Szjg másképp 9. osztály

Szeptember 17. Szerda

Éjszaka nem nagyon tudtunk aludni mert Virág szinte az egész éjszakát végigsírta. Tényleg megértem,hogy ezt  most nehéz feldolgozni neki,dehogy annyira,hogy egész éjszaka nem lehet tőle aludni,azt már kevésbé.

-Te se aludtál?-jött oda mellém Kinga kómás fejjel. Hát akkor,ő sem aludt nagyon sokat.

-Nem túl sok mindent-feleltem kissé álmosan. Felöltöztem és Kingával kimentünk,hogy felrázzuk Virágot akinek viszont sikerült aludnia. Jó neki.

-Bocs,hogy nem tudtatok tőlem aludni-mondta Virág.

-Honnan tudod?-kérdezte Kinga.

-Hallottam amit beszéltetek-vont vállat és úgy tűnt,hogy egy kicsit bántja.

-Tényleg nem akartunk megbántani,csak így egy kicsit rossz volt aludni-mondtam.

-Semmi baj,szerintem ma este már jobban alszok-válaszolta mosolyogva és tényleg úgy tűnt,hogy nem bántja annyira. Virág is elment átöltözni és amíg ő öltözött addig Kinga telefonált.

-Haza kell mennem-jött be Kinga a folyosóról,merthogy ott telefonált. Ez normális? Minek megy haza?

-Kinga,jó napot nem mehetsz haza itt kell maradni az osztállyal-csettintgetett Virág Kinga arca előtt,hátha észhez tér. Annyira nem jött össze.

-Nem,mennem kell-rázta a fejét miközbenba cuccait pakolta össze. Lehet,hogy tegnap egy picit megsütötte a nap a fejét.

-De miért?-értetlenkedtem.

-Rigó-válaszolt Kinga szűkszavúan. Ó,hogy a madárkájáról van szó. Mondjuk,hogy Haller és Máday tuti nem fogja elengedni,az száz százalék.(Irmaneni,te mikor beszéltél Kittikével?Jön a nagy beszólás amit elvileg ő megengedett.....)

-Csak vigyázz,nehogy más fecskével jelenjen meg-dünnyögte Virág,de nem elég halkan,mert Kinga meghallotta. A beszólására megpróbáltam elfojtani a nevetésemet és félsiker lett belőle. Kinga viszont összehúzott szemmel meredt rá és nagyon úgy nézett ki,mint aki felrobban.

-Hogy mondtad?-húzta fel a szemöldökét.

-Ugyan már. Szerinted el fognak engedni? Amúgy is,téged nem így ismertünk meg. Az a Kinga akit én a gólyatáborban megismertem,az nem ilyen-rázta a fejét Virág. Egyébként szerintem Virágnak igaza van,mert Kinga tényleg nem ilyen volt.

-Akkor az volt,most meg ez van-mondta flegmán és közben tovább pakolt.

-De... mit fogsz mondani a tanároknak?-értetlenkedtem.

-Azt,hogy beteg a testvérem és ezért haza kell mennem hozzá-vont vállat lazán. Ez teljesen megőrült??

-Komolyan képes vagy ezért bemártani a testvéredet?-néztem rá lesajnálóan.

-Nem mindegy az neked?-kérdezte indulatosan Kinga. Szó nélkül ragadtam meg Virág karját és kihúztam a folyosóra.

-Most komolyan. Mégis mi baja van Kingának?-kérdezte hitetlenkedve Virág miközben mentünk lefelé a hotel udvarába,hogy normálisan tudjunk beszélni.

-Nem tudom. Napról napra egyre rosszab lesz-válaszoltam szomorúan.

-Na mindegy,egyszer majd csak rájön,hogy hibázott-legyintett Virág.

-Mai program?-kérdeztem.

-Máday azt mondta,hogy mivel már holnap megyünk haza,ezért mindenki oda megy ahova akar csak legkésőbb este hétre jöjjünk vissza-mondta.

-És? Mihez lenne kedved?-fordultam Virág felé.

-Őszintén? Semmihez-nevetett fel. Hirtelen eszembe jutott valami. Tavaly nyáron amikor itt voltunk végigkirándultuk az egész várost,és nekem lett egy kedvenc helyem,ami szerintem Virágnak is tetszene.

-Megvan,hova menjük-szóltam.

-Hova?-ásított Virág.

-Majd meglátod-feleltem.

-Kingának szóljunk?-tűnődött.

-Szerintem ne. Nem úgy tűnt mint aki bármilyen kirándulásra is vágyik most-válaszoltam Virágnak aki bólogtava jelezte,hogy egyetért velem.

-Akkor menjünk-álltam fel a földről és felrántottam Virágot is.

-Milyen messzire megyünk?-kérdezte Virág,előre félve a választól.

-Nagyjából másfél óra-feleltem és közben a Virág arcát néztem hátha le tudok olvasni róla valamit.

-Mennyit?-hüledezett.

-Nyugi,tetszeni fog a hely-öleltem meg gyorsan a barátnőmet aztán már tényleg elindultunk. És nem csalódtam. Virágnak tényleg tetszett a hegy. Egyszerűen mindig imádtam itt lenni. Imádtam,hogy a hegy oldalában ott a fenyőerdő. Imádom ahogy itt lemegy a nap,bár ahhoz,hogy ezt ma is láthassuk még egy jó darabig itt kéne maradni.

-Hű.Igazad volt. Tényleg imádom-nézett körbe Virág és úgy tűnt,hogy soha nem akar elmenni innen. Nem hibáztatom érte,én is egyszerűen imádok itt lenni.

-Talán mégis fel kellett volna hozni Kingát,hogy megnyugodjon egy kicsit-mondta Virág,mire hangosan felnevettem.

-Van kedved bemenni az erdőbe?-fordult felém Virág de én csak megráztam a fejem.

-Ne,mert elég nehéz kijutni onnan,nem lenne jó ha most eltévednénk. Inkább még maradjunk itt egy kicsit aztán lassan menjünk majd vissza-mondtam Virágnak. Még vagy egy órát ücsörögtünk a hegyen,mindenféléről beszélgetve. Nagyon jól éreztem magam Virággal,de örültem volna ha Kinga is velünk lett volna.

-Szerintem lassan menjünk-tápászkodott fel Virág a földről és felhúzott engem is. A visszaút le a hegyről kicsit fárasztóbb volt,mint felfele.

-Hallod,menjünk már el a mekibe,éhes vagyok-nézett rám Virág szenvedő arccal.

-Oké-bólintottam. Kerestünk egy mekit ami természetesen tömve volt,mert hát miért is ne. Közel másfél órás!!!! sorbanállás után végre sikerült megvenni amit akartunk,és kiszabadultunk a mekiből.

-Ezek miért vannak ennyire rohadt sokan?-kérdezte Virág miközben beleharapott a hamburgerébe.

-Nem tudom,de azért egy picikét lehetnének kevesebben-válaszoltam és közben én is elkezdtem enni,mert azért már éhes voltam.

-Kingával mi van?-jött oda hozzánk Cortez amikor már a hotel udvarában voltunk,és nyomott a fejemre egy puszit.

-Miért?-vontam fel a szemöldököm.

-Tiszta idegbeteg,egész nap csak üvöltözik-ingatta a fejét és látszott rajta,hogy kicsit kivan Kinga viselkedésétől.

-Gyere,beszéljünk vele-mondtam Virágnak és elhúztam magam után.

-Te teljesen normális vagy?-léptembe a szobánkba.

-Ha az érdekel,akkor nem enged haza Máday úgyhogy megköszönném ha békén hagynál-ordított rám. Jóvanna',
már kérdezni se lehet?

-Az most pont nem érdekel. De miért kell bunkón viselkedni a többiekkel. Az,hogy nem engednek haza az egyedül a te hibád,mert a te elvetemült ötleted is volt. Nem rajtuk kell kitölteni a dühödet-üvöltöttem le és meg sem várva a válaszát kimentem a szobából és lementem az udvarra.

-Hé! Jól vagy?-éreztem meg egy kezet a vállamon. Máté. Aki mindig pontosan időzít,és tudja,hogy szükségem van rá.

-Nem. Kinga haza akart menni valami pasi miatt és úgy,hogy erről a tanárok nem tudnak. És most összevesztem vele ezen-öntöttem ki neki a szívem.

-Ez tényleg Kinga?-lepődött meg. Nos,nem csodálkozom.

-Sajnos igen-válaszoltam szomorúan.

-Szerintem majd idővel lenyugszik-húzott magához és átölelte a vállam.

-Lehet-álltam fel-Mindegy is,menjünk fel-mondtam és Máté mosolyogva bólintott és nyomott egy puszit a homlokomra. Fáradtan mentem fel a szobánkba és szinte rögtön elaludtam.

Sziasztok! Itt  vagyok egy újjabb résszel ha tetszett voteolj. Szép tavaszi szünetet mindenkinek,pihenjetek sokat. Hamarosan,szerintem még ma folytatom.
Puszi:Anna❤