AirMail - Szárnyaló Szerelem [BEFEJEZETT]

Part 62 - Lezárás

CAMERON

Az elmúlt hónapokban minden tökéletes volt. Oké, már jó ideje az, de az új beosztása tényleg könnyebbé tette az életünket. Ha más nem, akkor annyi változás volt, hogy nem kellett pár naponta ügyeletben lennie. Lett helyette időnként kevés túlóra, sok megbeszélés, és időnként utazás. Amire ha lehet, akkor én is elkísérem. Bár én továbbra is dolgozom az iskolában, és imádom a munkámat, szeretek tanítani.

Reggelente mindig együtt indulunk dolgozni, Matt minden reggel elvisz az iskolához. Ez némi kitérőt jelent neki, de ragaszkodik hozzá. Én pedig örülök, mert ennyivel is több időt tudunk együtt tölteni. Nekem valahogy soha nem elég. Egy időben úgy éreztem, hogy talán túlzottan is ragaszkodom hozzá, és ez talán már nem normális. Először dr Williams-nek említettem meg, akivel két hetente még mindig rendszeresen beszélünk. Ő azt mondta, hogy ez még normális, de abban is igazam van, hogy könnyen átcsaphat kóros függésbe. Azt tanácsolta, hogy néha töltsünk külön is egy kevés időt. Amikor Matt-nek erről meséltem, kapásból rávágta, hogy hülyeség, és ő minden pillanatot velem akar tölteni, de aztán beleegyezett, hogy időnként egy-egy estét külön töltsünk. Ő Wayne-nel és pár barátjával elment pár órára sörözni. Nekem nem igazán vannak barátaim, de az iskolából elég jóban vagyok pár kollégával, akikkel néha elmegyünk vacsorázni. És van, amikor Matt egyedül utazik el munka ügyben egy-két napra. Nem mondom, hogy könnyű külön lenni tőle, de a viszontlátás kárpótol.

Van sok újdonság az életünkben, és van, ami visszajött. A levelek. Néha csak egy-egy cetlit hagyunk a másiknak, de néha igazi, hosszú leveleket írunk egymásnak. Még mindig imádom a leveleit olvasni. Ha nincs új, akkor a régieket olvasom újra és újra. Már kívülről tudom mindegyiket, de mégis képes vagyok ezredszer is elolvasni.

De nemcsak rövid üzenetekkel, vagy hosszabb levelekkel lepjük meg egymást, hanem apró ajándékokkal, meglepetésekkel is. Ebben mondjuk Matt a jobb. Ő sokkal jobb meglepetéseket tud kitalálni. Virág, csoki, könyv, apró ajándékok. Sőt, a múlt héten elvitt repülni. El sem hittem! Egy igazi F-16 -ossal repülhettem. Ültem már repülőn természetesen, de az sima utasszállító volt. Egy vadászgép azonban teljesen más, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Most már pontosan értem, hogy miért ilyen fontos ez Matt-nek.

Remegő lábakkal léptem be az öltözőbe. Egyszerre éreztem izgatott várakozást, és félelmet. Amikor pár napja felvetette, hogy elvinne egy F-16-ossal, azonnal igent mondtam. Utána elbizonytalanodtam. Lehet jobb lenne ha megmaradok a sima repülésnél? Ezek a katonai gépek nagyon gyorsak. De Matt lelkesedését látva eszembe sem jutott visszakozni. Bízom benne, és tudom, hogy ha csak felmerülne benne a gyanú, hogy nem fogom bírni, akkor nem vinne fel.

Ezért állok itt a pilóták öltözőjében. Érdekes, itt még sosem jártam.

- Gyere, édes, hoztam neked egy pilóta ruhát - szólalt meg hirtelen Matt, mire összerezzentem. Nem hallottam bejönni. - Bocs, megijesztettelek? Félsz?

- Egy kicsit izgulok - vallottam be.

- Minden rendben lesz - nyugtatott. - Ezt a ruhát kellene felvenned. Majd segítek.

Már korábban is láttam Matt-et ebben az érdekes ruhában. Elmagyarázta, hogy miért kell, de nem igazán tudtam mindent megjegyezni. A nyomás miatt, meg hogy a vér nagy sebességnél ne menjen a lábamba. A fejemből. Vagy valami ilyesmi.

Nagy nehezen, Matt segítségével felvettem ezt a különös ruhát.

- Itt a szekrényem, ebbe bepakolhatod a cuccomat - mondta és rámutatott az egyik szekrényre, amiből volt legalább ötven ebben a teremben.