Sárvérűek

13 | Csapda

Írta: FuwaSaki

Reah:

Ren üzent, hogy úton van a palota felé, így kisétáltam a főbejáratig, de őgyorsabb volt nálam. Mire odaértem már a palotaőrökkel vitázott.

—Mondtam, hogy Reah kisasszony hívott ide!

—Persze, persze, az én anyám meg maga a királyné.

—Kotródj, míg szépen mondjuk! — mordult rá a másik őr is.Megköszörültem a torkomat, mire mindannyian felém fordultak.

—Beengedhetik őket.

—De...

—Nem hallotta?

—Értettük. — A két katona vonakodva, de elállt Ren útjából.Egy kisfiút tartott a karjai közt, míg egy kicsit idősebb kislánya háta mögött bújkált.

—Gyertek. — Bevezettem őket az üvegházba. Ren és a húgacsodálkozva néztek körbe, de a kicsi nagyon rosszul volt, aliglehetett magánál.

—Még nem tudtam rendbe hozni teljesen, de már haladok.

—Gyönyörű. — suttogta Ren. Arany szemei majdhogynem könnyesekvoltak.

—Egyelőre nem tudok saját lakrészt biztosítani nektek, de azüvegházban nyugodtan ellehettek. — egy puha pokrócot terítettema megrakott tűz mellé, melynek narancs lángjai az üvegházbanletett márványlapok közepén elhelyezkedő tűzrakó helyéntáncolt. — Ide nyugodtan leteheted.— Ren óvatosan letetteöccsét, majd testvérével letérdeltek mellé. Én a tűznekháttal ültem le a beteg kisfiú mellé. Behunytam szemeimet éstenyeremet a mellkasa fölé helyeztem. Éreztem, ahogy vérekeringett ereiben. Hallottam halk szuszogását. Kinyitottamszemeimet és Renre néztem, ki minden mozdulatomat feszültenfigyelte. Húga közelebb húzódott hozzá, kereste a biztonságosmenedéket.

—Meg tudod gyógyítani?

—Mi történt vele? — kérdeztem.

—Leesett a szirtről, ami a közelben van. Nagyon hideg volt a víz.Ugyan a zuhanást túlélte, és már ez is csoda, de nagyon csúnyánmegfázott. Egyszerűen nem tud felépülni. — mesélte halkan akislány Ren mellől. — Orvosra lenne szükségünk, de nem tudjukmegfizetni.

MegintRenre néztem, aki most csak a padlót vizsgálta és idegességébena térdét szorította. Nem szólt semmit, de pontosan tudtammennyire zavarja a tudat, hogy nem tudja megmenteni a testvérét.Rápillantottam a kisfiúra, majd elmosolyodtam.

—Valószínűleg meg tudom gyógyítani. De meg kell hozzávizsgálnom. Kérlek menjetek ki. Bejöhettek, amint végeztem.

Megvártammíg kimennek, majd a tó vizéből egy csuklómozdulattalideirányítottam egy kis vizet. A víz elem az egyik legerősebb.Képes ölni, akárcsak a többi elem, azonban gyógyításra iskiváló. A föld eleme is ilyen, ezért ez a két elem a legerősebb.Beleirányítottam a kisfiú testébe a vizet és körbe vettem velea tüdejét. Nagyon rég használtam a képességemet, de bíztambenne, hogy meg tudom menteni ezt a gyereket. Lehunytam szemeimet éselkezdtem gyógyítani őt. Éreztem, ahogy az apró mellkasonbizseregni kezdenek az ujjaim az erőtől. Hiányzott már az érzés.Hiányzott, hogy jóra használhassam az erőmet.

Éppkiirányítottam a vizet a kisfiú testéből, amikor kinyitotta aszemeit. Úgy megijedtem, hogy mozdulni sem mertem. Meglátta.Meglátta, hogy víz elemű vagyok. Azonnal visszairányítottam azta kis vizet a tóba, majd a megszeppent kisfiúhoz fordultam.