《Kpop idols x Reader》

《Heeseung》

Szinte pelenkás korom óta érdekel a divat. Nem kellettek nekem mesekönyvek, jobban szerettem a divat magazinokat lapozgatni, még ha nem is értettem belőlük semmit. A rajzfilmekért sem voltam oda, mindig bőgtem rajtuk, ilyenkor tudták a szüleim, hogy a ruhatervezős műsorokra kell kapcsolni. Sokan fura gyereknek gondoltak, de érthető, hogy miért voltam ilyen. Édesanyám egy híres ruhabolt vezetője, melyben saját maga készíti el a ruhákat. Két kezemen nem tudom megszámolni, hogy hányszor ültem ott mellette és néztem milyen finoman és szépen dolgozik. Na, aztán másrészről a bátyám, Jake, egy híres bandában, az Enhypenben idol, így rengetegszer végignézhettem, ahogyan összeállítják a szettjeiket, főleg ez segített abban, hogy arra a döntésre jussak, stylist szeretnék lenni.

"Az álmok valóra válnak." - szokták mondani, és azok a szerencsések közé tartozom, akikre ráillik ez a mondat. Ugyanis Jake segítségével kaptam egy olyan lehetőséget hogy a fiúk stylistja legyek. Nem kellet kétszer kérni, egyből ugrottam a munka után, és lassan fél éve már, hogy az Enhypen stylistjának tudhatom magam.

Elsőre megtaláltam velük a közös hangot, főleg Jayyel, akivel még legjobb barátságot is kötöttünk. Imádom ezt a fiút, néha az őrületbe tud kergetni a szófosásaival, meg a túl pörgöttségével, de emellett egy nagyon törődő és csupaszív ember.

Na, de hogy ne csak a pozitív részét mutassam be, nem ment minden zökkenő mentesen. Sajnos nem minden tag akar velem együtt működni, és ezt egyedül Heeseungra értem.
Már az elején megtalálta bennem az ellenséget. Amint beléptem a Big Hit kapuján, egyből egy flegma stílussal köszöntött, amit nem tudtam hova tenni. Próbáltam vele ismerkedni, beszélgetni, de egy lekezelő morgásnál többre nem futotta. Ő az egyetlen tényező, ami egyfolytában elrontja a kedvemet.

Csak, hogy egy példával is előrukkoljak, bemutatom a tegnapi napomat:

A dolgozószobámban raktam össze a fiúk legújabb outfitjét, amit a jövőheti koncertjükön fognak viselni. A bekapcsolt kellemes zenére pakolgattam ide-oda a ruhákat, mikor egy "úriember" olyan finomat lökte be az ajtómat, hogy éppen csak a fele szakadt ki a helyéről.

- Te mégis mi a francot művelsz? -nagyra nyílt szemekkel követtem minden mozdulatát. Valamit nagyon keresett, ezzel felbolygatva a gondosan összepakolt ruhadarabokat.
- Megtennéd, hogy leállsz? Ki fogja ezt mind összepakolni, ha?
Vállat rántott és folytatta tovább. Az idegrendszerem feladta a harcot, így akaratom ellenére kaptam keze után és szembe fordítottam magammal.
- Nem értem mire jó ez, amióta itt vagyok csak tönkreteszed az életem, elrontod a munkámat, a kedvemet. Próbáltam veled kedves lenni, megérteni, hogy mi lehet a gond velem, de rájöttem hogy itt nem velem van a gond, hanem veled. El sem hiszed mennyire utállak Heeseung.
Elengedtem karját és mindent ott hagyva mentem el kiszellőztetni a fejemet.

A mai nap egyelőre békésen telt, összepakolásztam a Hee után hagyott rumlit, Sunooval és Jayyel tartottunk egy nyugis beszélgetést, jelenleg pedig Jake társaságában kávézgatok a dolgozószobámban.

- Miért ilyen velem? - kevergettem közben kávémat.
- Figyelj hugi, Hee kicsit ridegnek tűnhet...
- KICSIT? - vágtam szavába kiakadva.
- Shh, most én beszélek - hallgattatott el - tehát azt akartam mondani, hogy ennek ellenére egy vidám srác. Benne van minden bolondságban, jó humora van, emellett gondoskodó is, csak kicsit fel kell oldódnia még melletted.
- Te látod egyáltalán, hogy miket csinál? Itt nagyon nem a feloldódásról van szó. Egyenesen utál a semmiért.
- Adj neki egy kis időt, én pedig beszélek vele. - állt fel a kanapéról, majd egy nyugtató ölelésben részesített.
- Rendben...

Pár napig hagytuk lappangani ezt az egészet, de mindhiába. Azt hittem egy kedves Heeseung fog fogadni a héten, viszont ennek még csak egy kis szikráját sem láttam.

Muszáj lesz beszélnem vele, még ha kicsit szorongok is ettől, de így hátha megtudom viselkedésének okát.

Nem vártam tovább, próbájuk után egyből magammal rángattam a szokásos kis helyiségbe.

- Beszélnünk kell Hee! - zártam be az ajtót, hogy még menekülni se legyen esélye.
- Hallgatlak... - vágta le magát a kanapéra.
- Csak 1 okot mondj, hogy miért bököm a csőrödet.
- Elég csak 1? - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Add ki magadból mindet. - támaszkodtam neki háttal az asztalomnak.
- Tudod, mindenki más küzdött azért, hogy elérje az álmát, sikeres legyen, azt csinálja, amit szeret, te pedig - állt fel majd jött közelebb hozzám - egy csettintésre bekerültél ebbe a szakmába, minden nélkül, és tudod miért? Mert Jake a bátyád...nélküle itt sem lennél. Emellett, ami a leginkább idegesít, hogy boldog vagy ettől, pedig nem is a te érdemed.

Fájtak Heeseung szavai, de tudtam, hogy igaza van. Eddig is tisztában voltam mindezzel, csak nehéz kicsit elfogadni ezt más szavaiból.

- Ez a valóság, amit mondasz, viszont ezt a boldogságot senki sem veheti el tőlem. Igen, segítséggel kerültem ide be, és még fáradoznom, sőt bizonyítanom sem kellett, de itt vagyok és ez a fontos. Az pedig igenis az én érdemem, hogy jobbnál jobb ruhákban léphettek fel, és hatalmas örömet okoz nekem, hogy ennyien láthatják a munkámat rajtatok. Még valamit akarsz mondani?
- É-én..sajnálom... - láttam tekintetében, hogy megbánta szavait.
- Sajnáljad is! - mosolyogtam rá, majd picit megveregetve a vállát ott hagytam a szoba közepén.

Ezután, mintha egy másik világba csöppentem volna. Heeseung szinte egy 180°-os fordulatot vett, minden reggel kávéval várt az irodám előtt, nem telt el úgy egy nap sem, hogy ne kaptam volna valami édes bókot tőle, még egy csodaszép rózsa is díszelgett egyszer az asztalomon, amit persze a fiúktól kellett megtudjam, hogy ki is csempészte be oda.

- Azért egy cetlit hagyhattál volna a rózsa mellé, hogy tudjam ,mégis kitől kapom. - nevetve támaszkodtam meg a próbaterem ajtófélfájának, miután a fiúk távozása után már csak Hee maradt bent.
- Tehát a többiek kikotyogták. - indult meg lassan felém.
- Mondhatjuk úgy is. Egyébként nem is tudtam, hogy ennyire normális és céltudatos is tudsz lenni.
- Céltudatos? - nézett rám kérdően, mikor már teljes egészében előttem állt.
- A kávé, a rózsa, a flörtöléseidről nem is beszélve...mit szeretnél tőlem, Hee?
- Elsősorban egy randit, a többit pedig majd a sors kitalálja.

Gondolhatjátok mi volt erre a válaszom, de az, hogy jól döntöttem e, azt még én sem tudom.

ateelight 💗