie miatt. – mondom el neki őszintén a dolgokat. Szeretem Charliet, hiszen olyan ő nekem, mint egy nővér.

- Szóval akkor te is a lányokat szereted, mint Vaggie? Ha igen azzal sincs baj Luna. – mosolyog rám kedvesen. Én csak vállat vonok.

- Nem tudom. – mondom unottan. Engem ez valahogy sosem érdekelt.

- Hogy nem lehet tudni? Elég egyszerű a fasz érdekel, vagy a pina? Jó lehet mindkettő egyszerre, de akkor is ezt szokták tudni. – mondja nagy gesztikulálások közepette. A trágárságán már meg sem lepődők.

- Angie! Engem "tisztességes" katolikusnak neveltek. – macskakörmöt mutatok az ujjaimmal a tisztességes szónál. – Tehát elméletben heteroszexuálisnak nevelt az apám. De nem tudom. – vonok újra vállat, és az innivalómat egyszerre lehúzom.