Az alagút egy fém lépcsőbe torkolt, ami egy pincébe vezetett minket. Amint felkapaszkodtam rajta egy ismerős kar fonódott körém és emelt ki az alagútból, hogy aztán szorosan magához öleljen, a szuszt is kipréselve belőlem.
- Szia, apu – köszöntem elsírva magam és belecsimpaszkodtam.
- El se tudod képzelni milyen jó érzés ezt hallani – csuklott el a hangja. – Azt hittem örökké elveszítelek.
- Soha nem fogsz elveszíteni. Te vagy az én apukám és büszke vagyok rá, hogy te vagy az apukám – jelentettem ki.
- Had nézzelek – kérte finoman eltolva magától és alaposan szemügyre vett. – Tartottam tőle, hogy a saját vesztedet okozod, de ezek szerint képes voltál uralkodni az indulatjaidon.
- Azt hittem csalódott leszel, amiért nem küzdöttem. Amiért nem próbáltam megszökni.
- Hogy megöljenek? Ne haragudj aranyom, de nem vagy még annyira fejlett, hogy legyőzz egy csapat farkast, és egy adag démont.
- Nem vagyok fejlett? Akkor ehhez mit szólsz? – kérdeztem harciasan és a tüzet hívva a korbácsommal odacsaptam egy széknek, ami átrepült a szobán, és kirepült a nyitott ajtón.
- Nocsak – vonta fel a szemöldökét. – Rémlett valami mintha lángoltál volna, akkor... de azt hittem káprázik a szemem.
- Te tudsz-e ilyet?
- Nem. Én nem szoktam játszani a tűzzel. Én csak pusztítok.
- Ismerd be. Mira lepipált téged – nevette el magát Michael és szorosan átkarolta a derekam.
- Hogy kerültök ide? – néztem hol ide, hol oda.
- Én vettem fel velük a kapcsolatot – szólalt meg Bellamy és nekidőlt egy asztalnak, amin a bunker alaprajza volt. – Egyedül nem tudnék fellépni apa ellen, kellett a segítség. Az elmúlt pár napot azzal töltöttük, hogy alá aknáztuk a bunkert. Ma este robbantunk. A kijártnál egy csapat árnyvadász fog őrködni és megölik azt, aki túléli.
- És mi lesz az én feladatom? Ugye Sergio az enyém?
- Nem! Te itt fogsz maradni! – jelentette ki apa.
- Nem. Nem fogok egyedül itt ücsörögni, amíg ti az életetekkel játszotok!
- Nem leszel egyedül. Én itt maradok veled. Ez a harc apád harca Mira. Nem a miénk. Hagyd, hogy véglegesen bosszút álljon.
- Nem engedem egyedül apát oda. Bocs, apa, de ha meglátod nem anyát, megint elgyengülsz. Nagyon megtévesztő – villant apára a tekintetem.
- Képes vagyok uralkodni magamon! – jelentette ki sértődötten.
- A szívén senki sem tud uralkodni. Nem leszel képes bántani őt. Rád emeli a szemeit, és meglágyulsz.
- Te talán képes lennél rá?
- Igen. Ő nem az anyám! Az én anyám ebben a percben is odafentről vigyázz ránk és most hevesen bólogat, mikor azt mondom, nem fogsz oda lemenni nélkülem! Kettő egy ellen – jelentettem ki harciasan és apa előtt megállva, pipiskedve próbáltam egy magasságba kerülni vele, vagy éppen túlnőni őt.
Halvány mosollyal megragadott a hónom alatt, és felemelt, hogy a szemünk egy magasságba kerüljön.
- Én vagyok az apád. Nem neked kéne nekem parancsolgatni.
ESTÁS LEYENDO
Királyi vér
FantasíaMirabella egy teljesen hétköznapi lányként élte az életét, és nem is sejtette, hogy édesapja a vámpírok királya és a vének egyike. Egészen addig mit sem tudott, természetfeletti mivoltjáról, míg édesanyja temetésén meg nem ismerkedett Szlovákia herc...
