Sárvérűek

24 | Testvériség

Írta: BlackNikol

Melissa:

Belépve a kastély kőkerítése bezáródott mögöttünk. Egyből tudtuk kezdődik a szokásos színjátékunk, mi szerint elszökött testvérek vagyunk ,vándorok, harcosok, vagy bármi olyan okkal érkezők amiért úgy érzik be kell engedniük. Itt mivel egy Királyság elleni kis királyság volt a terítéken úgy döntöttünk a harcosnak jelentkezünk. Minden kis hatalomvágyó szektának vagy életét megunt idiótának katonák kellenek, ha valaha megindulnának a nagyhatalmak felé. Mivel ők nem tudhatták kik vagyunk, így a legegyszerűbb szerepet vettük elő. 

-Örvendünk! Délről érkeztünk a hatalmas Szemét-királyi seregéből. Meguntuk azt ami ott folyt... És változtatnánk, így volt képünk eljönni hozzátok, hogy beállhassunk hozzátok. Hogy méltó király lehessen a trónon a jövőben. -Shelly mindig is színészkedni szeretett a legjobban. És valamiért ahányszor sötét hajat kap a küldetéseken, mindig a lehengerlő modort hozza. Azt a figurát, akit senki soha nem akarna megbántani vagy nemet mondani neki. Tenyérbe mászó volt, de pont annyira, hogy mindenki szimpatizáljon vele, de még se legyen egyértelműen túl sok. Visszafogottan néztem körbe, az arcokat pásztázva, hogy milyen arckifejezéssel illetnek minket. Látszólag semmi különöse nem érzékeltek rajtunk. Gyanakvóan tartották fegyvereiket, de nyugodtak maradtak. Shelly folytatta. - Szóval, miféle próba elé állítotok minket, amivel bizonyíthatunk? -Ekkor lépett ki a tömegből Ő. James De Roynor, vagy ahogy a Déli és az Északi királyság ismerte, az áruló bérgyilkos. Afféle függetlenségi harcosnak hitte magát, de se nem a vámpírok, se a Varázsok oldalán nem állt. Magának akart mindent, és mininket elárult, ha arra került a sor. Hires volt a Varázsok közötti kapcsolatairól és arról, hogy egy egész falut feladatott a vámpíroknak, hogy mentse a bőrét. Aztán Északon próbálta megszerezi a hatalmat. Sereget gyűjtött, és amikor a csata az Északiakkal eldurvult az összes szövetségesét hagyta meghalni és elszökött. Aztán álneveken bérgyilkolásokba fogott, majd amikor kezdett nem kifizetődni a helyzet, álnéven megjelent Délen. Hegeket égetett az arcára, hogy ne ismerhessük meg oly könnyen, és a seregbe beállt. Hosszas ideig meghúzta magát, és közbe toborzott. Rabokat gyilkosokat és mindenkit felkarolt a királyságba. Ekkor belülről akart támadni. De nem számolt a Déli katonák gyanakvásával, és király féltésével. Hamar rajta kapták, ahogy sorozat gyilkosokat és egyéb gyilkosokat szabadított ki, egyszer még valahogy kimagyarázta a dolgot. De, amikor egy szolga Varázs nyakát cibálta szét, kioldhatatlan éhsége miatt, Apánk bedühödött és megakarta öletni. Ekkor jött egy apró belső viszály. Pár társa, szembe szállt a katonákkal, és ezt kihasználva elszökött.Ismét hagyva halni társait. Azóta is körözött személy, mind Délen és Északon. Ahogy körbe néztünk fel fedeztünk őár igen vezséley szökésben lévő gyilkost, olyan vámpírokat, akik nem nemesi származásuk és kisebbségi érzésük miatt bárkit kifiléznek akár egy apró szikével is. Shellyvel tudtuk nincs hiba lehetőség. Gyorsnak és mégis megbízhatónak kell látszanunk. 

-Örvendünk vándorok! Tapasztaltak lehetek az új helyekben, hisz tisztában vagytok a próbatétellel. -Gyanakodva figyelt minket, majd megállt közvetlen előttem. Rosszul választott, bennem nem keltett félelmet, Shelly-n éreztem hogy fél hogy elszólta magát. 

-Ugyan mindenhol vannak próba tételek, és mit izgat az téged, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy nem lehet egy "Kérlek" szavacskával minden palotába bejutni harcosnak? -James elkomorodott, majd elvigyorgott. Magasabb volt nálam és meglehetősen csak engem bámult. Vörös szemei csak úgy méregettek és ragyogtak. Undorodtam a rám elöltetett férfidominanciájától. Éreztetni akarata velem, hogy nem beszélhetek így vele. De láttam rajta hogy túlságosan is felkeltettük a figyelmét. Délről jöttünk, nem húzzuk meg magunk előtte, ergo vagy nem tudjuk ki, vagy nem félünk tőle. Errre lehetett a leginkább ráfeszülve, mink van, amiért nem rogyunk előtte a földre.