《Kpop idols x Reader》

《Wooyoung》16+

Van az a tipikus mondat, hogy „minden egy csókkal kezdődött". Ez nálunk is igaz, viszont itt nem csak egyről van szó.

Wooyoungot még a gimnázium első éveiben ismertem meg, azóta elválaszthatatlan barátok vagyunk. Igen ám, viszont ez a barátság az idő haladtával kezdett kicsit más irányba átmenni. Az utolsó évünket koptattuk az iskola padjaiban, amikor kitaláltuk, hogy egy ártatlan apró puszitól nem lesz semmi bajunk... hát fogjuk rá, hogy nem így lett. Először csak pár puszival kezdődött, de egy kis idő elteltével már sokkal hosszabb és érzelmesebb csókok lettek belőle. A függői lettünk egymás szájának, nem túlzok, ha azt mondom nem volt még egy olyan nap sem, ahol nem váltottunk legalább egy gyors csókot, ez már amolyan szokássá vált.

Eleinte megbeszéltük, hogy ez köztünk marad, mégis elengedtük a témát és nem féltünk megtenni ezt a fiúk dormjának nappalijában, konyhájában, vagy esetleg publikus helyen. Biztos, hogy nem kevesen vannak, akik ezt furcsának tartják, de minket nem igazán érdekel. Az Ateez tagok néha felhozzák, hogy mi ezt nem e gondoljuk szokatlannak, de nekünk ez teljesen normális. Előfordult már, hogy jobban belemerültünk a csókcsatákba, az egyik ilyen eset rendesen beindította a fantáziámat, de még mielőtt bármi történhetett volna észbe kaptam:

Woo nálam volt és ebédet készítettem magunknak, mikor beszorított a pult és saját maga közé. Derekamnál fogva megfordított, pillanatok alatt a pultra ültetett, majd ajkaimat kezdte falni, miközben lábaim közé férkőzött. Pólóm alá nyúlt és hideg kezével simogatta oldalamat, ami hatására egy kellemes borzongás futott át testemen. Kicsit közelebb húzott magához, így megéreztem ágyékát, ami nem éppen nyugalmi állapotban volt. Bármennyire is szerettem volna, hogy ez tovább folytatódjon le kellett állítanom, úgy éreztem, hogy ez most nem éppen a legjobb alkalom, így hát eltoltam magamtól.

- Oda fog égni a kaja... - mondtam halkan kifogásomat.

- Persze... a kaja. – hallottam hangján, hogy szomorú, de a csalódástól sem volt messze.

A másik ilyen alkalom sem volt semmi, ruhatervezőnek tanulok, így időnként szükségem van valakire, akin le tudom mérni a ruha méretét. Wooyoung felajánlotta, hogy segít, amit szívesen is fogadtam, csak egyikünk sem volt felkészülve arra, hogy egy nadrág elkészítése lesz a feladat. Ott is le kellett mérjem, így bátortalanul vettem kezembe a mérőszalagot. Sajnos nem mehettem el amellett, hogy hozzá kell érjek, tehát vettem egy nagy levegőt és odahelyeztem. Ritkán csap agyon a szerencsétlenség, de akkor a legrosszabb pillanatokban. Na, ez most sem volt másképp, ugyanis véletlenül rásimítottam tagjára, ami következtében elsziszegett egy „bassza meg"-et. Felálltam guggoló helyzetemből és bocsánatkérések közepette fordultam vissza asztalomhoz, hogy felírjak pár adatot, de ebben elég erősen megakadályozott. Megfogta kezemet, a falnak nyomott és mohón számra tapadt. Ezt követte a nyakam és kulcscsontom csókolgatása, mialatt fenekemet markolgatta. Nem nagyon elleneztem volna, ha tovább is jutunk, de Ő váratlanul abbahagyta és sietősen lelépett. Össze voltam zavarodva, ennek ellenére mégis sikerült terelnünk a témát.

Aztán ezek után kezdett még nagyobb fordulatot venni a kapcsolatunk. Most már én sem bírtam ellenállni neki, ennek köszönhetően megtörtént, aminek meg kellett történnie. Őszintén megmondom, sosem gondoltam volna, hogy Woo tud domináns is lenni, de kellemesen csalódtam. Persze egy darabig titokban tartottuk a kis akciónkat, csakhogy ez sem tartott sokáig. Nem egyszer estünk már egymásnak a szobájában, ezzel álmatlan éjszakákat okozva szegény Yeosangnak. A srácoktól párszor megkaptuk, hogy lehetne kicsit halkabban is, de hát mind tudjuk, hogy Woonak ez egy lehetetlen küldetés. Az igazat megvallva, sosem szerettem azt a két szót együtt, hogy barátság extrákkal, de lassan be kellett látnom, hogy amit művelünk az bizony ennek tudható be. Képtelenség mindezt abbahagyni, elfelejteni, és nem megtörténtnek nyilvánítani, de ez így nem mehet tovább.

- Woo, szeretnék beszélni veled kettőnkről. – léptem be szobájába, ahol éppen a telefonján játszott valamivel. Miután észrevett lerakta azt és intett, hogy csücsüljek le mellé az ágyra.

- Mi a baj Y/N?

- Valamin változtatnunk kéne, mert most már én is úgy gondolom, hogy nem normális, amit teszünk...

- Akkor legyél a barátnőm és máris minden meg van oldva. – vigyorgott rám, mint egy kisgyerek. Valamiért számítottam arra, hogy ennyivel le fogja ezt rendezni. Ő mindig is szerette az egyszerűbb megoldásokat választani és sohasem félt ezeket kimondani.

- De Woo, ez nem ilyen egyszerű, ahhoz neked is szeretned kell engem... - a padlót nézve vártam válaszát.

- Olyan butus vagy Baby, azt hittem egyértelműek az érzéseim, de úgy látszik, több érzelmet kell belevigyek a csókba és a szeretkezésbe. – most kaptam észbe, hogy itt nem egy egyszerű játszadozásról volt szó, csak ezt egyikünk sem ismerte be.

- Biztos menni fog ez nekünk? Vagyis én készen állok rá, de te szeretnél párkapcsolatot?

- Tudod mit? Inkább csak megkérdezem... - kezemnél fogva ölébe húzott, majd folytatta - Leszel a barátnőm? Leszel csak az enyém?

- De csak akkor, ha ma én lehetek felül.

Erre csak megforgatta szemeit, majd maga alá gyűrve egy érzelmekkel teli, szenvedélyes csókba részesített. Végül nem a feltételem szerint alakult az este, de ezt egy cseppet sem bánom. Hatalmas szerelem lett a nem mindennapi barátságunkból és azt hiszem ennek nem is kellett volna másképp történnie.

cr. atinysunbaby + saját gondolatok