《Kpop idols x Reader》

《TXT~Bundás pulcsi》

A kora reggeli sétánál nincs is jobb, főleg ha a kiskedvencünk is velünk tart.
Pocakkal lejöttünk kicsit mászkálni a parkba. Ilyenkor elég kevés ember van kint, ami őszintén, kellemessé teszi a hangulatot is. Az idő általában enyhén hűvös szokott lenni, de most aztán rendesen fel kellett volna öltözni. Igen...volna, hisz okosságomnak hála egy szál hosszú ujjút vettem felülre.

- Jó neked Pocak, hogy van rajtad bunda, én meg itt fagyok halálra. - sóhajtoztam szegény kutyámnak.
- Egy kabátot felhúzhattál volna. - szólt hozzám egy fiú hang.
- Mi a fene, most vagy alszom még, vagy Pocak, te tényleg megszólaltál?! - nyitottam nagyra szemeimet - Nem kellett volna megedd a könyvemet...
- Fura vagy, -nevetve ért mellém egy szőke, eléggé magasra nőtt fiatal ember - csatlakozhatok?
- "Furcsa emberek" klubbot akarsz indítani? - emeltem fel kérdőn egyik szemöldökömet.
- A sétáltatásra értettem. - mosolyodott el buta megszólalásomon, majd állatkája felé mutatott.
- Ohh, hát ez kellemetlen...
- Szerintem meg aranyos. - válaszába belepirultam, és egy kellemes érzés futott át rajtam.
- Indulhatunk? - nagyon fáztam, így gondoltam jobb lesz, ha nem egy helyben ácsorgunk.
Ő erre csak bólintott egyet.

Sosem láttam még a környéken, talán most költözhetett ide? De ez egy kis falu, már híre ment volna, hogy új lakó érkezett. Mindenesetre szimpatikus. Aranyos és vidám kisugárzása van. Amikor mosolyog, a szemei csak úgy csillognak. Hangja is kellemes érzetet ad füleimnek. Nem tudom ki ő, de nem bánnám, ha közelebb kerülnénk egymáshoz.

- Hahó, itt vagy? - lóbálta meg kezét előttem, amivel sikerült kizökkentenie gondolataimból.
- Hogy mi? Ja igen, bocsánat, csak...mit is kérdeztél? - néztem rá kicsit zavarodottan.
- Látom valami másik dimenzióból hoztalak vissza. Az volt a kérdésem, hogy... - itt elhallgatott, és aggódóan nézett rám - basszus, tényleg, nincs is rajtad se pulcsi, se kabát, a szád is már lilul.

Ekkor levette pulcsiját, majd kapkodva rám adta. Jól esett a hirtelen jött melegség, de még jobban az, hogy törődést nyújt felém.
Nagyon puha volt a ruházat, az illata is erősen érződött rajta, így máris jobban éreztem magam.

- Bundás. - mosolygott rám gyermekien.
- Talán meg kellene tartanom... - mondtam félve, de kötekedő hanglejtéssel.
- Mondj egy okot, hogy neked adjam a bundás pulcsim. - mondta mosolyogva, játékosan.
- Jobban áll nekem, mint neked. - nyújtottam ki a nyelvem, mint egy kisgyerek.
- Na jó, még átgondolom.

Pocak pont olyan furcsán nézett rám, ahogy éreztem magam.
Sétáltunk tovább és beszélgettünk, mindenről, ami épp eszünkbe jutott.

Hazakísért, majd elköszöntünk.

- Lesz alkalmam, hogy visszaadjam a kedvenc pulcsid? - kérdeztem belepirulva a saját kérdésembe.
- Persze, de szeretném többször rajtad látni. - mosolygott, majd közelebb lépett.
- Holnapra esős időt mondtak. Lenne kedved eljönni velem forrócsokizni?
- Ha itt leszel 3-ra mehetünk.
- Megbeszéltük.

Nagyon jól telt a reggelem vele, rengeteg közös van bennünk, emiatt is gondolom, hogy mi jó barátok leszünk. Nagyon izgatott lettem a holnapi naptól, bár kicsit félek is. Eddigi életem során szinte csak fiúbarátaim voltak, így megedződtem arra, hogy ne essek bele minden jött mentbe. A forrócsokira meghívás pedig nekem egy randi felkérésnek tűnik, amire persze, gondolkodás nélkül igent mondtam... Képes vagyok túlgondolni mindent, és valószínű ez most is így van, viszont megpróbálok egy baráti találkozásra gondolni, és szuper jól fogom magam érezni.

Mintsem jobb, mint gyomorgörccsel indítani a reggelt. A tegnapi nap maradék részében igyekeztem a gondolataimat a főzésre és takarításra terelni, viszont ma ezt nem igazán tehetem meg.
Kicsit elaludtam, így már csak 4 órám maradt a fiú érkezéséig. Gyorsan összedobtam egy reggelit, aztán gondoltam leülök kicsit átlapozgatni a közösségi médiákat, amivel nem is lenne semmi gond, ha nem szaladt volna el közben ilyen hamar az idő. Az órámra nézve láttam, hogy bizony már kettő óra is elmúlott. Kapkodva szedtem ki szekrényemből a felvenni kívánt ruhadarabokat, majd sietősre véve a tempót kezdtem el készülődni.
- A fenébe! - szóltam el magam hangosan, mikor megláttam, hogy már csak 10 percem van, és a sminkeléssel sehogy sem állok.
De miért pánikolok így be? Ez nem is egy randi.

Végül gyorsan feldobtam egy szempillaspirál plusz barna rúzs kombót. Levegőt is alig volt időm venni, a csöngő hangja már meg is ütötte fülemet. Idegesen lépdeltem az ajtóhoz, majd óvatosan kinyitottam.

- Szia Y/n! - ragyogó szemekkel nézett végig rajtam - Nagyon szép vagy!
- Köszönöm! - jöttem picit zavarba - Felveszem a kabátomat és indulhatunk. - visszafordultam az említett ruháért, közben beugrott a tegnapi mondata, úgyhogy kicsit megváltoztattam tervemet.
- Na, mehetünk. - álltam elé, közben bezártam az ajtót.
- Nem csalódtam. - vigyorodott el, és tekintete a bundás pulcsira fókuszálódott.

A kis beszélgetésünk után el is indultunk a megbeszélt helyre. Csodásan nézett ki, az otthonias légkör békéssé varázsolta be az egész kávézót.
Kikértük forró italainkat, amit hamar meg is kaptunk, így lassan kortyolgatva azt, ismertük meg jobban a másikat.

- Csak nem ideges vagy? - nézett rám furcsállóan.
- Lehet...szokatlan most ez az egész, de ne aggódj Taehyun, felfogok oldódni.
- Rendben.- mosolyodott el, majd folytattuk a beszélgetést. Kötetlenül, nyíltan.

Úgy elrepült az idő, hogy a dolgozók már türelmetlenül noszogattak minket a záróra miatt.
Bocsánat kérések közepette, szedtük össze cuccainkat, és indultunk kifele az éjszakába.
Nem értem, hogyan, de velem hozta haza az útja. A többi pedig, maradjon a Hold titka.

kittikee01 könyvében olvashattok róla, hogy miért másabb ici-picit ez a történetem, mint a többi. Az ő történetecskéjét is lessétek meg!🥰💗