《Kpop idols x Reader》

《Seungwoo oneshot》

Nagyon pici korunk óta ismerjük egymást. A szüleink legjobb barátok, úgy ahogy mi is Seungwooval, csak annyi különbséggel, hogy mi már inkább nem szeretnénk tudni egymás létezéséről sem. Woo és köztem 4 év van, de mindig megtaláltuk a közös hangot. Sokszor játszottunk együtt és amikor nagyobbak lettünk a legféltettebb titkainkat is megosztottuk egymással. Közösen beszéltük ki a fiús és lányos témákat egyaránt, imádtam ezeket a pillanatokat. Szerettem vele lenni, mert mellette szabadnak éreztem magam. Gyakornoksága alatt keveset találkoztunk, de ez is csak erősítette baráti kapcsolatunkat.

Ez tartott addig a napig, míg be nem jelentette, hogy debütálni fog egy bandával és felejtsem őt el. Nem értettem, hogy miért szeretné ezt ennyivel lezárni. Kiakadtam. Nem akartam, de féltem attól, hogy nem lesz mellettem és elveszítem. Kiabáltunk egymással, sok dolgot vágtunk egymás fejéhez, amit nem érdemelt volna meg, de én sem.
_______________
Két évvel később
_______________

Jelenleg Seoulba tartok 3 barátnőmmel egy Victon koncertre. Igen, sikerült magukkal rángatniuk, pedig tudják, hogy mi történt régebben. Nem mondom, hogy nem szeretem a zenéiket, inkább csak magával a bandával nem szeretnék annyit foglalkozni.

Lassan megérkeztünk a koncert helyszínére, odaadtuk belépőinket, ami nem mellesleg VIP jegy volt - csak hogy ne legyen még kellemetlenebb ez az egész - majd bent is voltunk. Nem sokat kellett várnunk, hogy a fiúk a színpadra lépjenek. Elképesztő volt őket élőben is látni. Biztos vagyok benne, hogy Seungwoo felismert, hisz tekintetünk párszor összeakadt, viszont meglepődtem reakcióján. Azt vártam, hogy majd amolyan "Jesszusom, te mi a francot keresel itt" nézéssel fog lesújtani rám, de ehelyett aranyosan mosolygott. Próbáltam túllendülni ezen és élvezni a koncertet, amit sikerült is teljesítenem.
Sajnos nagyon hamar eltelt a koncert, de még vissza volt a fiúkkal való kép készítés.

Szépen sorban haladtam, míg végül Seungwoohoz értem. Egy kis pánik fogott el, de amint megláttam széles mosolyát el is tűnt ez az érzés. Miután elkészült a kép egy cetlit adott a kezembe. Nem tudtam abban a pillanatban megnézni a papírfecni tartalmát, hisz letelt az idő. Pár perc elteltével kimentem az előtérbe és ránéztem a cetlire.
"Találkozzunk kérlek az öltöző előtt, beszéltem a biztonsági őrrel, befog engedni."- ez állt a kis papíron.
Kicsit eltévedve, de megtaláltam a helyiséget.
Nem telt sok időbe mire meghallottam a srácok lépteit. Mikor elém értek láttam rajtuk egy pici meglepődést, ami nem sokkal később egy sejtelmes mosollyá alakult át, majd köszönés kíséretében bementek az öltözőbe. Egy valaki maradt kint. Az az egy valaki, aki miatt újra hevesen kezdett el dobogni a szívem. Az a személy, akitől feljöttek a boldogabbnál boldogabb emlékek és aki által...párnám könnyekkel telt meg.

-Szia T/N...- Seungwoo lágyan megszólított. Ez a hang az, amit már nagyon hiányoltam.
-Sz-szia Seungwoo...
-Én nagyon sajn...-nem tudta végig mondani, túlságosan akartam hallani a magyarázatát, ezért belevágtam mondandójába.
-Miért Woo? Miért hagytad ennyiben a barátságunkat? Tudtommal nem bántottalak meg, de ha mégis, akkor sajnálom. Mindig te voltál nekem a legfontosabb. Szebbé tetted a napjaimat és én is próbáltam mindvégig melletted lenni és mindenben segíteni, támogatni. - kitört belőlem a sírás, éreztem, ahogy a forró könycseppek patakban folynak le az arcomon.- Te csak egyszer seggfej módjára közölted velem, hogy elmész, itthagysz és felejtselek el. - emeltem fel hangom.
-É-én...
-Két év telt el azóta és mégsem vagyok képes elfelejteni ezt az egészet...- léptem közelebb hozzá, majd fejemet mellkasának döntöttem és lágy hangnemben folytattam-azt a szomorú napot talán kitudom törölni a fejemből, de Téged soha.- egy fájdalmas sóhaj hagyta el számat.
-Szeretlek...
Csillogó szemekkel néztem rá. Nem tudtam, hogy a 'szeretlek' szó ugyanazt jelenti e neki, mint nekem. Gondolataimnak hangot is adtam.
-Gondolom nem úgy szeretsz engem, ahogy én téged - suttogtam, de nem elég halkan.
-Szeretlek, jobban a szélnél, mi öleli hosszan a fát. Szeretlek, mintha te élnél helyettem egy életen át.- kezét derekamra csúsztatta, majd mondatát megpecsételte egy csókkal.
-Én is szeretlek...

Sziasztok!🥰
Hogy tetszett nektek?😅 Tanácsokat, építő kritikákat szívesen fogadok.^^

Örömmel fogadnám, ha kérnétek részeket privátban vagy akár itt kommentben.🥰
Legyen csodás napotok!💗