《Kpop idols x Reader》

《Seonghwa》

Gondoltam megemlítem, hogy a vége tartalmaz egy minimális szenvedélyt (?).

_______________________________

Egy ideje már a KQ alatt gyakornokoskodom, vannak napok, mikor a fáradságtól már a kaszás leheletét érzem magamon, de ennek ellenére nem bántam meg döntésemet. A társaimmal együtt nagyon jó kis közösséget alkotunk, nem mellesleg -csak hogy egy ici-picit vagánykodjak- az Ateezzel is eléggé jó kapcsolatot ápolok. Ha valami nem megy, ők mindig segítenek, legyen szó egy tánclépésről vagy akár egy ének szóló részről. Esetleg, ha rossz napom van, vagy netán valami bánt, mindig van, aki leül velem kicsit lelkizni, ezzel jobbá téve hangulatomat. Egy egész jó baráti kötelék alakult ki a fiúk és köztem, aminek hála kaptam már rosszalló pillantást sorstársaimtól, viszont engem ez hidegen hagy.

Persze, csak hogy ezt is fokozzam, nem egyszer éltem már a lehetőséggel, miszerint Seonghwa segít nekem az éneklés gyakorlásában, aminek köszönhetően egy egész más viszony formálódott kettőnk között. Tudom...nem szabadna ilyent éreznünk, de amiről a nagy emberek nem tudnak, az nem fáj nekik. A kis magánóráknak az egyik fele általában gyakorlással, míg a másik fele beszélgetéssel szokott eltelleni. Kicsit parázok a továbbiaktól, ha ez így folytatódik biztos belém fog csapni a szerelem érzés, én pedig ezt nem szeretném, hisz nem tudom, hogy rajtam kívül még hány gyakornokkal teszi ugyanezt...

Minden hónap végén egy dance covert kell bemutatni a kiosztott gyakornok párunkkal és erre a mai nap kerül sor. Mellém egy fiút raktak, akivel egészen hamar megtaláltuk a közös hangot, így sikeresen és gördülékenyen mentek a próbák. Egy kissé erotikus táncra esett választásunk, ez nem okozott semmiféle kellemetlenséget, ugyanis mindkettőnknek megvan a maga kiszemeltje, így nem zavartak minket az érzékibb érintések. Hétről hétre egyre tökéletesebbek lettek a lépések, tehát büszkén állíthatom, hogy a miénk lesz az egyik legjobb produkció. 

Sajnos én mindenre túlságosan rástresszelek, most sem volt ez másképp, és ezt még növelte az Ateez jelenléte is. Két páros volt még előttünk és nem titkolom, hogy az önbizalmam kezdett a béka segge alá csusszanni, eszméletlenül ügyes volt eddig mindenki, emiatt kezdtem egyre jobban beparázni. 

Pár perc elteltével minket hívtak a közönség elé, a fiúk hátul ülték és egyből kiszúrtam Seonghwat. Küldött felém egy biztató pillantást, amitől kicsit enyhült az izgulásom. 
Helyünkre beálltunk, majd el is kezdődött a zene.

A zene elhalkult és mindenki hatalmas tapsolásba kezdett, kivéve egy valaki, Hwa ölni tudott volna a szemével, soha nem láttam még ennyire mérgesnek...vagyis inkább féltékenynek?

Hirtelen fogta magát és kiment a teremből. Meglepődtem viselkedésén, nem tudom, hogy én rontottam el valamit, vagy csak ilyen rossz kedve van. Ránéztem a fiúkra, azonban ők is értetlenül néztek vissza rám, ezért Seonghwa után szaladtam. Első gondolatom volt a zeneterem, hiszen ha nincs jó hangulatunk, akkor mindig oda szoktunk elvonulni. Megérzésem beteljesedett, az egyik széken ült, térdére támasztott kezeivel fogta fejét. 

- Seonghwa, mi a baj? - léptem hozzá közelebb aggódva. 
- Feltétlen meg kellett simogassa a combodat... - e mondat kíséretében ismét elviharzott, ezzel magamra hagyva egyedül.

A történtek után szinte teljesen megszakadt a kapcsolatunk. Minden nap láttam, azonban mégsem váltottunk egy szót sem egymással. Nem volt hajlandó velem beszélni és ez engem kikészített. A fiúktól próbáltam megérdeklődni, hogy miért viselkedik így, de választ egyelőre senkitől sem kaptam. Ez napokig így ment, ennek hatására a teljesítményem rosszabbodni kezdett, rengeteget rontottam táncban és énekben is, nem tudtam koncentrálni semmire, folyamatosan az lebegett a szemem előtt, hogy nincs mellettem az, akiért a legszívesebben jártam be próbákra és a mindennapi boldogságom forrása volt. Mindezek ellenére, aki ismer tudja, hogy nem adok fel könnyen semmit, így arra az elhatározásra jutottam, hogy a legközelebbi alkalomkor beszélni fogok vele, lesz ami lesz. 

Amint az épületbe értem, egyből Hwat láttam meg a zeneterembe belépni. Nem gondolkodtam, csak megindultam felé, a fejemben rengeteg kérdés megfogalmazódott, de fogalmam sem volt, hogy melyikkel indítsak. Kicsit sem habozva nyitottam be, óriási szerencsém volt, hogy csak ő tartózkodott benn, mivelhogy eléggé ciki lett volna ez a jelenet, ha több emberrel találom magamat szemben. Abba hagyta a lapok pakolgatását, majd rám nézett. Tekintetéből sugárzott a düh és a szomorúság. Ennyire nem tudott megbékélni? Mivel nem állhatunk így egész nap, ezért belekezdtem mondandómba. 

- Mi van veled Seonghwa? - a bátorságom összepakolt és nyaralni ment, így csak lágy hangnemben tudtam megszólalni -  Kerülsz, ignorálsz és ez nekem nem esik jól, szeretném tudni, hogy mi ennek az oka.
- Tudod, ami az enyém, az az enyém, és nem fogom jó szemmel nézni azt, hogy más ennyire kívánatosan ér hozzád... - közeledett felém, amitől egy picit megijedtem, emiatt hátrálni kezdtem.
- Ez csak egy koreográfia, nem gondoltunk bele többet, csupán csak élveztük a táncot.
- Ó, szóval élvezted? - elfogyott mögülem a hely és a hátam a hideg fallal találkozott.
- Én nem ezt mondtam, csak... - megfogta államat és felemelte, ezzel kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek.
- Itt nincs 'csak' Babe, remélem tudod, hogy most vár rád egy kis büntetés?! - egy önelégült mosoly jelent meg arcán, amit be kell valljak, nem kicsit volt izgató.
- De nem lehet Hwa... - féltem, hogy ha megtesszük, valamelyikünket kisöpörnek innen, valószínű én leszek az, de rosszabbik esetben mindkettőnk repül.
- Nem érdekel! - utolsó szavát kimondva tapadt ajkaimra, majd mohón falni kezdte azt.

Most már engem sem nagyon érdekelt a következménye, így hát bátran sodródtam az árral és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak szeretne. Érezte, hogy megadom neki a szabad utat, ennek egy vágytól túlfűtött hancúrozás lett a vége és azt hiszem, ezt a termet más tevékenységekre is fogjuk használni.

Remélem tetszett nektek ez a rész.🥰
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én elfogadnék egy birtokló Hwat...🤔😌