Királyi vér

Anyu

Apával ugyanabban a kocsiban ültünk, mint amivel Michael pár hónappal ezelőtt elhozott engem. Mindkettőnk feketébe öltözött, ölemben pár darab mécses, míg a csomagtartóban egy nagy adag koszorú volt. Apu nem tétlenkedett rengeteget rendelt, szerintem így akar anyutól bocsánatot kérni.

- Szerinted mire lehet jó a chip?

- Nem tudom. De az biztos, hogy nincs benne az egykori parancsnokok szelleme.

- Volt egy másik chip is. Ha azt lenyelted, akkor képes voltál az elméddel egy virtuális városba menni. A.L.I.E ezt azért fejlesztette ki, mert ha a tested meg is hal, az elméd tovább él abban a virtuális valóságban.

- Szerintem ennek egészen más a célja – morogta. – De mi lehet?

- Hogy élhette túl Sergio?

- Csak olyan kérdéseket tudsz te is feltenni, amikre nem tudom a választ – nevette el magát hallkan.

- Mi van, ha hibrid lett? Ugye eredetileg farkas volt, de ha vámpírméreg került a szervezetébe, akkor lehet, hogy átváltozott és... hibrid lett belőle.

- Az lehetetlen! Vámpírrá csak úgy lehet válni, ha elegendő vámpírvért iszol, aztán meghalsz, majd feltámadsz.

- Igaz is. Michael mondta, hogy ez nem az Alkonyat.

- Ne tudd meg mennyit panaszkodott – nevette el magát. – Ki lehet kergetni őt a világból az alkonyattal.

- Nem piszkáltam volna, ha tudom az okát. Ha én lettem volna Anna, nem rohanok el a másik irányba.

- Nem tudhatod. Akkoriban nem volt Vámpírnaplók, hogy az ember akarjon magának egy Damont. A mai tinik nagyja örömmel vetné magát egy vámpír karjaiba.

- Nem tagadom – vigyorogtam. – Már egyszer Michaelnek is kifejtettem. A lányok szeretnék különlegesnek érezni magukat.

- Ha az értesüléseim nem csalnak, te nagyon is ki lettél tüntetve figyelemmel – pillantott rám felvont szemöldökkel.

- Az nem számít. Én egyikhez se vonzódtam, egyik mellett se éreztem volna magam különlegesnek.

- És mond csak Krisztina mit szólt a rajongóhadhoz?

- Győzködött, hogy legalább engedjek egy kicsit feléjük. Sokkal lelkesebb volt, mint én, amikor egy újabb srác hívott randira és hazamenve elújságoltam. Amikor pedig nem szóltam neki, dühös lett, hogy mástól kell megtudnia. Volt, aki rajta keresztül akart randira hívni – nevettem el magam. – Kristófot pedig nem kedvelte. Túl rossz hozzám, sokat iszik. Egyszer volt egy fiú, akihez vonzódtam és az anyunak persze már nem tetszik.

- Nem is csodálom. Melléd egy rendes normális fiú való!

- És nálad mit takar a rendes normális fiú?

- Michaelt.

- És neki ezt nem tudtad volna a legelején megmondani?

- Kíváncsi voltam, hogy ellent tud-e állni a csábításnak. Az apád vagyok, na, ne nézz így. Örülj, hogy nem állítottam őt próbatételek elé – vigyorgott rám.

- Te mondtad neki, hogy túl jó vagyok hozzá?

- Ilyet egy szóval nem mondtam! Ezt csak ő gondolta így.

- Mesélj nekem egy kicsit a vénekről, meg a szabályokról. Ha le akarom, őket nyűgözni tudnom kell mindent, nem csak táncolni és harcolni.