Bűnös lelkek /Hazbin Hotel fanfic/

4. Fejezet Lassú változások

Itt is megszeretném köszöni @LiberumAlas-nak az új könyvborítót, amit csinált nekem. Szerintem nagyon szép lett, köszönöm.

Itt is volna a következő fejezet. Jó olvasást hozzá!

Luna szemszöge:

A korláton üldögélve csodálom az éjszakai látképet. Vajon apa megtudta azóta, hogy Alastor is itt van? Bár nem hiszem, mert akkor már rég itt lenne. Ha már Alastor, vajon mi lehet a baja? A rádióadására elmehetett, mert addig nyitva volt a szobájának az ajtaja és Niffty addig ki tudott takarítani nem, mintha annyira nagy lenne ott a rendetlenség és a kosz, de mindegy is. De azóta megint se híre se hamva annak az eszelős szarvasnak. Aggódóm talán? Hm, nem is tudom. Lehet. Mióta a könyvtárban beszélgetünk és, hogy elaludtam meg is ölhetet volna, de még se tette. És a takaró. Biztos, hogy ő volt az. De miért? Olyan illata volt, mint neki fenyőfa és hó keveréke, mint valami igazi szarvasnak.

- Na, végre, hogy megtaláltalak! – kiált rám Angel, ami miatt kis hiány egyensúlyomat vesztem. De sikerül megtartanom magamat.

- Megijesztettél. – mordulok rá, miközben felé fordulok.

- Nocsak, a nagy farkas érzékekkel mi lett? – kuncogja el magát, közben mellém sétál, és a korlátnak dől.

- Elgondolkodtam. – fújom ki a levegőt feszülten.

- Csak nem a mi kis epres stricinken? – neveti el magát a pornós. Elfintorodok és közben alaposan végig nézek Angelen. Fel van repedve a szája és kissé zilált állapotban van.

- Inkább neked kéne mesélned, ki tette ezt veled, Angyal fiú? – nézek rá aggódva. A levegőbe szimatolok, Angelnek pia és macskamenta szaga van.

- Csak nem Husk tette ezt veled? – nézek rá kissé ijedten. Ő csak értetlenül néz rám.

- Nem, dehogy is. Csak beszélgetünk lent a bárnál, valamint Fat Nuggets nála volt, ő szokott rá vigyázni. De nem válaszoltál a kérdésemre, Farkas lány. – néz rám érdeklődve.

- Hm, meg lehet. Olyan furcsa mostanában. – motyogom magam elé.

- Ő már csak ilyen, senki sem érti meg őt. Talán még saját maga sem. – kuncogja el a végét. Ezen hangosan felnevetek. Fejemet Angel vállának döntöm. Így a korláton ülve egymagas vagyok vele kb.

- Nem akarsz a te dolgodról beszélni, igaz? – kérdezek rá a nyilvánvalóra, ő csak helyeslően bólint. – Hát jól van. De ha baj van, szólsz!

- Rendben. Tudod, Luna te vagy a második személy, akinek hagyom, hogy jobban megismerjen, mint kellene. – mondja egy fájdalmas sóhajjal.

- Ezt jó hallani, mert az egyetlen egy barátomnak tartalak, Angel. – mosolygok rá félénken. Ő csak elpirulva néz rám és nem mond semmit se. – Rosszat mondtam? Ha, igen akkor sajnálom. – motyogom ijedten, közben a füleim lekonyulnak és halk nyüszögés hallatok teljesen véletlenül. Ezeket nem tudatosan teszem, olyan megalázó. Emberként nem voltak ilyen problémáim, szerencsére.

- Jaj, dehogy is, mondtál rosszat. Egyszerűen megleptél. Nem sokan mondják ezt nekem, úgy hogy komolyan is gondolják. Köszönöm Luna, hogy így gondolsz rám. A barátom vagy, kicsi Farkas lány. – mosolyog rám, kedvesen. Erre a kijelentésére újra a vállára hajtom a fejemet és alaposan bele dörgölőm az arcomat a puha vállába. Most egy pulcsiban van, nem a megszokott öltönyében. Erre a tettemre hangosan felnevet és önkéntelenül is megvakarja a fülem tövénél, ahogy Árnyéknak szokta. Tovább beszélgetünk egészen addig, míg az óratorony számlapján visszaszámol egy napot. Így már csak 350 nap van hátra az újabb mészárlásig, és ha jól számolom, még egy hét van hátra a halálom napjáig, ami egyben a születésnapom. Nem is értem, miért nem újév első napján van az éves mészárlás, miért majdnem egy hónappal hamarabb? Mindegy is, Charlien kívül senki sem tudja itt, hogy mikor lesz az a nap. Nem is akarom, hogy tudják.