Bűnös lelkek /Hazbin Hotel fanfic/

11. Fejezet Távolság

Sziasztok! Újabb fejezettel érkeztem. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket. Egy újabb átvezető rész lenne, hiszen közeleg a bál, amit remélem ti jobban vártok, mint Luna. Jó olvasást kívánok!

Luna szemszöge:

Meglepően csend vesz körül, pedig az aulában tartózkodom. Feltett lábakkal ülök a recepciós helyen, ha már ide lettem száműzve, akkor legalább élvezhetőbbé teszem. Husk a jól megszokott helyén vedel, magyarán a pulton fekszik félig és életunt fejjel mered előre a semmibe. A többiek meg valahol vannak az épületben, azaz Al és Angie kivételével. Alastor felszívódott mióta Rosienel jártunk, pontosabban ott hagyott az üzletben egy kisebb vita után, ami közte és a varrónő között zajlott le. Azóta eltelt öt nap, egyre jobban közeleg a hétvége, mikor is az a csodás esemény lesz. Szóval Alastorról semmi hír nincsen, de mivel a rádió adásait megtartja, így nem aggódunk, mármint a többiek nem. Én meg nem tudom, mit érzek, valami történni fog, ez biztos. Érzem, hogy valami szörnyű közeleg felénk, de inkább nem is gondolok rá. Angie pedig sétáltatja a malackáját valahol, Árnyék nagy bánatára, aki most éppen a kanapén fekszik, nem elég, hogy a játszótársa nincs vele, de még simogatást se kap a kedvenc angyal fiújától. Ha már angyal, Charlie próbál velem beszélgetni, de hiába Vaggie folyton a nyakán lóg, szinte levakarhatatlan a vitánk óta. Most is ő küldött ide, mintha bárki is bejönne ide, azzal a szándékkal, hogy meg akar javulni. Ugyan kérlek, ez itt a Pokol, bár én is örülnék, ha Charlie terve sikeres lenne. Lényegében ezért senyvedek itt, egy jó kis Orosz klasszikussal természetesen. Harmadjára se tudtam ellenállni Dosztojevszkij remekművének, hiszen ennél ironikusabb olvasmány nem is lehetne pont itt olvasni, mint a Bűn és bűnhődést. Bár ennél már csak Dante Isteni színjátéka lenne jobb, kicsit se lenne morbid.

- Hé, mit olvasol, kislány? - kérdezi minimális érdeklődéssel a hangjában házi macskánk. Vörös szemeimet rá emelem, közben a könyvjelzőként szolgáló szalagot bele helyezem, hogy el ne veszítsem hol jártam.

- A Bűn és bűnhődést, cirmos - mosolygok rá kedvesen, miközben a könyvet is felé mutatom, hogy jól lássa.

- Miért azt? A könyvtárban biztos lett volna olyan könyv, ami ennél jobban is lehozna az életről. Ja, már megtörtént - viccelődik félrészeg állapotban. Vajon van, olyan állapot mikor egyáltalán nem mérgezi magát alkohollal? Ja, van. Mikor részegen bealszik.

- Azért, mert ez egy jó könyv. Az is bizonyítja, hogy harmadjára olvasom már el. Valamint egy könyv se tud lehozni az életről, ahogy te fogalmaztál - mondok ellent. Mondjuk a Büszkeség és balítélet képes volt rá, mindegy is.

- Minek olvasod el harmadjára is? Mindenki tudja a végét, még az is, aki nem olvasta, te meg főleg, ha már kétszer is olvastad - mutat rá a tényekre, visszanyelve egy csuklást.

- Mert most oroszul olvasom, és ez egy olyan példány, amit az elsők között nyomtattak annak idején. Tehát nagyon értékes, és nem árt felfrissíteni az orosz nyelvtudásomat se, még ha régivel is - magyarázom az okát.

- Hát még mindig furcsa egy liba vagy - ránt vállat és inkább tovább alkoholizál. Hozzáállásán csak a szemeimet forgatom, és inkább visszatérek az olvasáshoz.

***

Már vagy fél órája abbahagytam az olvasást, és most a gurulós székkel szórakoztatom magamat, ide-oda lököm magamat vele. Lényegében faltól az asztalig, mondhatjuk azt, hogy készülök halálra unni magamat. Menne is, ha már nem haltam volna meg jó pár évtizeddel ezelőtt. Husk a pulton fetrengve hortyog, már vagy negyed órája, akkor fogyhatott el az egy üvegnyi whisky, ami nála volt. Nagyon remélem, hogy nem egy jó minőségű bourbon volt. A hozzám közelebbi falnak ütközöm, úgy fordulok, hogy szembe legyek vele és egy erős lökéssel ellököm magamat tőle. Olyan erősre sikerül, hogy túl gördülök az asztaltól, de nem is érdekel, halk sikkantások közepette forgok is. Esküszöm jobb, mint egy körhinta vagy más idióta játékok a vidámparkból. Addig haladok így, míg neki nem ütközik az arcom egy testnek, aminek kimondottan kellemes illata van. Kissé kótyagosan a szédültségtől a ruhaanyagba szippantok. Fenyő és hó. Ó, hogy a franc esne belé!