《Kpop idols x Reader》

《Johnny》

Nem könnyű egy idol hugicájának lenni, pláne úgy, hogy így nem csak kamu barátokat, vagy esetleg gúnyos megjegyzéseket, de még egy beteljesületlen szerelmet is kaphatsz. Legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy plátói marad...bár...ki tudja?!

Sajnos beleestem abba a csapdába, hogy beleszerettem bátyám legjobb barátjába. Yuta szinte mindig elvitt a fiúk próbájára, így volt bőven időm arra, hogy elkezdjek Johnny iránt többet érezni, mint barátság. Persze ezt nem a semmivel érte el, a cukibbnál cukibb becenevek, ölelgetések, derék fogdosások, flörtölgetések és nem mellesleg a „Y/N az enyém!" megszólalások megtették hatásukat.

Ez ma délután sem volt másképp, a fiúk most is elképesztőek voltak, sokat nevettünk Haechan hülyeségein, Taeyong szigorú pillantásai miatt 6 szívrohamot is kihordtam a lábamon és ne felejtsük el kiszemeltem félreérthető utalásait sem.

- Na hogy tetszett a próba, Picur? – jött ide hozzám Johnny és én automatikusan karjai közé bújtam.

- Nagyon ügyesek voltatok, büszke vagyok rátok. – mosolyogva húzott magához még közelebb, majd hátamat gyengéden elkezdte simogatni.

Ölelésében mindig megnyugvást éreztem és ezt ő is nagyon jól tudta, viszont bátyám úgy gondolta, hogy ezt az idilli pillanatot megszakítja egy köhintéssel. Johnnyval elengedtük egymást, ezt követően kérdőn néztünk Yutára.

- Johnny beszélhetnénk? – nézett rá testvérem ellentmondást nem tűrő arckifejezéssel.

Ő csak bólintott egyet, ezzel ki is mentek a teremből. Komoly dologról lehet szó, ismerem bátyámat annyira, hogy tudjam, ez nem csak egy laza beszélgetés lesz.

Jaehyun és Ten társaságában ütöttem el az időt, amíg ők kint voltak. Rengeteg kérdés járt a fejemben, valamiért volt egy olyan érzésem, miszerint nekem is közöm van a beszélgetés tárgyához. Nem mondom, hogy nem telt sok időbe, de visszatértek gondolatom főszereplői. Fogalmam sincs mi történhetett, de mindketten rendkívül feszültnek tűntek. Johnny egy hangos köszönés kíséretében eltávozott, ezzel együtt tesóm mellém érve odalökött nekem egy „A kocsiban várlak!" mondatot, majd ő is eltűnt a látókörömből.

Nem nagyon értettem mi történik, de ezt nem fogom ennyiben hagyni. Felvettem a padról táskámat és dzsekimet, a fiúktól elköszöntem, ezt követően Yuta után mentem. Beültem az autóba, majd el is indultunk. Nagyon kíváncsi voltam már, így muszáj volt felhozzam a témát.

- Nem szeretnél valamit mondani? – néztem rá kicsit szigorú tekintettel.

- Nem hiszem és ezt itt zárjuk is le...

- Na, még mit nem...tudni akarom miért viharzott el Ő így és te miért vagy feldúlt... - akadtam ki.

Yuta lehúzódott az útról, így szemtől szembe tudtam megvitatni vele a problémát.

- Nem fogom hagyni, hogy miatta szenvedj! – hangján hallatszott, hogy ideges, de nem mutatta ki.

- Ezt hogy érted? Hogy tudnék gyötrődni miatta? – én viszont nem kicsit adtam ki magamból dühömet.

- Azt hiszed, majd jó szemmel fogom nézni, hogy ti itt szépen lassan összejöttök, aztán a médián keresztül tönkretesznek lelkileg téged azok a rajongók, akik nem képesek elfogadni a kapcsolatotokat? – hadarta el egy szuszra felemelt hanggal.

- Mégis mi a fenét mondtál neki? - förmedtem rá.

- Szerinted? Megmondtam, hogy ezt itt és most hagyja abba, különben teszek róla, hogy többet ne is lássátok egymást.