AirMail - Szárnyaló Szerelem [BEFEJEZETT]

Part 41 - A Nagy Találkozás

MATT

Ez most furcsán fog hangzani, de a repülésnek ezt a formáját nem szeretem. Unalmas. Mintha sosem akarna véget érni az út. Még az ülés is kényelmetlen. Ami vicces, mert a vadászgép ülése ennél sokkal kisebb, és ott jobban be vagyok kötve. De mégis ezt kényelmetlenebbnek érzem. Az a tudat, hogy egyre közelebb kerülök Cameronhoz valamennyire segít elviselni a több órás utazás, de egyben növeli is a türelmetlenségemet.

Több mint hét órás az út a németországi Ramstein támaszpontra. Ezt a hét órát kell valahogy elütni. Beszélgetünk, nevetgélünk a többiekkel, filmet nézünk, és ha szerencsém van, akkor sikerül egy keveset aludni is.

Ahogy leszállt a gép, mindenki fogta a hátizsákját, és beszállt a buszba, ami a szálláshelyünkre visz. A nagy csomagjaink a gépen maradnak, és majd a földi személyzet átpakolja őket a gépre, ami holnap hazavisz minket.

Tudom, hogy Killeenben még elég korán van, de nem bírom megállni, hogy ne hívjam fel Camet még a buszból.

- Halló? Matt? - szólt bele elég későn, nagyon álmos hangon. Már épp meg akartam szakítani a hívást.

- Szia, gyönyörűm - feleltem. Wayne mellettem szélesen vigyorgott. A szemét.

- Szia, kedvesem. Jó reggelt - mondta.

- Itt dél van, kicsi - nevettem. - Bocsánat, hogy felébresztettelek, de megígértem, hogy felhívlak, ha ideértünk.

- Semmi gond! Jól tetted - válaszolt gyorsan. - Vártam, hogy hívj.

- Akkor jó. Minden rendben? Hogy vagy?

- Én jól, köszönöm. Szép ez a szálloda. És te? Milyen volt az út.

- Hosszú - sóhajtottam. - De kibírható.

- Akkor jó. A holnapi utazás még hosszabb lesz. Te szegény.

- De a reptéren ott fogsz várni, és ez segíteni fog túlélni - nevettem. - Figyelj, gyönyörűm, most le kell tennem.

- Köszönöm, hogy hívtál - felelte. - Szeretlek, és holnap várni foglak a szüleiddel együtt.

- Én is szeretlek - mondtam, mire Wayne már megint kuncogott. - Később megpróbálok még telefonálni.

- Az jó lesz. De ha mégsem tudsz telefonálni, az sem baj. Csak kérlek valahogy jelezd, ha holnap elindultok.

- Ne aggódj, mindenképpen hívlak, vagy legalább üzenetet küldök, ha indulunk.

- Szeretlek, és vigyázz magadra - sóhajtott.

- Mindig vigyázok - feleltem mosolyogva. - Most aludj még egy kicsit, és érzed jól magad. Mondd meg anyáéknak, hogy nem vesztem el, és holnap találkozunk.

- Jó - nevetett.

- Szeretlek. Most mennem kell - mondtam, majd bontottam a vonalat. Megérkeztünk a szálláshelyünkre. Egy egyszerű barakk volt, benne emeletes ágyakkal. Őrnagyként mostanában másféle szálláshoz szoktam, de egy éjszakára ez is megteszi. Különben is, aludtam én már ennél cifrább helyeken is.

Gyorsan ledobáltuk a táskáinkat az ágyakra, majd átmentünk az étkezőbe. A gépen csupán egy-egy szendvicset kaptunk, így mindenki farkas éhes volt.

Ebéd után pedig páran elmentünk körülnézni ezen a bázison. Előtte természetesen engedélyt kértünk, hiszen hiába vagyunk mi is katonák, itt most vendégek vagyunk, és egy katonai létesítmény területén belül nem lehet csak úgy mászkálni.