Bűnös lelkek /Hazbin Hotel fanfic/

2. Fejezet Vérhold Démon

Sziasztok! Most, hogy vége vannak az írásbeliknek, ahogy ígértem itt is van a folytatás. A kép saját rajzom, remélem tetszik. Jó olvasást! 

Luna szemszöge:

Kicsit döbbenten nézem Alastort, ahogy eszi a jambalayát, talán azt. Ő is rám néz a bárpultnál üldögélve. Ch, büdös szarvas.

- Szia! – köszön szőkeség cincogva.

- Na, márt csak te hiányoztál. – fújtat Vaggie. Én csak rá mosolygok nővéremre és bentebb lökőm kicsit, hogy én is bemehessek. Árnyék szorosan mellettem áll és figyel, látom rajta, hogy fél. De erősen palástolja. Ahogy megállok Charlie mellett a folyosón, úgy minden szem rám szegeződik.

- Helló? – kérdezem inkább. Utálom, ha bámulnak.

- Mit keresel itt, te korcs? - tér vissza közénk Alastor. Ahogy tudatosodik benne, hogy tényleg én vagyok, úgy kezd elborulni az agya. Árnyék nyüszítve rohan oda a pókszabású Angelhez. Kis áruló. Ahogy ő oda ér a pornóshoz, úgy terem elém Alastor.

- Hol marad a „Kedvesem" vagy a „Drágám" agancsos? – hergelem még jobban őt. Közben az erőm szép lassan végig kúszik rajtam. Most képes vagyok teljes kontroll alatt tartani, farkas füleim vigyázban állnak, ahogy a farkas farkam is hasonló helyzetben van. Támadásra készen állók akárcsak egy igazi farkas.

- Ha hozzám mersz érni, vagy bárki másban kárt mersz tenni. Jégkockát csinálok belőled és utána összezúzlak apró darabokra, faszfej. – vicsorgok rá.

Angel Dust szemszöge:

Értetlenül nézem az eseményeket a vakarccsal az ölemben. Halkan nyűszög és a farkas lányt nézi, aki gondolom a gazdája. A mellettem ülő Vaggiere nézek.

- Öm... Férfigyűlölő lány! Ki az a farkas démon lány ott? És miért akarja kikaparni a stricink szemét? – kérdőn nézek rá, közben a két említettre mutatok.

- Már meg sem lep, hogy Lunáról sem hallottál. Bár tény, hogy ő nem teszi közé tetteit. Lunát úgy ismerik még, mint a Vérhold Démon egy nagyon erős démon. Maga Alastor sem tudta legyőzni őt, mikor tombolt annak idején. Luna volt az a démon, aki meg állította a tombolását. A látszat csal Angel ő, nem egy ártatlan teremtés, mikor élt akkor is férfiakat ölt. Szóval inkább ő a férfigyűlölő nem pedig én. – mondja ezeket, nagyobb utálattal és megvetéssel, mint Alastornál. Vaggienek valami komoly baja lehet az erős démonokkal, tuti kisebbségi komplexusa van. Mindegy nem az én bajom. Simogatni kezdem a kis farkast a kezeimben, aki úgy bújik hozzám, mintha mindig is ismert volna. Közben Lunát és Alastort figyelem, akik még mindig egymást próbálják még jobban felhergelni, Charlie meg csak áll ott, mint egy darab fasz. Ezt nem nézhetem tovább.

- Cukorborsó és strici, miért nem oda kint ölitek egymást? Vagy dugd meg a kislányt, Al és nyugodjatok le végre! Én itt lakom, és nincs kedvem elköltözni, ha ti tönkre basszátok a helyet. – kiáltok oda nekik. Ők rám néznek, az egyikük kérdőn néz rám a másik, pedig majd kipukkad a nevetéstől. Mondanom sem kell, nem Alastor nevet a dolgon, ő csak undorodva néz, de vigyorog tovább.

- Haha.. Jó vicc volt. – nevet a fekete hajú lány jó ízűen. Kikerülve vigyorit a bőröndjét maga után húzva, a vállán egy táskával lépked elém. Hangtalanul közlekedik olyan, mintha szárnyalna.

Luna szemszöge:

Mosolyogva Angel elé lépek és megsimogatom Árnyék puha fekete szőrét.

- Ne haragudj, hogy hozzád rohant. Egyszerűen megrémül, ha hatalmas démon erőt vagy annak a kibocsátását érzi meg, és ahhoz menekül aki... - felpillantok a felemás szemű fiúra. Furcsa mód szépnek és aranyosnak látóm őt, pedig irtózom a pókszabásúaktól. Halkabban folytatom. – gyengédséget, törődést és szeretetet áraszt magából. – motyogom csak, hogy ő hallja. Angel zavarba jön és elfordítja rólam a fejét oldalra. Közben átnyújtja a kis szőr golyót.