Bűnös lelkek /Hazbin Hotel fanfic/

13. Fejezet Zene, tánc kell ennél több?

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet. Lucifer is végre színre lép, aminek egy-két démon nem örül, de hát őfelségét kihagyni ebből a könyvből bűn lenne. Jó olvasást a fejezethez! Remélem ez is tetszeni fog.

Alastor szemszöge:

A dalok egymást váltva következnek, lassan már háromnegyed órája a színpadon van. Látszik rajta, hogy egyre jobban fárad, bár ez se a hangján, se tartásán nem látszik. Valahogy érzem, hogy fogy az ereje. Rosiere nézek, aki mellettem álldogál, közben a többi démon, hol a táncparketten táncolnak, hol az asztaloknál ülnek, vagy éppen félre húzódva beszélgetnek, italoznak.

- Úgy volna illendő, ha személyesen is köszönetet mondanánk vendéglátóinknak. Nem igaz, Alastor? – kérdezi kedves hangon a nő. Kérdésére, csak fintorgok egyet, de azért rögtön arra nézek, ahol a királyi család tartózkodik.

- Kedvesem, nem fogok bájologni nekik, ezt te is jól tudod. Meg, ha jól látom éppen Stolassal társalog Lucifer, na meg az egész pereputtya ott van – recsegem némi undorral a hangomban. Stolassal semmi problémám sincsen, a feleségével már annál inkább, idegesítő egy nő. Tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan nők, akiknek úgy vagyok szimpatikus, de Stella túlzásba esik, persze ezt mind nyilvánosan tette tavaly a férje előtt.

- Nyugalom, Al! Annak a libának esélye se lesz, olyat tenni, mint tavaly. Melletted leszek, és így elkerülhetjük az újabb kínos helyzetet, mint régen is – biztat Rosie, amire végül beadom a derekamat. Így elindulunk a nemesi családok felé, bár nagyobb kedvem lenne, inkább megölni valakit, de mindegy is. Rosie belém karolva sétálunk oda, egy-két démont kikerülve.

- Ó, Felség ez a bál, mint mindig, most is tökéletes. Hálásak vagyunk a meghívásért – hízeleg a varrónő. Hát akkor nincs mit tenni, színjátékra fel!

- Felség, királyné! Köszönöm a meghívást, tényleg roppant szórakoztató ez az est. Herceg, hercegné megtisztelő az önök társaságát élvezni – hajtók fejet előttük. Charliera téved a tekintettem, ahogy fejemet felemelem. Mintha feszült lenne, bár az apja jelenléte mindig is feszélyeztette, minden ilyen összejövetelen így viselkedett. Bár eddig mindig mellette volt Luna, mint valami házőrző kutya.

- Rosie, Alastor! Nekünk öröm, hogy el tudtak jönni – kedveskedő szavai miatt, sosem tudom, hogy hazudik e vagy sem Lilith. Bár egy királynénak pont így kell viselkednie, ahogy ő teszi.

- Rosie, mint mindig most is varázslatos ruhákat alkotott meg, feleségemnek és a lányomnak. Nagyon hálás vagyok ezért önnek. Alastor! – komorodik el Lucifer, mikor rám kerül a sor. Hát ez is valami, legalább köszönt. Bár, ha tudná, hogy egy szem lánya Hotelében szoktam garázdálkodni, akkor nem lenne ilyen kedves velem. Még, ha Luna ott is van velünk, mint házőrző. Bár mióta összezördült a két lány azóta eléggé eltávolodtak egymástól, Vagatha nagy örömére. Vajon merre lehet, most? Beszélgetésbe elegyednek a többiek, míg én feltünés nélkül Charlie mellé lépkedek.

- Kedvesem, nagyon feszültnek tűnsz, bár ez gondolom apád, miatt van. Hol hagytad a te szeretett védelmeződet? – érdeklődők a spanyol lány után. Charlie értetlenül rám néz, majd vissza a színpadra, ahol most fejezte be Luna az újabb dalt.

- Magad is láthatod, Alastor, hogy a színpadon van, míg a zenekar hiányzó tagjai ide nem érnek végre – motyogja kissé dühösen. Jót vigyorogva a válaszán, megingatom a fejemet.

- Félre értesz, Kedves. Én nem a kis farkasod után érdeklődtem, hanem a spanyol lány után. Hisz, ha jól láttam ő volt a kisérőd – tisztázom a dolgot nála.