《Kpop idols x Reader》

《Baekhyun》

[F/N]- Friend's name
______________________

Végre elérkezett a nyár. Már nagyon vártam, hogy vége legyen az iskolának és a barátaimmal tudjam élvezni a vakációt. A kis összeszokott csapatommal kitaláltuk, hogy a tanévzárót megünnepeljük egy tó menti strandolással.

Nem volt messze tőlünk szórakozásunk helyszíne, így gyalog indultunk neki utunknak. Lehet jobb ötlet lett volna, ha kocsival megyünk, ugyanis csomagjaink nem éppen a legkönnyebbek voltak, de jó kedvünket ez sem ronthatta el.

10-15 perc séta után csakhogy megérkeztünk a tóhoz. Borzasztóan sokan voltak, de nem csodálom, hisz ki ne akarná pancsolással kezdeni a nyarat? Pár perc keresgélés után találtunk egy szabad részt, ahova le tudtuk pakolni cuccainkat.

Első dolgunk volt kiteríteni a hatalmas paplant, amire kicsit fáradtan huppantunk le. Élveztük a kellemesen meleg időt, egyszerűen jó volt látni és hallani, ahogy a gyerekek, valamint a felnőttek is mennyire élvezik a nyár első napjait.

Barátaim már nagyon türelmetlenek kezdtek lenni, így nem kellett sok idő ahhoz, hogy együtt csobbanjunk egy nagyot. Jól esett a hűsítő víz és láttam, hogy a többiek sem nyafogtak emiatt. Vittük magunkkal a felfújható labdánkat, amivel előszeretettel játszottunk. Biztos voltam benne, hogy a nap hátralevő része is hasonlóképpen fog eltelni, de arra nem számítottam, hogy ma még meglepetések is fognak érni.

Délután, úszkálásunk közepette szinte egyszerre kiáltottak pocakjaink valami fincsi kajáért, ezért közös megegyezés alapján kivánszorogtunk a partra. El is felejthettük a gondolatot, miszerint egy jó szendvicset fogunk enni, mivel drága [F/N] barátnőm a napon hagyta megbuggyanni őket. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy elmegyünk és veszünk valamit a büfében. Nem vagyok nagy étvágyú és ez itt is megmutatkozott, míg a többiek fejenként egy gyrost és egy hamburgert kértek, addig én egy jégkrémmel is megelégedtem. Volt előttem még pár strandoló, így mondtam a többieknek, hogy nem szükséges rám várniuk, nyugodtan menjenek vissza, majd megyek utánuk. Kérésemnek eleget téve ballagtak vissza ételükkel, amin jót nevettem magamban, hisz olyanok voltak, mint az 5 éves kis gyerkőcök.

Unalmamban nem tudtam mit csinálni, így csak hallgattam a többi ember rendelését. Egy nem sokkal magasabb srác volt még vissza, aki után én következtem. Ő is fagylaltot kért és úgy látszik ugyanolyan ízűt szemeltünk ki mindketten. Gondolom ismerhette a pultost, merthogy miután megkapta kívánságát nem ment el, hanem tovább folytatta a csevegést vele.

- Szia, mit adhatok? – szólt oda nekem a pult mögött ácsorgó férfi.

- Egy epres jégkrémet szeretnék kérni. – mondtam neki kicsit oldalra állva, hisz az előttem lévő nagyon nem akart elmozdulni helyéről.

- Ne haragudj, de épp az előbb fogyott el. – ó hogy a... most komolyan odaadta neki az utolsó darabot? Lőttek a kedvenc fagyimnak. Már kezdtem volna bele szomorúan egy másik íz kérésébe, de tervemet megszakította az előttem álló.

Megfordult és kezembe adta a még érintetlen desszertet, ezt követően választott magának egy alma menta kombinációt. Arcát nem láttam, hiszen napszemüveg és maszk fedte azt. A kifizetett összeget nyújtottam felé, de ő ezt finoman visszautasította.

- Meghívlak – hangja olyan ismerősen csengett, de nem tudtam mihez vagy kihez társítani – cserébe el kell velem jönnöd sétálni.

- Köszönöm, viszont nekem muszáj visszamennem a barátaimhoz... - indultam volna meg, ha nem ragadja meg csuklómat és nem húz óvatosan vissza.

- Kérlek, tudnak ők várni. – hangja lágy volt és emiatt nem tudtam ellenállni neki. Bólintottam és ennek következtében visszasétáltunk a partra.

Telefonomat elővéve, írtam barátnőmnek, amire villámgyorsan kaptam is választ.

Mosolyogva raktam zsebre, majd a fiú felé fordultam, aki abban a pillanatban vette le pofijáról a kiegészítőket. Nem hittem a szememnek, a kérdések csak úgy cikáztak a fejemben, Álmodom? Mit keres itt?, Biztos ő az?, számat szóra akartam nyitni, de ő hirtelen befogta kezével.

- Ne sikíts, kérlek! – szóhoz sem tudtam jutni, nemhogy sikítani.

Miután nagyjából sikerült felfognom a helyzetet, elvettem nem kicsi tenyerét a szám elől, majd kérdőn néztem rá.

- Baekhyun, Te mit csi... - nem hagyta befejezni mondandómat.

- Bocsi a hirtelen reakciómért, csak nem szeretnék nagy feltűnést kelteni. – kínos mosoly jelent meg arcán.

- Hehe, ezzel már elkéstél – mutattam mögé, ahonnan egy pár fős tini lány csapat rohamos léptekkel közelített felénk.

- Ezt nem hiszem el... - mormogta – gyere...

Ezzel megragadta kezemet, majd embereket kikerülve, valamint az étkezdék között egy kis kerülőt téve futottunk a tóhoz tartozó mólóig. Ott megálltunk és lihegve tekintettünk körbe, hogy nem e jöttek utánunk a rajongói. Megnyugodtunk, hisz sikeresen leráztuk őket. Légzéseinket rendezve sétáltunk tovább, ezt követően leültünk a móló széléhez.

- Nem hiszem, hogy ma fogunk fagyit enni... - nevetve mutatta fel a szinte teljesen elolvadt édességét.

- Akkor igyuk meg. – reakcióját utánozva nyújtottam felé a kis tálkába kapott fagylaltot, majd egy koccintás kíséretében fogyasztottuk el.

Az ég kezdett pirosodni, amit nem bántam, ugyanis kezdtem felfogni, hogy Byun Baekhyun ül mellettem, emiatt arcom kezdett felvenni egy nem kicsit piros színt.

- Csodálatos ez a naplemente – zökkentett ki gondolataimból – egyébként örülök, hogy egy ilyen csinos lányt vontam magam után és ezt a csinos lányt szeretném jobban megismerni a későbbiekben.

Nem tudtam mit mondani, zavaromban egy hang sem jött ki a számon. Válasz helyett csak egy mosolyt küldtem felé, amiről reméltem leveszi, hogy nem bánom tervét. Ezt látva Ő is elmosolyodott, majd lábunkat lóbálva néztük, ahogyan a nap szépen lassan eltűnik.

Csak egy stressz levezető strandolásnak indult a mai nap, de a sors kicsit megváltoztatta a programomat, viszont ennél jobb nyárkezdést el sem tudtam volna képzelni.

Sziasztok!💗
Köszönöm a kérésed Yumi-Yung , remélem elnyerte a tetszésedet!🥰
Kövi alkalommal egy Johnnys részt hozok.🙊
Szép napot!💗