《Kpop idols x Reader》

《Jooyeon》

Nagy felforgás van most körülöttem, ugyanis legjobb barátnőm, házasodni készül. Tanúként mondhatni, több feladatom van, mint magának a menyasszonynak, viszont most már ott tartunk, hogy majdnem mindent kipipálhatok a listáról. A tökéletes ruha kiválasztva, a lánybúcsú sikeresnek tudható be, az esküvő helyszíne bebiztosítva, minden vendégfogadó képes, viszont a feladatokból még így sem fogytam ki. 

Ma kerül rendezésre a nagy esemény, és ki más furikázná őt fodrászhoz, sminkeshez, fotóshoz, ha nem én. 

- Remélem jó pasikat is hívtál a lagzira, most már nekem is itt lenne az ideje valakit becserkészni, jelenleg még szinglibbnek érzem magam. - viccelődtem vele, miközben a szertartás helyszínére autóztunk. 
- Ne aggódj, valakit úgyis a nyakadba fogok küldeni, ha tetszik, ha nem. - próbáltuk mindketten oldani az izgulásunkat, ami egy darabig meg is maradt, aztán megérkeztünk úti célunkhoz.

Egy gyönyörű, nagy templomba tervezték meg esketésüket. A meghívottak kezdtek beözönleni e épületbe, viszont egy valaki kint várakozott velem, valószínűleg a vőlegény tanúja lehet. 
Nem igazán volt szimpatikus, egyfolytában engem méregetett, és nem mellesleg eléggé nagyképűnek tűnt.

-  Izgulsz Kis csillag? - szólított meg.
- Jahj, te jó ég...hagyjuk ezt a becézgetést, oké?
- Milyen barátságos természetű vagy. - nevetett fel gúnyosan.
- Nézd csak, kezdődik, bocsi, hogy nem tudtunk többet beszélni. - biggyesztettem le ajkaimat - Remélem ez így is marad... - tettem hozzá halkan, mikor beálltam helyemre.

Gyönyörű zeneszó, csodálatos menyasszony és vőlegény, megható fogadalmak, és meseszép galambok, melyek az ifjúpárt jelképezik.

A vacsora erdős helyszínére érkezve, végre elengedhettem magam egy kicsit. Pezsgős poharammal mászkáltam mindenfelé, hisz nem kevés ismerős arccal futottam össze.

- Y/N, nem láttad Jooyeont? - jött oda hozzám legjobb barátnőm férje.
- Hogy kicsodát? - néztem rá értetlenül.
- Akivel tanúk voltatok. Barna haj, rózsaszín tincs, szürke za...
- Jesszusom, igen, tudom. - vágtam szavába - Fogalmam sincs, hogy hol van.
- Nem keresnéd meg, kérlek? Beszélnem kell vele.
- Jó, legyen... - rábólintottam egy kis hezitálás után - De ez sokba fog neked kerülni. - veregettem meg vállát, majd elindultam Dóra a felfedezőt játszani.

Nem sokat keresgéltem, valahogy éreztem, hogy az előtérben hülyíti a csajokat. Mikor meglátta, hogy felé közeledek, mintha nem is beszélgetett volna senkivel hagyta ott őket és jött oda hozzám.

- Csak nem hiányoztam? - szinte aurámba búgta szavait.
- Álmodban, - toltam el magamtól - az ifjú pár téged keres.
- Pedig már kezdtem örülni, hogy neked van szükséged rám. - egy színpadias sóhaj kíséretében útnak indult.

Nem vagyok az a bulizós típus, így ma sem igazán akartam megcsillogtatni tánctudásomat. Ahhoz képest, hogy ez elhatározásként rögzült a fejemben, nem igazán így történt.

- Pattanj csajszi, vár minket a táncparkett. - ragadott kézen Jooyeon.
- Veled biztosan nem megyek.
- De ez nem így lesz. - és már húzott is a táncoló vendégek közé.
Nem éreztem magam teljesen komfortosan, de ez végül csillapodni kezdett, miután megtapasztaltam, hogy együtt akár profi táncosok is lehetnénk.

Az eddig játszódó zene véget ért, én pedig azzal a hirtelenséggel kaptam dzsekim után, és szaladtam le az "udvarra", hogy kicsit lehűtsem a hideg, friss levegővel, a felhevült testemet.

Sokkal kellemesebb érzés volt kint lenni a csodásan megvilágított fák között. Leültem egy padra, és gondolkozni kezdtem. Érzem, hogy menekülök, de mi, vagyis inkább ki elől? Sajnos tudom is erre a választ, viszont nem akarom elhinni, hogy ilyen - mondjuk ki - pillangó keltő hatással van rám.

Mintha bemanifesztáltam volna, megláttam alakját közeledni felém, és hirtelen le játszottam a fejemben, hogy veszem a bátorságot és magassarkúban szaladásnak eredek, de inkább nem szeretnék egy vicces sztori lenni a haverjai társaságában.

- Minden rendben? - na, most már nincs menekvés.
- Persze, bajnak kéne lennie?
- Ne haragudj, ha kellemetlenül viselkedtem, csak gondoltam nem hagyom, hogy unatkozz. - ült le mellém, és eleresztett egy huncut mosolyt.
- Csak ennyi volt vele a célod? - néztem rá gyanakodva és talán kicsit szomorúan.
- Már belém is szerettél? Ez gyors volt Kis csillag, úgy láttam nehezen adod magad. - adta a "mindenkit leveszek a lábáról" tekintetet.
- Néha fel kell adni a dacoskodást. - kacsintottam rá - Gyere, menjünk vissza, meg kell védenem a menyasszonyt a részegektől. - nevettem el magam.
Felállt a padról, kezét nyújtotta, amit el is fogadtam, és kéz a kézben sétáltunk vissza, hogy megmutassuk kik is a legjobb arcok a táncparketten.

Úgy tűnik a sors most mellettem állt, és hamarosan fordítva lesz a menyasszony-tanú szerep.

kittikee01 remélem sikerült az elképzelést megírnom a lovagoddal🙈💗