Bűnös lelkek /Hazbin Hotel fanfic/

8. Fejezet Egy görbe este... avagy a részeg démon, őszinte démon

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Remélem, hogy tetszeni fog. Jó olvasást!

Luna szemszöge:

Elkeseredetten zárom be magam utána az ajtót. Árnyék az ágyon fekve néz rám. Én csak intek neki, hogy maradjon. Éjjeliszekrényemhez sétálok és, rádobom a nevelő apám írt levelet. Legszívesebben el se mennék a bálra, amit a levélben ír. Minek ünnepeljek meg egy olyan napot, amit utálok? Főleg, úgy hogy a többi meghívott csak azért vesz részt, hogy a mészárlás túlélését ünnepeljék. Halk kopogás zökkent ki a gondolataimból.

- Angel vagyok. Bejöhetek? – kérdezi lágyan.

- Gyere nyugodtan! – invitálom be. Közben a ruhásszekrényem elé sétálok, aminek az ajtóit ki is tárom. Hallom, hogy Angie lenyomja a kilincset és belép a helységbe, maga után zárja az ajtómat.

- Husktól lenyúltam egy üveg whiskyt, gondolva arra, hogy neked ez az első bulizásod. Így nem hagyhatom, hogy alapozás nélkül menjünk el. Bár eddig is úgy vedeltél, mint akinek kötelező. Szóval mi a baj, Cukor borsó? – kérdezi a lelkes szóáradata után. Meglepetten nézek hátra az ágyamra, amire időközben leült. Egyik kezében a piás üveg, másikban egy kis táska, gondolom az a sminkes cucca és a másik kettőben pedig rengetek ruha.

- Ne néz így! Attól, mert nem kérdeztem meg egyből, feltűnt, hogy valami nem okés nálad. Csak azt gondoltam, hogy majd elmondod, ha úgy gondolod. De nem tetted és most kicsit aggódóm. – motyogja a végét. Tisztában vagyok vele, hogy Angel egy törődő lény, csak ezt nem szereti kimutatni. Maximum a kis kedvence felé. Felsóhajtok, és inkább oda sétálok hozzá, majd mellette helyet foglalok.

- Csak kiborultam. Még ájult voltam, olyan dolgokat éltem át újra, mint amiket megéltem régen. Elsőként a nagyimmal voltam, aki zongorázni tanított, utána pedig azzal a farkassal, aki befogadott engem. Végül újra itt ébredtem, mintha az életem, csak álom lett volna. Nem utálok itt lenni, de sosem akartam meghalni, még ha nem is volt olyan jó életem. Boldog voltam, célom is volt. De itt nincsen. Lassan kilencven éve vagyok itt és semmit se találtam, ami miatt érdemes lenne itt lenni. Tanultam nyelveket, zenét, és a kor haladtával az új dolgokat is. Ami boldoggá tett azok a könyvek voltak, Árnyék és Charlie. De úgy tűnik, az utóbbit szép lassan elveszítem. Sosem veszekedtünk, sosem akartunk egymásnak esni. De ha most nincs ott Alastor, aki furcsa és megmagyarázhatatlan okokból meg tudott nyugtatni, akkor biztos, hogy egymásnak esünk. Angie nem értek semmit se. – panaszolóm el a bajaimat egyetlen egy barátomnak. Angel lerakja az ágyamra a dolgokat és mind a négy karjával átölel engem. Meglep a tette, de elmondhatatlanul jól esik. Szorosan átölelem én is, és a mellkasába fúrom kissé könnyes arcomat. Utoljára Lilith ölelt meg engem nyugtatás képen.

- Luna nem lesz semmi baj. Itt vagyok én, mint barát. Az Epres Stricivel meg ne is foglalkozzál, idióta. Találunk majd együtt valamilyen célt neked, oké? – kérdezi lágyan. Közben felső jobbjával simogatni kezdi a hajamat. Lassan elhúzódom tőle.

- Köszönöm. – mosolygok rá hálásan. Ő csak megpaskolja a fejemet, mint ahogy Árnyéknak szokta.

- Tényleg! Mi van abba a levélben, hogy így felcseszted magadat rajta? - vállat vonva, megfogom a levelet és a fiú ölébe ejtem.

- Olvasd el nyugodtan. – felelem már úgyis minden mindegy alapon. Ő csak felveszi az öléből és maga elé emeli a papírt.

- „Kedves lányom! Nővéred unszolására bált rendezünk anyáddal a szülinapod tiszteletére. Természetesen a többi vendéget úgy hívtuk meg, mintha az éves mészárlás túlélését ünnepelnénk. Ezért napközben gyűlést tartok, hogy fel tudjam mérni a károkat. Erre az időre anyád és nővéred programot szervez neked, amiről én nem tudok semmit se, tehát ne is faggass e kapcsán! Szeretettel apád! Utóirat: a báli ruháddal kapcsolatban keresd fel Rosiet!" – felolvasás végére ér, én addigra elkezdem engedni a fürdő vizemet. Megállok Angie előtt és várakozva nézek rá, hogy mit is gondol az egészről.