Sárvérűek

27 | Megszöktünk

Írta: FuwaSaki

Reah: 

Mindenki figyelmesen hallgatott végig. Ugyan nem vallottam be valódi származásomat, csak annyit árultam el, hogy mik a céljaim, de úgy vélem ez megolvasztotta valamelyest a jéghegy csúcsát. A mostani tervem egyszerű és gyors lefolyású, amiről a népem tagjait is tájékoztattam. 

Nem más a tervem, mint kimenekíteni ezeket az embereket az Átkozottak Hegyére, ahová a vámpírok félnek felmenni. Jelenleg nincs biztonságosabb hely a számunkra. Észak felé található ez a hegy és egy ködös legenda övezi, miszerint a vámpírokat szerencsétlenség és pusztulás éri, ha sokáig maradnak a hegyen. Nem tudom mennyi a valóság alapja ennek a történetnek, de nekem annyi is elég, ha ezek a vérszívók nem merik megközelíteni a hegyet. Tehát annyi lenne a tervem, hogy éjszaka, mikor kevésbé vagyunk észrevehetőek kiosonunk a palotából és a hegyre megyünk. Ott egy ideig letelepedünk, ameddig nem tudjuk hogyan tovább. Sokaknak még gyógyulásra van szükségük, másoknak egy kis biztonságérzetre, így nem is lesz baj, ha eltávolodunk egy kicsit. A legtöbben hála az égnek egyet értettek velem és jó ötletnek tartották a tervet így velem tartanak. De akadtak olyanok, is, akik nem akartak egy helyen lenni, így velük azt beszéltem meg, hogy a hegy lábánál külön válhatnak a csapattól, ha továbbra is ezt akarják. 

Mikor befejeztük a megbeszélést megkerülve a tavat a szobánkba mentem. Egyre természetesebb volt Will mellett aludnom. Olykor éjszaka felébredtem és hallgattam a szuszogását, majd vissza aludtam. Felnéztem az égre, hol a nap nyugodott épp el, bíbor csíkokat festve az égre, majd arra gondoltam hamarosan megérkezik a kedves férjem. Gyorsan lefürdötem mielőtt megjöhetett volna. Épp a hajamat törölgettem mikor zajt hallottam a főbejárat felől. Kimentem a tárgyalótermébe, hol a párnák hevertek az alacsony asztal mellett és füleltem. Will mély hangját hallottam és... Melissa? Meg Anthony. Talán. Nyílt az ajtó és kíváncsian vártam kiket hozott magával. Will eléggé magának való volt, ritkán hozott bárkit is az otthonába. A sejtésem jó volt. Leültem az asztalhoz és ott szárítottam tovább a hajamat. Amint Will kiszúr úgysem tudok elmenekülni, ezért megelőztem őt és magam foglaltam helyet az egyik puha párnán. 

— Szia. — leült mellém, mire megeresztettem felé egy fáradt mosolyt. 

— Sziasztok. 

Míg Melissa és Will kellemesen elcseverésztek Anthony teljes nyugodsággal elővarázsolt nyolc üveg alkoholt. Halálosan nyugodtan elkezdte bontogatni, elővette a kis poharát, majd elkezdett inni. Will figyelme fokozatosan az asztal felé koncentrálódott, Melissa csak a kezét nyújtotta ki és Anthony már öntötte is neki a piát. 

— Ti is kértek? — kérdezte és további két kis poharat halászott elő. Az én kérdésem már csak az volt, hogy hova rejtette úgy, hogy fel sem tűnt mikor bejött? Méghogy semmihez sincs tehetsége! Remek csempész lenne belőle.

— Én igen, kösz.

— Én nem. — feleltem álmosan. Kivette belőlem az erőt, hogy helyt álljak a sajátjaim előtt. Ami azt illeti a legszívesebben ágyba tenném magamat végre. 

— Reah. Lenne egy ötletünk, ami érinti a népedet, ezért gyűltünk össze. — kezdett bele mondandójába óvatosan Will. Felvont szemöldökkel felé fordultam és kihúztam magam. 

— Milyen ötlet? 

— A palotában egyre nagyobb feszültséget okoz a sok kérdés Will udvarával kapcsolatosan. Sokan elkezdték megvádolni, hogy el akarja árulni a saját népét. Ami azt illeti... szeretnénk, ha elvinnéd az embereidet, mert a bátyámra rossz fényt vetnek. — miközben Melissa beszélt odasandítottam Willre, akinek megrándult egy arcizma, majd gyorsan felhajtotta az italát. Annyira már ismertem őt, hogy tudjam: ez az egész nem tetszik neki.