Végtelen horizont

591 35 2
                                    

A szórakozóhely tetején kötöttem ki a csillagokat bámulva whiskyt vedelve. Hallkan énekelgettem magamban, ezzel próbálva elterelni a gondolataimat. Tudom, hogy kicsit kemény voltam Markkal, nem rá haragudtam, mégis rázúdítottam a fájdalmaimat, amiket még magamnak se mertem bevallani. Igen nehezteltem apára, de meg akartam neki felelni. Szerettem volna, ha büszke rám, ha nem egy hisztis kislánynak tart engem, hanem egy komoly érett nőnek. Ha Mark visszamondja neki, amit neki mondtam, örökre elásom magam apa előtt. A csillagokat bámulva, egyszer csak átszelte az eget egy hullócsillag én pedig a szememet lehunyva kívántam. Talán klisé, de azt kívántam végre legyen minden jó az életemben, hogy végre legyek boldog. Bár kételkedtem benne, hogy valóra válik, eddig soha semmi nem vált valóra, amit egy hullócsillagtól kívántam. Meghúztam az üveget aztán elkezdtem énekelni a felszűrődő zenét, ami Olivia Rodrigotól volt a drivers license. Ha eltekintünk a jogsi megszerzéséről szóló részről, ez a dal akár Michaelről is szólhatott volna. Ő is egy tőlem idősebb csaj után sóvárog, és én kibaszottul szeretem. Nem kellett fülelnem ahhoz, hogy halljam a nyikorgó ajtó hangját, amin keresztül kijutottam ide a tetőre. Kíváncsi voltam, hogy vajon ki lett felküldve utánam. Lehet Mark az, biztos mostanra szedte össze a gondolatait, kétlem, hogy Michael lenne ő fél kettesben lenni velem. Vicces, a suliban a pasik mindenáron kettesben akartak lenni velem, viszont mikor én akarok valakivel kettesben lenni, nos, akkor az illető messzire menekül tőlem, nehogy csábításba essen. Mintha valami hülye csoki lennék, és nem ehetne meg, mert megfogadta diétázik.

- Találó hasonlat – nevette el magát Michael és leült mellém a beton tömbre. – Nem fázol?

- Vámpír oldalra kapcsoltam – morogtam.

- Mark mesélte, hogy mit mondtál neki...

- Csak azt, amit te is tudsz.

- Azt nem tudtam, hogy ezt érzed édesapáddal kapcsolatban. Azt hittem találkozni akarsz vele.

- Akarok is, de nem mindig ilyen pozitívak a gondolataim apa iránt. Had ne kelljen elismételnem.

- Szeret téged Mirabella, már akkor szeretett, amikor még Krisztina hasában voltál.

- De én sosem éreztem ezt a szeretetet. Mióta anyu meghalt senkitől se kaptam szeretetet – sütöttem le a szemem.

- Ott van Nina, Panna... és én is itt vagyok.

- Ne Michael, ezt ne. Sajnálatból nem kérek – néztem rá.

- Nem akarlak sajnálni – vette el tőlem az üveget és a tetőre locsolta a tartalmát.

- Van, fogalmad mennyibe kerül az a whisky?

- Az én pénzemből van, szóval igen tudom. Egy kisebb vagyont halmoztál itt fel nekem.

- Van miből fizetni – rántottam meg a vállam.

- Sajnálom Mira – mondta csendesen.

- Nocsak? Simán Mira? Hol marad a Bella? – kérdeztem meglepetten és kérdőn ránéztem.

- Még mindig jobban tetszik a Mirabella, de ha neked nem hajlandó vagyok Mirának szólítani.

- Kezdtem megszokni a Mirabellát. De lehet, inkább Bella leszek.

- Isten ments – morogta keresztet vetve.

- Hiszel Istenben?

- Valakinek irányítania kell minket odafentről.

- Akkor gondolom Luciferben is hiszel.

Királyi vérTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon