Bűnös lelkek /Hazbin Hotel fanfic/

3. Fejezet Könyvtár és egy barát

Sziasztok! Itt is vagyok a folytatással. Remélem tetszeni fog nektek ez a fejezet is. Jó olvasást hozzá!

Luna szemszöge:

Már két hét telt el mióta itt vagyok. Nem sok minden történt, Alastor és Vaggie még mindig gyilkos tekintettel követik minden lépésemet, ha egy légtérben vagyunk, de ez zavar a legkevésbé. Az inkább, hogy Angelen kívül nincs egy vendég se, így pedig Charlie is egyre feszültebb. Apa nem reagált semmit se az interjúra, amit még az ide érkezésem előtt készült. De talán így a legjobb. Most Árnyékkal járom az üres folyosókat késő este. Nem tudok aludni és valamiért rossz érzés kerülget már egy jó ideje, csak azt nem tudom, hogy miért. Meztelen talpam puhán érkezik a szőnyegre, csendesen közlekedünk a kis farkasommal. Céltudatosan tartok fel a tetőre, ahova lassan egy hete minden éjszaka felmegyek és élvezem a hűvös levegőt. Mikor ide kerültem az első pár évben nem tudtam megszokni, hogy itt nincsenek évszakok, így az időérzékem szétcsúszott egy kicsit. De utána megszoktam és még ha nem is látványos változáson megy át a Pokol még is vannak apró jelei annak, hogy itt is vannak évszakok. Inkább a hőmérsékletből lehet észrevenni, bár az is csak minimálisan változik. Bár ez sosem zavart meg abban, hogy a megszokott cuccaimat hordjam. Most estére, csak egy fehér hálóing van rajtam, ami a térdem felet ér kicsivel, fekete hajam szokásosan ki van engedve és egészen a fenekemig ér. Olyan lehetek, mint valami elfuserált kísértet farkas farokkal és fülekkel. Már a negyedik emeleten sétálok mikor megállók egy ajtó előtt, ahonnan fény szűrődik ki. Értetlenül nézek az ajtóra aztán Árnyékra, aki szintén az ajtó felé szimatol, és örömében csóválni kezdi a farkát, biztos megérezte a csokis keksz illatát, ahogy én is. Óvatosan elindulunk a nagy ajtóhoz, ami mögött a könyvtár van. Igen még az is van itt, bár szerintem rajtam és Nifftyn kívül, aki csak takarítani járhat be, senki sem ismerheti a helyet. Vagy legalábbis nem foglalkoznak vele. Mindig is imádtam olvasni. Bár amíg az erdőben éltem nem volt erre lehetőségem, amit most már bánok is egy kicsit, de Lilith és Lucifer újra lehetőséget adtak, hogy olvassak, zenével foglalkozzak és sok nyelvet tanulhassak meg. Lassan lenyomom a kilincset és finoman belökőm az ajtót. Árnyék előre rohan a helységbe, én pedig utána kapok, de már késő. Felsóhajtok és besétálok én is. Ahogy szemeim megszokják a fényt meg is pillantom azt a személyt, akire a legkevésbé számítok, hogy itt lesz. Magas, vékony alakja árnyékot vet az egyik könyvespolcra. Feszülten sétál, fel-alá miközben egy papírlapot szorongat a kezében és a tartalmát mormolja. Meglepetten tapasztalom, hogy még mindig abban van, amiben napközben is volt. Fekete szövet nadrágja kiemeli hosszú lábait, míg vörös inge megfeszül a hátán és a karjain, cipője halkan kopog minden egyes lépésénél. Kabátja a kanapén pihen leterítve, ahol már Árnyék is helyet foglalva figyeli Alastort. Halkan a kanapéhoz lépkedek én is, miután az ajtót nagy odafigyeléssel, természetesen csendben bezárom. Furcsállom, hogy még nem tette szóvá a jelenlétünket a férfi. Vagy még észre sem vett? Mindegy is, csendben a farkasom mellé telepszek és az asztalkáról elveszek egy kekszet.

- Miért nem alszol? – kérdezi tőlem recsegő hangján. Újra feltekintek a szarvas démonra, aki neki támaszkodva az egyik szekrénynek és engem néz, nagy vörös szemeivel.

- Ezt én is kérdezhetném, Alastor. De amúgy nem tudok aludni, egy hete megy ez. – válaszolok végül neki. Ez alatt a rövid idő alatt már kezdünk beletörődni, hogy itt van a másik. Kevesebbet piszkáljuk egymást és inkább ez a megtűrjük a másikat, fázis van most.

- És ezért inkább kóborolsz, Luna? – némán bólintok a kérdésére. Ő csak vállat von és tovább folytatja azt, amit érkezésem előtt is csinálhatott. Kíváncsian nézzük, Árnyékkal őt, ami egy idő után idegesítheti, mert újból ránk néz.