Szeptember 29. Hétfő

268 18 11
                                    

Sziasztoook! Mégmielőtt elkezditek olvasni ezt a részt,ezt az előszót,vagy mit légyszi olvassátok el.: Úgy döntöttem,hogy  szombat-vasárnapos részek nem lesznek. Legtöbbször ezekre nincs ihletem,és mindig sokat pattogok rajta. Mindig a hétfői részek elején néhány szóban lesznek összefoglalva a hétvégék. Ami pedig ezt a részt illeti,remélem,hogy nem fogtok megölni. Jó olvasást😘.





A hétvégém egész jól alakult. Azt leszámítva,hogy Virág megvette majdnem az egész plázát,és én természetesen végigkísérgettem mindenhova. Továbbá még az is,hogy Zsoltiéktól a szomszédok hazazavartak mindenkit este tizenegykor,legnagyobb valószínűséggel a rockerek viselkedésének köszönhetően. A vasárnap egyik felében tanultam,mert az sem árt,a maradék időben pedig fetrengtem. Valahogy így tudnám jellemezni a hétvégémet. Plusz,hogy tegnap valahol a házban letettem a telefonomat és most nem találom,de majd akkor lesz meg,ha nem keresem. Ma reggel már viszont szólt az ébresztőm,Máté személyében,így kénytelen voltam felkelni. Gyorsan felöltöztem,összedobtam a cuccomat,és kisiettem a házból. Virág és most Kinga is vártak rám.
-Sziasztok-köszöntem nekik.
-Szia-viszonozták-Te mit tudsz arról,hogy Zsolti nem jön iskolába?-kérdezte Kinga.
-Szombaton véletlenül felhívta Gazdagot és beleordította a telefonba,hogy "dúl a láv",most pedig fél szembenézni vele,mert első lesz a matek-válaszoltam.
-Komolyan felhívta Gazdagot?-hitetlenkedett Virág,mire csak bólogattam. Zsolti nem az eszéről híres,ezt elég hamar megtanultuk. Így tehát tizenketten vágtunk neki ennek a csodás hétfői napnak. Az aulába menet Máday megtartotta a szokásos " reggeli kiosztást" amiben most Dave részesült leginkább,mert folyton a kütyüit nyomkodja.
-Nem tudjátok,mi van Naggyal?-jött be Gazdag a terembe. Köszönni meg majd a szomszéd fog,ugye?
-Nem-felelte kórusban az egész osztály.
-Na mindegy,Bernáth gyere felelni-nyitotta ki Gazdag a naplót Andris nevénél. Andris szitkozódott egy sort,majd kiment felelni. Mivel semmit sem tudott,az egyes mellé egy kis leordítást kapott ajándékba. Szünetben Dave jött fel egy halomnyi kajával,és egyszerűen közölte,hogy Zsolti küldte. Logikus. Nem jön suliba,de tudja,hogy teremfogság van,ezért küld egy évre elég kaját. Mindegy,legalább nem haltunk éhen. Törin a másik szerencsétlen,Robi felelt,aki megalkotta a nap beszólását. Barka Görögországgal kapcsolatosan kérdezett tőle,mire én elkezdtem a térkép felé kacsingatni,mert ott volt a válasz a térképen vagy tizenöt centis betűkkel. Erre az a hülye rávágta,hogy parafatábla,mert a térkép felett ott a tábla. Természetesen egyest kapott,de a nap beszólásáért bárki,bármit megtesz.
-Te meg mégis mi a jó eget csinálsz,ha szabad megkérdeznem?-pislogott Kinga a padokat összetologató Ricsire.
-Megkérdezheted. Összetolom a padokat,és azon fogunk ülni órán,kényelmesebb egy kicsit,nem?-válaszolt Ricsi. Senki sem tartotta rossz ötletnek,és a franciát tartó Durand sem ellenezte. Az más kérdés,hogy Kardos mit fog hozzá szólni. Óra után Virággal éppen Szívek  szállodáját néztünk a telefonján,miközben a Zsolti által becsempészett kajából ettünk,amikor megszólalt a sulirádió:
-Mostmár,hogy Facebookob is fent van,bemondjuk itt is. Gratulálunk a 9.b legújabb párjának amit Német Máté és Zaira di Canio alkot-mondta be a stúdiós. Én pedig lélekben összetörtem. Mindenki össze,majd ránk nézett.  Lefagyva néztem magam elé,és reflexből néztem Máté irányába,aki már fordult felém.  Akkor veszekedjünk.
-Deswegen hast du mein Handy weg getan?(Ezért tetted el a telefonomat?)-néztem rá dühösen. Egyértelmü volt mindkettőnk számára,hogyha veszekszünk,azt németül tesszük.
-Wenn ja?(És ha igen?)-vágott vissza,amin meglepődtem. Már a sötétbarna szemeiben is düh villant,láttam rajta,hogy ezt nem adja könnyen,és veszekedni készül.
-Seit wann?(Mióta?)-kérdeztem könnyes szemmel.
-Einer Woche(Egy hete)-válaszolta viszonylag nyugodtan,amin meglepődtem.
- Máté Wieso hast du es mir nicht gesagt?(Máté miért nem mondtad el nekem?)-nyomtam meg az utolsó szót.
-Du bist nur ein Freund,wieso soll ich es dir sagen?(Csak egy barát vagy,miért mondanám el?)-kérdezte. Ez szíven ütött. Ha csak egy barátja vagyok,akkor ámen,fakereszt,elég volt.
-Nur ein Freund? Wer war die ganze Zeit bei deiner Seite? Wer weib alles? Ich glaube es nicht. (Csak egy barát? Ki állt melletted mindig? Ki tud mindenről? Nem hiszem el.)-fakadtam ki neki.
-Reni Ich habe es nicht so gemeint(Reni,nem így értettem)-ingatta a fejét Máté.
-Jetzt interessiert mis das auch nicht mehr,du hast es gesagt und fertig( Most már nem érdekel hogy értetted,mondtad és kész)-mondtam.
-Hau ab (Menj a francba)-ordított rám a hajába túrva.
-Nur nach dir(Csakis utánad)-kiabáltam vissza.
-Ich bin enttäuscht von dir Német Máté(Csalódtam benned Német Máté)-suttogtam.
-Interessiert mich jetzt auch nicht mer (Bánom is én)-rántotta meg a vállát,és leült. Én pedig mégegyszer ránéztem,felkaptam a táskámat. aztán kirohantam a teremből. Nyelvtan óra alatt. Ja igen,időközben Kardos is megérkezett és csak remélni tudom,hogy nem tud németül. Korponay biztos büszke lenne rám,mert rohadt gyorsan futottam hazafelé. Nem érdekelt semmi,csak az,hogy hazaérjek és elmondjam ezt az egészet Ádámnak. Sírva és fulladozva estem be az ajtón.
-Megtudtad?-kérdezte,mire csak bólogatni tudtam,aztán egyből a nyakába vetettem magam. Tudta,mert Máté elmondta neki. Ilyen szinten hálás vagyok neki,mert legalább nem kell elmondanom Ádámnak,mert arra most nem lennék képes. A testvérem megnyugtatóan simogatta a hátamat,miközben én még mindig nem tudtam abbahagyni a sírást. Nem hittem el. Azt akartam,hogy ez az egész álom legyen,és ne a valóság. Eddig sosem tudtam haragudni Mátéra,most viszont csak azt tudok. Álmodni akarok,és ha felkelek,azt akarom tudni,hogy minden rendben. De nem ezt fogom tudni,mert semmi sincs rendben.







Na jó. Vártam is ezt a részt meg nem is. Tudom,hogy sokan nem ezt vártátok. De légyszi legalább valamilyen szinten kultúráltan fogalmazzátok meg a vélemenyeteket.😂😂😂
Azért remélem tetszett,ha igen voteolj.
Hamarosan folytatom.
Puszi:Anna❤.

Szjg másképp 9. osztályOù les histoires vivent. Découvrez maintenant